Márton napi előadás

„Nemcsak Szent Mártonnak, hanem mindenkinek van, kell, hogy legyen egy „köpenye”: valami, amit megoszthat másokkal, legyen az jó szó, vigasz vagy éppen étel. Ez a köpeny szimbólum, szeretetünk szimbóluma: érjen el azokhoz, akiknek szükségük van rá, és ne akadjon el útközben!” /Aigner Géza plébános atya/

 

Aigner Géza atya gondolatai szellemében cselekedett első és másodéves Német nemzetiségi hallgatói csoportom, valamint két Mártonos lelkületű másodéves hallgató, Lohner Mercédesz és Milkovics Veronika (külön köszönet érte nekik) november 8-án délelőtt, amikor a Benedek Elek Kar Brunszvik termébe hívta és várta a Gyakorló óvoda három németes csoportját, hogy együtt emlékezzenek meg Szent Mártonról.

A délelőtti együttlét volt a mi köpenyünk: a hallgatók az idejüket, a gondosan, igényesen összeállított német nyelvű műsort, a hallgatói nagymama (akinek ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki) által készített süteményt, az ovisok a szívük örömét tükröző csillogó szemeiket, lelkes éneklésüket, a játékban való részvételt osztották meg.

Az ajtóban a libáknak öltözött hallgatók fogadták a gyerekeket, majd a köszöntő után német nyelven elevenítették fel Márton történetét: katonai életét, jószívű tetteit, megkeresztelkedését, püspökké szentelését. Az előadást libás játékok, közös éneklés, mondókázás követte. Két bátor ovis fiú kezdeményezésére az ovisok tanítottak Márton napi német éneket a hallgatóknak. Majd következett a gyermekszemmel nézve a délelőtt fénypontja: a sütemény megosztása.

A jóízű falatozás után a gyerekek szívükben a lámpások kicsi lángjával, melegével visszaindultak az óvodájukba, s kívánjuk, hogy ez a délelőtt is hozzájárult ahhoz, hogy Szent Márton követői legyenek.

A továbbiakban beszéljenek a képek és tartsák éberen bennünk Szent Márton lelkületét, hogy egész éven át irgalmas szívvel tudjunk egymás felé fordulni, hogy kérés nélkül is tudjunk lehajolni, felkarolni.

Külön köszönet illeti Nébli Eszter és Rónai Ildikó hallgatókat, a délelőtt motorjait, a kérésem felkarolóit, minden hallgatót, akik idejüket nem kímélve hozzájárultak e szép délelőtt sikeréhez, s nem utolsó sorban az óvó néniket, dadus néniket, hogy elfogadták meghívásunkat s lehetővé tették a gyerekek részvételét.

Dr. Kovácsné Vinkovics Éva
tanársegéd