Főhajtás Benedek Elek születésnapján

A Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kara minden esztendőben megemlékezik a névadó: Benedek Elek születésnapjáról. Ezen az őszön a járványhelyzet miatt ez a korábban egész napos rendezvény rövid méltatásra és koszorúzásra korlátozódott dr. habil. Varga László dékán és egy hallgatói csoport jelenlétében.

A Kar épülete előtti szobornál dr. Frang Gizella adjunktus emlékezett a 161 esztendeje az erdélyi Kisbaconban született neves népmesegyűjtőre, íróra, újságíróra, politikusra, aki a gyermeknevelés terén is elévülhetetlen érdemeket szerzett.

Az ünnepi szónok megemlékezésében kiemelte Benedek apó életének és munkásságának két morális pillérét: a hűséget és a szeretetet.

 

„Talán nem tűnik túlzásnak, ha azt mondom: nála a hűség és a szeretet a fő motívum.

Hűség a hazához, hűség a szülőföldhöz, hűség a házasságban, családban. Hűség a hazához, hiszen ezt kívánja szolgálni újságíróként, politikusként, és ezt irodalmi vezérként egyaránt.

Elek apó Kisbaconban, egy erdélyi kicsiny faluban született, ahol megismerte az anyanyelvét, ahol találkozott az ottaniak hitével, a magyarság iránti mély elköteleződésével. Itt, a szülői házban ismerte meg a világirodalom néhány korabeli remekét, itt találkozott először Bezerédj Amália Flóri könyvével vagy éppen Kriza János Vadrózsák című népköltészeti gyűjteményével. Itt hallotta egy zsellér leánytól, Rigó Anistól az első népmeséket.

Nem véletlen tehát, hogy Benedek Elek nagyon sok gyerekkorában hallott mondát és regét is feldolgozott a későbbiekben, és hogy tudatosan gyűjtötte, amit a nép ajkáról hallott.

És bár meginog, mert hat rá a kor divatja, a magyar főváros ifjainak élete. A budapesti diák egy időre le is veszi szülőföldjére jellemző zekéjét, de azután magába néz. Újra felölti viseletét, és soha többé nem válik meg tőle. Olyan védjegye lesz, amiről író kollégái el is nevezik, sőt, majd írói álnévként is használja a Zeke ragadványnevet…

Budapesti diák-, majd újságíró és politikus évek után ő éppen akkor költözik haza Kisbacomba, amikor mások az elszakított Erdélyből menekülnek a magyar fővárosba. 1921-ben viszi haza feleségét a szerény falusi kis házba, hogy ott otthont teremtsen családnak és gyermekirodalomnak egyaránt.

«Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb» - vallotta.

És nem hogy családi életet teremt, hanem Kisbacont a magyar irodalom egyik központjává is teszi.

Családi életében is a hűség és a szeretet volt a legfőbb erő. Hat gyermek születhetett meg, s feleségével gyönyörű házasságban élhettek, testi-lelki egységben. Olyan házasság volt ez, amely az életüket és halálukat egyaránt uralta. Tudjuk, hogy Benedek apót felesége is követte a sírba. Nagy családjuk pedig őrizte, ápolta a hagyatékot. A Benedek apó által épített kisnemesi kúriát ma a már szintén édesanya dédunoka őrzi.

Benedek Elek nem csupán «a nép mesemondó fia», de egyszersmind a magyar népmese atyja is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy immár tizenötödik éve ünnepelhetjük a népmeséket Benedek Elek születésnapján.

Hűségét és szeretetét a gyermekek iránt jól mutatja, hogy már első képviselőházi beszédében felszólalt a magyar gyermekirodalom és könyvkiadás támogatásáért. Ő már akkor is komolyan hitt abban, hogy csak a minőségi oktatással lehet az ország minden baján enyhíteni.

Utolsó leírt mondata is arról szólt, amiről az egész élete. Azt írta a Testamentum című művében: «Szeretném, ha száz kezem volna, hogy dolgozhatnám sokat, megmérhetetlen sokat».

Ez legyen a mi útravalónk is, a róla elnevezett karon!”

 

A rövid megemlékezés része volt a főhajtás. A Kar nevében dr. habil. Varga László dékán, dr. Frang Gizella adjunktus és Riesing Hanna I. éves óvodapedagógus-hallgató koszorúzta meg Benedek Elek szobrát.

Németh Tamás fotói