Van kérdés?

A part után a hirtelen jött mélyvíz sem jelentett leküzdhetetlen akadályt a kommunikáció- és médiatudomány szakon tanuló elsőéveseinknek. Néhány hét kreatív írásgyakorlat után ugyanis élesben adtak számot rátermettségükről, újságírói képességeikről. Az egyetem sajtóirodájával együttműködve hallgatóink azt a feladatot kapták, hogy készítsenek olyan interjúkat, amelyekben különleges hobbival, életúttal, esetleg családi háttérrel rendelkező kortársakat szólítanak meg. Az így született 7 interjú egy kiadványban kapott helyet, amely az Educatio (online) kiállításon debütált. A kis füzet hamarosan elérhető és megtekinthető lesz itt is, addig azonban ízelítőként közzé teszünk néhány interjút. A készítők: Bujáki Fanni, Nagy Cintia, Horváth Rebeka, Döbörhegyi Boglárka, Taschner Georgina, Németh Jázmin, Billege Anna, Kiss Krisztina, Sebestyén Áron (SE-BPK, kommunikáció-és médiatudomány, I.év). A szakmai munkát Kloiber Alexandra koordinálta.

Kocsis Karolina

Kocsis Karolina elsőéves formatervező szakos hallgató a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében. A Szolnok megyei Kengyelről jött. A távolság sem volt akadály számára, hogy céljait elérje, művészeti képzésre járhasson, jóllehet kerekesszékesként gyakran kerül kihívások elé. Kutyája vele van, segíti, megkönnyíti boldogulását a mindennapokban, de számíthat természetesen a szaktársakra is. Minderről, valamint az egyetemen működő, eszközfejlesztéssel foglalkozó csoportról, amelynek célja, hogy a mozgásukban akadályozott emberek életminőségét jobbá tegyék,  olvashattok a Karolinával készített interjúban.

Honnan jött a gondolat, hogy művészi irányba indulj el?

Gépipari szakközépiskolába jártam, ahol informatikus technikus végzettséget is szereztem. Így értek a gépekhez, ez nem jelent nehézséget. Ráadásul szeretem a kreatív feladatokat, ezek mentén jött az ötlet,  a gondolat, hogy formatervező grafikus legyek.

A családodban van, aki hasonló érdeklődésű?

Apukám építőipari vállalkozó, ő nagyon örül, hogy a műszaki irány valamennyire megmaradt az életemben. Talán tőle származhat a tervezés iránti érdeklődésem. Édesanyám eleinte nem nagyon támogatta, hogy az otthonunktól ilyen messze jöjjek, de hamar megbarátkozott a gondolattal, s végül elfogadta a  döntésemet.

Kerekesszékkel közlekedsz, hgy oldjátok meg az utazást? Ebből a szempontból nem bántad meg, hogy ilyen távoli helyet választottál a továbbtanulásra?

Egyáltalán nem. Bár egyelőre sokat nem láttam az egyetemből, a koronaírus miatt, de nagyon tetszik az AMI teljes egészében. A szaktársaim, barátaim nagyon segítőkészek, bármiben számíthatok rájuk. Nemrég a kollégium igazgatója még azt is engedélyezte, hogy segítőkutyámat elhozhassam magammal. Az utazást általában autóval oldjuk meg, mivel ez a legkényelmesebb, de a kerekesszék nem gátol a vonattal való utazásban sem.

Mi történt veled? Hogy kerültél kerekesszékbe?

2012-ben volt egy gerincvelő-gyulladásom, annak következtében alsó bordától lefelé lebénultam. Gyulladás azóta nincs, lényegében ez maradt utána, de reményeim szerint ez sem tart már sokáig. Mindig bízok benne, hogy egyszer majd újra járhatok. Addig is, a kutyám, Prézli sok mindenben tud nekem segíteni.

Hogyan? Miben segít neked Prézli?

A kérdés inkább az, hogyan nem? Szinte mindenhogy. Felvesz dolgokat, amiket leejtek, idehozza a táskám vagy bármit, amire szükségem van.  Sőt, még fel tud hívni bizonyos embereket is, mint például az anyukámat vagy a testvéremet, ha szükségem van valamire. Amiben nem tud segíteni, az például a zuhanyzás vagy valaminek a levétele a felső polcról.

Hallottuk, hogy az egyetemi tervező csapat kerekesszékekre felszerelhető alkatrészeket és eszközöket fejleszt. Te is részt veszel ebben a munkában?

A projektünk célja, hogy megtervezzünk pár, a kerekesszékhez való segédeszközt, amik egyelőre nem elérhetőek, de nagyon hasznosak.  Mivel az életem része a szék, én tapasztalataimmal, öteleteimmel  is segíteni tudom a munkát. Ezeket  megoszthatom a többiekkel, akik vagy segítenek, vagy a hallottak alapján terveznek valami szuper dolgot. Miután elég horribilis ára van egy ilyen egy segédeszköznek, mi arra is próbálunk figyelni, hogy az megfeleljen a célnak, de megfizethető is legyen.

Mi az, ami tetszik neked formatervező a szakon? Milyenek a tantárgyaid?

A műhelygyakorlat a kedvencem, hiszen jártas vagyok a gépek kezelésében. Viszont az anatómia, a rajz és a plasztika új kihívások elé állított. Döcögősen indult a kapcsolatom ezekkel a tárgyakkal, de szerencsére az AMI-ban tanító tanárok segítőkészek, így hamar fel tudtam zárkózni.

Mennyi szabadságot ad a tervezői munka?

Van, ahol sok a kötöttség, de az alapokon túl már bele tudom vinni a saját kreativitásomat a tervekbe. Mindig próbálok úgy gondolkodni, hogy a készülő munka egyrészt műszakilag pontos legyen, másrészt szép és letisztult is. Jó, ha van valami egyedi ötlet a tervezésben.

Milyen anyagokkal dolgozol a legszívesebben?

Szeretem a műfát, könnyű faragni. Kézi csiszolót is szoktam használni hozzá. Ugyan elég időigényes, de van, hogy gipsszel dolgozom. Ezek mellett a papír szintén a kezemre áll, a legújabb projektem például egy papírmaszk volt, amit egy játékban szereplő karakter ihletett.

Hogy készült el ez a maszk?

Ez egy papír maszk, amit egy kis maszkoló ragasztóval erősítettem meg. A formázást úgy oldottam meg, hogy az előbb említett ragasztóval bekentem az arcomat, hogy megkapjam annak pontos lenyomatát, így a maszk tökéletesen passzolt, majd ezután ollóval formára vágtam. Fehér színűre festettem és pirossal vért mintáztam rá. Ez egy iskolai feladat volt, mivel szeretem a maszkokat, így ennek elkészítése igazán élvezetes volt számomra.

Hogy képzeled a jövődet, mik a terveid a képzés után?

Mindenképpen szeretnék egy mesterképzést elvégezni, utána pedig szívesen költöznék külföldre. Nagyon szeretem a skandináv mitológiát, ezért az egyik opcióm a Skandináv-félsziget valamelyik országa. A távol-keleti kultúrák is közel állnak a szívemhez, így még Japán is szóba jöhet. Azért is szeretnék külföldre menni, mert ott sokkal jobbak a körülmények egy hozzám hasonló helyzetű fiatal számára.

Ezek, az általad említett kultúrák inspirálnak a tervezésben is?

Igen, sokat merítek a mitológiából, a gondolati- és a képi világ elvarázsol. Tetszik, hogy ennyire kreatívak, ha valamire nem találtak választ, kitaláltak rá valamilyen fantasztikus magyarázatot. Jelenleg készül egy fa díszdobozom, ennek az oldalaira a Ragnarök eseményeit égetem. A farkasok szintén megihletnek, magamra és a barátaimra ismerek bennük, hisz nagyon összetartóak, igazi falkaállatok, akik segítik  a másikat és gondoskodnak egymásról.

Hogy telt az első féléved Sopronban?

Eddig nagyon jó volt. Még bele kell jönnöm, hogyan osszam be az időm, de ettől függetlenül elégedett vagyok magammal. A legjobban maga az egyetem hangulata tetszett, szerettem bejárni, hiszen, ha dolgom van, jobban szeretem azt nyüzsgésben, társaságban megcsinálni, mint otthon egyedül. Ha egy szóval kéne jellemeznem a félévet, az a szó biztosan az “új” lenne.

 

Ambrus András

Ambrus András a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógia Karán tanul, 2021 tavaszán fejezi be tanulmányait. Óvodapedagógus, illetve ahogy a gyakorlati képző helyen a gyerekek mondják, óvó bácsi lesz. Először közgazdasági pályára készült, de az nem igazán érdekelte. Érdekli viszont a pedagógia, illetve a labdarúgás, a zene, valamint a skandináv kultúra. Elmondása szerint nagyon jó dolga van a szakon, a lányok között.

Miért döntöttél az óvodapedagógia mellett? Hogyan kezdődött?

 Középiskolás koromban a kötelező közösségi szolgálatot a hegykői óvodában teljesítettem. Itt egyrészt kisebb fizikai munkákat bíztak rám, mint a homokozó felásása és díszek lecserélése, másrészt a gyerekekkel foglalkozhattam. Igazából ekkor érintett meg ez az egész. Ráadásul akkor kezdett el egy óvó bácsi is dolgozni a hegykői óvodában, nagyon kedvelték a gyerekek. Később ő volt az egyik, aki bátorított engem, hogy válasszam ezt a pályát. Majd egyre többen mondták, hogy van érzékem a gyerekekhez és látszik, hogy jól érzem magam velük.

Van már pedagógus a családban? Mennyire támogattak téged?

A családom teljes mértékben támogatott engem. Ugyan óvodapedagógus nincs a családban, én leszek az első, de a nagymamám tanítóként dolgozott egy iskolában. Ő eredetileg tanító bácsinak szánt engem. A középiskola után először nem a pedagógia felé vettem az irányt, hanem kimentem Wiener Neustadtba, ahol pénzügyet és számvitelt tanultam fél évig. Annak ellenére, hogy szüleim is közgazdászok, úgy éreztem ez nem nekem való, így került az életembe az óvodapedagógia. Egyáltalán nem bántam meg a váltást, nagyon jól érzem itt magam és a szaktársaim is jó barátaimmá váltak.

Hogyan telnek a mindennapjaid a lányok között?

Nagyon sok előnye van annak, hogy a mi évfolyamunkon én vagyok az egyetlen fiú. Ugyanis a lányok szorgalmasabbak, lelkiismeretesebben és precízebben dolgoznak, én pedig hajlamos vagyok lazábban venni a feladataimat. Jó érzés, hogy ennyien segítenek nekem, jó hatással vannak rám. Igaz, néha hiányzik, hogy fiús témákról beszélgethessek valakivel, de manapság már egyre több lány érdeklődik a foci iránt is.

A labdarúgásnak milyen szerepe van az életedben?

Gyerekkoromban kezdtem el focizni korosztályos csapatokban. Már érettségi előtt elkezdtem helyi,  utánpótlás csapatokat edzeni, sőt közreműködtem az ovifoci megszervezésében, lebonyolításában is. Nemrég letettem az edzői szakvizsgát, így Hegykőn már edzőként tevékenykedhetek. Ezt később, munka mellett sem szeretném abbahagyni.

Milyen hobbid van még?

Például a gitározás, a basszusgitározás. De amatőr szinten játszom ukulelén is. Nem vagyok egy nagy virtuóz, internetről tanultam meg ezeknek a hangszereknek a használatát, de nagyon élvezem.

Mi a helyzet a nyelvekkel? Hogy állsz a némettel? Ausztriában is tanultál...

Igen, ennek ellenére angolul beszélek - szerintem - a legjobban. Németül is értek azért. Sőt, norvégül is, de beszélni nem tudok. Természetesen a nyelvtudásom szeretném még fejleszteni, mert az óvodában is szívesen tanítanám majd a gyerekeket idegen nyelvekre.

Norvég? Honnan ez a tudás?

Az Erasmus programnak köszönhetően 3,5 hónapot töltöttem Norvégiában. Ez idő alatt egy norvég  óvoda életbe is sikerült betekintést nyernem, ami nem volt teljesen más, mint Magyarországon, de sokkal modernebb és bizonyos dolgokban fejlettebb is volt. Például már az óvodában is használtak digitális táblákat, nálunk sok helyen még az iskolákban sincs. És ami nagyon furcsa volt, hogy amíg nálunk ritka a férfi óvodapedagógus, az említett az óvodában a 14 pedagógusból 7 óvóbácsi volt, velem együtt pedig már többségben voltak a férfiak. Persze a legnagyobb korlát a nyelv volt, ugyanis én nem beszéltem norvégül. Szóval fel kellett hoznom a nyelvtudásom egy olyan szintre, hogy tudjak kommunikálni a gyerekekkel. Nem mondom, hogy könnyű volt, általában activityztünk, elmutogatták nekem mit szeretnének. A végére már egészen jól beletanultam és nagyjából megértettem, hogy mit is szeretnének. Viszont volt két kislány, akikkel tudtam angolul beszélgetni és persze a pedagógusokkal is, akik segítettek nekem.

Az itthoni és a külföldi tapasztalataid alapján mit gondolsz, milyen egy jó óvodapedagógus?

Óvodapedagógusként szerintem a legfontosabb dolog a következetesség, én ehhez tartom magam a legjobban, ebből nem is engedek. De velem lehet viccelődni, nevetni is, próbálok mindig optimista maradni. Fontos számomra, hogy az óvodapedagógus szakmát szívvel-lélekkel csináljam.

Milyen terveid vannak a későbbiekre? Hogy képzeled el a jövőd?

Remélem, jövőre ilyenkor már óvó bácsiként dolgozhatok. Több óvodából is megkerestek, hogy mehetnék hozzájuk, szóval most úgy tűnik, választani is tudok majd. Mikor Norvégiában voltam, az ottani óvodában is megemlítették, hogy a záróvizsga után foglalkoztatnának pedagógiai asszisztensként. Legszívesebben Sopronban helyezkednék el, azért is, mert a diploma megszerzése után, önálló életet szeretnék kezdeni.

 

Lajos Anna

Lajos Anna Vas megyei születésű, jelenleg Velemben él. Egyetemi tanulmányai azonban Sopronhoz kötötték és kötik mind a mai napig.  Elvégezte a természetvédelmi mérnöki alapszakot, most pedig a mesterképzésre, valamint az erdőpedagógiai szakmérnöki továbbképzésre jár. Anna több országos versenyen is kiemelkedő eredményt ért el, mindemellett az egyetemi ÖKO klub vezetője is.

A “zöld” témák iránti fogékonyságod, érdeklődésed honnan ered?

Már egészen kicsi korom óta foglalkoztat a természetvédelem. Velemben élek, egy csodaszép faluban, festői tájakkal. Már ez meghatározó volt. Szerencsésnek is érzem magam, hogy ilyen környezetben nőhettem fel, ez inspirál engem a mai napig. A szombathelyi Herman Ottó Szakgimnázium tanulójaként pedig több versenyen is részt vettem. A Kitaibel Pál Középiskolai Biológia és Környezetvédelmi Versenyen például országos 6. helyezést értem el. Ezek sokat segítettek abban, hogy ezen a területen szakmailag fejlődjek. Osztályfőnökömtől akkor nagyon sok segítségett kaptam, ő buzdított arra is, hogy az egyetemen természetvédelmet tanuljak, és természetesen a szüleim is támogattak.

Dolgoztál is már ezen a területen?

Igen, az Őrségi Nemzeti Parknál. Itt sok dicséretet kaptam, úgy vélték, alapos, precíz munkát végzek. Érdekesség, hogy a szakdolgozatom témáját is ők javasolták nekem, ez pedig a Natura 2000-es élőhely feltérképezése volt. Marasztaltak is, ami örömmel töltött el, de a munkát a gimnázium után nem tudtam  folytatni, mert az egyetem és a tanulás elég sok időt igényelnek.

Ugyan van még időd rajta gondolkozni, de vannak már esetleg ötleteid, hogy a mesterszakos szakdolgozatodat miről fogod írni?

Ez még csak az első évem a képzésen, de természetesen van már ötletem. A Jáki erdőtömb kezelési tervét készíteném el, ami előre láthatólag sok munkát fog igénybe venni, de szívvel-lélekkel állnék neki ennek a “kihívásnak”.

Korábban említetted, hogy az ÖKO Klub vezetője vagy. Mesélnél erről részletesebben?

Ennek a klubnak az újraindítója és vezetője vagyok. Ez kb. 30 évvel ezelőtt jött létre az Erdőmérnöki Karon. Szerveztünk előadásokat, illetve olyan nyilvános programokat, mint például a gombagyűjtési túra. A klub nyitott minden kar hallgatója számára. A résztvevők általában lelkesek és aktívan részt vesznek a természetvédelmi projektekben.

Most tanulsz pedagógiát is az erdőpedagógia szakmérnöki továbbképzésen. Mérnökként mi a terved ezzel? Miért vágtál bele?

Azért kezdtem el ezt a szakirányt, mert később szeretném a két területet összekapcsolni. Erdei iskolákban is megfordultam már, és tetszett, amit láttam, tapasztaltam. Még nem tudom pontosan hogyan hasznosítom majd a mérnöki és a pedagógia tudást, végzettséget, de az biztos, szívesen megosztanám majd a tudásom a fiatalabb generációkkal.

Mennyi szabadidőd marad, mivel töltöd ezt ki?

Elég kevés szabadidőm van, mert a tanulás mellett a klub vezetése is sok időt vesz igénybe. Azonban, ha van rá lehetőségem, akkor általában túrázni megyek, vagy önfejlesztéssel foglalkozom. Szeretem még kézműves tevékenységeket, ünnepek alkalmával lelkesen díszítem fel otthonunkat mindenféle dekorációval. Ezeken kívül szívesen olvasok, leginkább tiniknek szóló, vagy szakmai regényeket.

Az egyetemi éveid hogyan jellemeznéd, mondjuk egy szóval?

Rengeteg mindent átélhettem, megtapasztalhattam, tanáraim nagyon segítőkészek és támogatóak voltak. Sokat fejlődtem az elmúlt évek alatt, emellett párommal is itt ismerkedtem meg. Ezért talán a hála lenne a tökéletes szó.

 

Németh Nikolett

Németh Nikolett Sárváron született, de ma már a Bakonyba jár haza. A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán kezdte tanulmányait 2017-ben. Természetvédelmi mérnök alapszakon végzett idén (2020), de most újra tanul, szakmérnöki továbbképzésre jár. Terveiről, tanulmányairól, ill. az egyetemi évekről kérdeztük Nikolettet.

Végzett mérnökként most pedagógiát tanulsz. Honnan jött ez az ötlet?

Igen, ez egy érdekes kombináció. Mérnöki diplomával rendelkezem és most az Erdőpedagógiai szakmérnöki továbbképzésen vagyok levelezős hallgató. Ez a képzés a Benedek Kar és az Erdőmérnöki Kar együttműködése által született meg. Az első félév tapasztalatai alapján úgy gondolom, ez remek választás volt számomra. Mind a természetvédelem, mind a pedagógia izgalmas számomra.

Mióta érdekel,foglalkoztat a természetvédelem?

Már a gimnáziumi éveim alatt is természetvédelmet tanultam. A szombathelyi Hermann Ottó Szakgimnáziumba jártam, majd Sopronba kerültem, az Erdőmérnöki Karon folytattam tanulmányaimat, és itt diplomáztam, természetvédelmi mérnök alapszakon. Ugyanakkor a Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt-nél dolgozom is.

Mi inspirált arra, hogy ezt a két irányt ötvözd?

Gyakorlatom egy részét gyermekek között tölthettem, megfigyelőként a Bakonyi Kisbetyár Erdészeti Erdei Iskolában. Ezen kívül nyári diáktáborokban segédkeztem, ahol élmény volt megmutatni a természetvédelem egy-egy szegmensét a gyerekeknek. Későbbiekben itt is hasznosíthatnám pedagógiai ismereteimet. Egyik vágyam, hogy a jövőben saját ötlettel is gyarapíthassam ezeknek a táboroknak a programját. Meggyőződésem, hogy a környezetvédelmet már óvodás korban el kell kezdeni tanítani.

Te honnan közelítenéd meg mindezt? Vannak-e kedvenc témáid a természetvédelmen belül?

Igen, vannak. A madarak a kedvenceim, párommal gyakran madarászunk. Foglalkoztam madárgyűrűzéssel is, szeretnék gyűrűző vizsgát tenni, illetve szívesen helyeznék el a Bakonyban különböző hálóállásokat. Ezek a hosszú távú terveim között szerepelnek.  Egyébként a szakdolgozatom „főszereplője” is egy madár volt, méghozzá az én személyes kedvencem a nagy goda, mely a Hortobágyon őshonos. Ha pedig lesz lehetőségem gyerekekkel foglalkozni, szeretném majd a madárvilágot alaposabban bemutatni nekik, hogy ismereteiket esetlegesen ne félelmekre, rossz beidegződésekre alapozzák. A pedagógiai tárgyaim, óráim pedig segíthetnek abban, hogy megtanuljam, hogyan adjam majd át a tudásom a gyerekeknek.

Hogy teltek az egyetemi éveid? Esetleg mivel gazdagodtál a diplomán, a tudáson túl?

Leginkább azt emelném ki, hogy az eddigi évek önállóságra neveltek, rengeteget tapasztalhattam, feszegethettem határaimat. Összegezve: izgalmas volt. A szakirányú képzés már más, hiszen már dolgozó, önálló háztartást vezető emberként kezdtem ezt el. De örömmel vágtam bele, és a még előttem álló hónapok pedig bizalommal töltenek el. Reményeim szerint a szakmérnöki képzés a végén - egy év múlva - elégedetten tekinthetek majd vissza az itt eltöltött időszakra.