A projekt témája az óvoda-iskola átmenet kérdései és az emocionális, szociális, idegen nyelvi kompetenciák fejlesztése, ezért a tanulmányút olyan területre irányult, ahol ezeknek jó példáival lehet találkozni.

A tanulmányút programjainak szervezője Erasmus partnerünk, az Északnyugat-Svájci Főiskola Pedagógiai Karának intézetigazgatója, Prof. Dr. Elke Hildebrandt volt.

A tanulmányút első napján a résztvevők Gabriella Wettstein, a Pedagógiai Kar nyugalmazott oktatójának vezetésével ellátogattak Laufenburgba, ahol betekinthettek az ABC-Iskola alsó tagozatos osztályainak tevékenységébe. Az iskola munkájának középpontjában néhány éve a vegyes korcsoportú osztályokban történő oktatás áll, amelyben a tanulók korosztálytól függetlenül közösen, de differenciáltan tanulhatnak egyéni fejlettségi szintjük szerint. A delegáció tagjai betekintést nyerhettek tanórai keretben ebbe a tanulási folyamatba, és láthatták, hogy az összevont 1-2. osztályban a pedagógusok az oktatásba, nevelésbe bevont segítő szakemberekkel együtt hogyan hasznosíthatják ezt a heterogenitást erőként az iskolai oktatás és az együttlét számára.

Értékes tapasztalatot jelentett az, hogy a hagyományos osztálykeretet kinyitva is mennyire hatékonyan működik a tanulás és mennyire fejleszti a kiscsoportos munka a tanulók önállóságát és a participációs nevelés milyen módon valósul meg az iskolában (pl. az osztálytanács formájában).

Először Simone Ackle-Lüchinger igazgatónő mutatta be az iskolát, a vegyes korcsoportú tanítás koncepcióját. Ezután következett az óralátogatás az 1-2. osztályban, majd sor került a látottak kiértékelésére, és a látogatók választ kaphattak kérdéseikre.

Október 18-án délelőtt Prof. Dr. Elke Hildebrandt, az „Óvodapedagógus és alsó tagozatos tanítóképzés Intézetének” igazgatója prezentációs előadás formájában mutatta be a résztvevőknek a svájci oktatási rendszert és a BA szintű óvodapedagógus és alsó tagozatos tanítóképzést. Előadásában hangsúlyozta a képzésben a tantárgyi koncentráció fontosságát, és a hallgatók egyéni kísérését. Különleges volt a résztvevők számára hallani, hogy az intézetben az oktatók tartanak olyan módszertani szemináriumokat, amelyeken gyermekek is részt vesznek, akiket a hallgatók megfigyelnek, majd a megfigyeléseikről szemináriumi dolgozatot készítenek.

A résztvevők ezután a „Játékműhely” munkáját ismerhették meg. Dr. Kathleen Panitz tartott szemináriumot, aki a hallgatókkal kiscsoportos munkában dolgozta, ill. dolgoztatta fel előzetesen kiadott szakirodalmi olvasmány alapján a játék jelentőségét és az óvodai nevelésben, valamint az iskolai alsótagozat oktatási, tanulási folyamatában betöltött szerepét.

Az óra mottója a „Ludo ergo sum” („Játszom, tehát vagyok”) mondás volt, mely megerősíti azt a tényt, hogy a játék, különösen a gyermekkorban, az élet egyik fő alkotó eleme.

A délután folyamán a résztvevők a főiskola másik székhelyére, Solothurnba utaztak, ahol Christiane Lubos, a Pedagógiai Kar interkulturális oktatásért felelős oktatója szervezésében különleges interkulturális találkozásban lehetett részük. A beszélgetésen részt vett egy eritreai migráns édesanya két gyermekével, és egy olasz származású édesapa, aki az 1960-as években gyermekként költözött szüleivel Svájcba. Mindketten beszámoltak azokról a nehézségekről, amelyek egy család másik országba történő kivándorlásával járnak és azt követően is megmaradnak. A saját élettörténetek bemutatása után a tanulmányút résztvevőivel együtt élénk beszélgetésre, eszmecserére került sor. A beszélgetés során megerősítést kapott az a tény, hogy kivándorláskor az első generáció kettős létben él az új hazában és ő sajátítja el legkevésbé a fogadó ország nyelvét, mert olyan erős a kötődése volt hazájához, a második generáció pedig már ettől az erős kötődéstől elszakadva, jó szinten képes a fogadó ország nyelvének elsajátítására, és minden bizonnyal nem akar visszatérni régi hazájába.

A svájci tanulmányút utolsó napján a német nyelvű Svájc legnagyobb iskolafejlesztési projektjével ismerkedhettek meg a résztvevők. A projekt 2003 óta zajlik és kilenc kanton vett részt a kísérletben.  Különlegessége, hogy az olvasás, írás elsajátítása gördülékenyebbé válik, és több lehetőség van az egyéni bánásmód alkalmazására. A tanulmányút résztvevőinek személyes találkozásban lehetett része két pedagógussal, akik az ún. „Basisstufe” projektben 4-8 éves gyermekeket nevelhettek, taníthattak együtt (egyikük tanító, másikuk óvodapedagógus). Andreas Schifferle szerint a tanítók ebben a formában nagyon sokat tanulhatnak az óvodapedagógusoktól, a gyermekeknek pedig sokkal kevesebb stresszel jár az átmenet az óvodából az iskolába. Verena Stenz jelenleg is Zürichben dolgozik tanítóként.

A kezdő és záró programok szép keretet adtak a tanulmányútnak, mert mindkettő annak volt kiváló példája, hogyan lehet vegyes korcsoportú gyermekeket, óvodásokat és iskolásokat együtt nevelni, oktatni.

Köszönet illeti Prof. Dr. Elke Hildebrandtot, aki a svájci programokat a résztvevő partnerek számára szabadidejét nem sajnálva megszervezte.

Babai Zsófia & Dr. Kovácsné Vinkovics Éva (a SOE BPK mint partner képviselői)