1956-os eseményekkel kapcsolatos videók, filmek

Az elvándorolt Alma Mater

A kétrészes dokumentumfilm a soproni Erdőmérnöki Főiskoláról 1956 novemberében  kivándorolt évfolyamok történetét dolgozza fel. Rendezője Novobáczky Sándor, operatőr Nádorfi Lajos, producerként Somogyvári Rudolf működött közre.

A filmet először a vancouveri Magyar Kulturális Egyesület székházában mutatták be, 2004. május 16-án. Magyarországon 2006 májusában, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján vetítette először az MTV2.

Az elvándorolt alma máter - Első rész: A nagy utazás
[Szerkesztő-rendező: Novobáczky Sándor, operatőr: Nádorfi Lajos, 2002–2004] 52 perc

Az elvándorolt alma máter - Második rész: Életutak
[Szerkesztő-rendező: Novobáczky Sándor, operatőr: Nádorfi Lajos, 2002–2004] 52 perc

The Fifty-Sixers — Az 56-osok
[A CBC angol nyelvű dokumentumfilmje, 2016] 45 perc 

A Sopron TV 2016. október 18-án adásba került műsorában Pluzsik Tamás beszélgetett
Dr. Grátzer Miklós erdőmérnökkel, a Nyugat-magyarországi Egyetem díszdoktorával az egyetemi évekről,
1956-ról, a kanadai emigrációról, munkásságáról.

A Sopron TV 2016. november 15-én adásba került műsorában Pluzsik Tamás beszélgetett
Bujdosó Alpár erdőmérnökkel

A határtalan hűség diplomásai
[Szerkesztő-rendező: Érsek M. Zoltán, 2023-2025] 92 perc
(NAVA-pontokon (https://nava.hu/nava-pontok/) tekinthető meg.)

Forradalom vér nélkül – Sopron 1956 [Szerkesztő-rendező: Orosz Attila, operatőr: Náhlik Nárcisz, 2006]

1956-os eseményekkel kapcsolatos publikációk

• KAPOCS - A kanadai Soproni Öregdiákok Egyesületének lapja (1965-től)
• Anon. (1996): Az Erdőmérnöki Főiskola jelentése az 1956/57. iskolai év eseményeiről – Erdészettörténeti Közlemények 24. kötet 118 o. + mellékletek
• Anon. (2006): 1956 – 2006. [12 visszaemlékezés] – Erdészettörténeti Közlemények 71. kötet 132 o.
• A Soproni Szemle 2006. évi 60. évfolyam 3. számának fejezetei (Sopron 1956-ban – 1956 Sopronban, ill. a Soproni Városszépítő Egyesület díjnyertes pályázatának írásai), 243-362. o.
  • Gyarmati György (2006): Az élet tanítómestere? - Gondolatok 1956 soproni eseményei kapcsán – Soproni szemle, 60. évf. 3. sz. 243-248. o.
  • Bank Barbara - Tóth Imre (2006): Az 1956-os forradalom Sopronban – Soproni szemle, 60. évf. 3. sz. 249-281. o.
  • Vancsura Rudolf (2006): Az 1956-os forradalom és szabadságharc soproni eseményei 50 év távlatából – Soproni szemle, 60. évf. 3. sz. 318-335. o.
  • Csapody István (2006): Forradalom és exodus (1956. október - 1959. február) – Soproni szemle, 60. évf. 3. sz. 336-350. o.
  • Sarkady Sándor (2006): Az 1956-os forradalom soproni eseményeit tárgyaló kiadványok válogatott bibliográfiája – Soproni szemle, 60. évf. 3. sz. 365-367. o.
• Erdészeti Lapok 2006. évi 141. évf. 10. és 11. számának vonatkozó cikkei
• Bartha Dénes – Oroszi Sándor (szerk.) (2016): A határ két oldalán. Visszaemlékezés-morzsák az ’56-os forradalmi soproni eseményekre – Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 428 o.
• Bank Barbara (2017): Sopron 1956. Sopron város eseményei a forradalom és szabadságharc alatt – MNL és Gy-M-S MSL kiadványa, Sopron, 363 o.
• Bölecz Béla (2002): Elsodort falevelek – Minerva, Budapest, 463 o.
• Erdélyi Iván (szerk.) (1991): Győr-Sopron megyeiek emlékeznek az 1956-os forradalomra – Zrínyi, Budapest, 98 o.
• Hiller István (összeáll.) (1990): Ismét tüzek a végeken, 1956. A Soproni Egyetem krónikája dokumentumok tükrében I-II. – Erdészeti és Faipari Egyetem Központi Könyvtára, Sopron, 304 + 126. o. 
• Humber, Charles J.  (főszerk.) (2000): Canada at the Millennium - A Trans Cultural Society. Heirloom Publ. Inc. Mississauga, Ontario, Canada, Canada Heirloom Series
• lllyés Benjamin (szerk.) (2006): Soproni diákok voltunk… – Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, 175 o.

• Illyés Benjamin (2016): A Soproni Műszaki Egyetem története 1956/59 - Egyetemi hagyományaink és sportéletünk az 1950-es években. NYME, Sopron

• Illyés Benjamin (2016): Soproni diákok voltunk… 2. javított, bővített kiadás. NYME, Sopron

• Jagodits Ferencné Kundráth Júlia: Emlékkönyv - A soproni csoport története – Sopron-Torontó, 1956-1982.  

• Kárpáti Judit (2026): Így kell vágni - Soproni erdészhallgatók menekülése és csodálatos élete Kanadában. Magyar Narancs, 38. évf. 33. szám (2026. augusztus 13.) , 19-21 o. 

• Király Ilona (2025): Minden élet egy mese. Toronto, Corvina Publ. 246 o.

• Kozák Antal (2008): Sopron Divízió Kanadában in: Albert Levente et al. (szerk): Az erdészeti felsőoktatás 200 éve I. kötet  – Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar, Sopron, 113-133 o. 
• Kruytbosch, Carlos Egbert (1958): Flight and resettlement of the Sopron forestry faculty: a study of group integration and disintegration. Dissertation, University of British Columbia, Canada, 241 o. (https://open.library.ubc.ca/soa/cIRcle/collections/ubctheses/831/items/1.0106111)
• Kuntz Zoltán (2025): Akik történelmet írtak – Soproni erdészek Vancouverben – Palatia Nyomda és Kiadó Kft., Győr, 142 o. 
• Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.) (1997): Sopron, 1956 – Erdészettörténeti Közlemények 29. kötet 186 o.
• Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.) (1998): 56-os emlékek – Erdészettörténeti Közlemények 37. kötet 194 o.
• Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.) (1999): Sopron nem ereszt el – Erdészettörténeti Közlemények 44. kötet 248 o.
• Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.) (2001): Rögös utak – Erdészettörténeti Közlemények 49. kötet 230 o.
• Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.) (2003): Rögös utak – Erdészettörténeti Közlemények 49. kötet 300 o. (bővített kiadás)
• Pápai Gábor (szerk.) (2000–2018): Gyökerek és lombok I–XII. kötet. Erdészportrék 1–12. – Országos Erdészeti Egyesület, Budapest.
• Pintér László (2000): Látomások a múltból – Tarsoly Kiadó, Budapest, 560 o.
• Pintér László (2005): Megállni nem lehet (verseskötet) – Parksville, British Columbia, 258 o.
• Princz, Andrew (2006): Bridging the Divide – Ötven év távlatából – Ontheglobe.com Kiadó, 140 o.
• Polgár Annamária (2004): Hungarian Immigration to Canada after 1956: The Sopron Faculty of Forestry in British Columbia - Magyarok kivándorlása Kanadába 1956 után: A Soproni Erdőmérnöki Fakultás Brit-Kolumbiában. ELTE, szakdolgozat
• Rétfalvi László (2005): Adalékok az 1956-os soproni eseményekhez – Kapocs 34. évf. 41. sz. 8–14. o. 
• Rétfalvi László (2006): 1956 Sopron – Kapocs 35. évf. 42. sz. 12–19. o. 
• Roller Kálmán (1996): „…mi is voltunk egyszer az Akadémián” Soprontól – Vancouverig, 1956–1996. – Thorn Press, Toronto, 344 o. 
• Roller Kálmán (2001): „…mi is voltunk egyszer az Akadémián” Soprontól Vancouverig, 1956–2000 – Tarsoly Kiadó, Budapest, 256 o. 
• Roller, J. K. (1986): Hungarian Foresters in Canada. In: The Sopron Chronicle. Sopron 1956–Vancouver 1986. – Rákóczi Foundation Inc., Toronto, 178 o.
• Rózsavári Ferenc (2019): „SOPRON ’56” A Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kar hallgatói a vér nélküli forradalomban – Bányászat - Kőolaj és Földgáz, 152. évfolyam, 2-3. szám, 39-43 o.
• S. Nagy László (szerk.): Hagyásfák üzenete - A "kék valétaszalagosok" vallomásai, 1954-2004, Sopron. Pilis Parkerdő Rt. Információs Központ
• Sarkady Sándor, ifj. (1991): A múltat hívták tetemre: A soproni diákság 1956-ban – Kisalföld 46. évf. 248. sz. (október 22.) 10. o. 
• Sarkady Sándor, ifj. (2006): A soproni MEFESZ az 1956-os forradalomban – Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Levéltárának kiadványai I., Sopron, 204 o.
• Sarkady Sándor, ifj. (2016): A soproni MEFESZ az 1956-os forradalomban. NYME, Sopron
• Sarkady Sándor, ifj. (2016): Sopron és az egyetemi karok vértelen forradalma 1956 – ERFARET, Sopron, 170 o. 
• Sopron Alumni U.B.C. (1986): Chronicle. In: The Sopron Chronicle. Sopron 1956–Vancouver 1986. – Rákóczi Foundation Inc., Toronto, 204 o.
• Szabó Róbert – Bank Barbara (2004): Soproni egyetemisták és főiskolások az 1956-os forradalomban. In: Nagy Imre és kora: Tanulmányok, forrásközlések III. (Vidéki diákmozgalmak 1956-ban). – Nagy Imre Alapítvány, Budapest, 403–427. o. 
• Tamás Miklós (2022): A második vetés – Sopron, 31–61 o. 
• Tóth Mariann (szerk.) (2008): 1956 Emlékkönyv - Sopron 2006  – A Nyugat-magyarországi Egyetem emlékkötete az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozatról – Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron, 183 o.

A kópházi csata

Sopron-Kópháza, 1956. november 4.

Sopronban a MEFESZ katonai bizottsága elhatározta a fegyveres ellenállást. A hajnali szovjet orvtámadás hírére két hallgató személyautóval indult a fertődi tüzérezredhez a már korábban felajánlott tarackokért. Az egyetemen tartózkodó dr. Takács Endre, a nemzeti tanács elnöke és több egyetemi professzor is a harc reménytelenségét hangsúlyozta. A tiltakozás dacára a „frontvonalba”, Kópháza és Nagycenk térségébe teherautókon szállították ki a hallgatókat. A főiskolai és egyetemi ifjúság a fertődi tüzérezredtől kapott tarackokkal megpróbálta elreteszelni a „soproni beszögellést” Sopron–Kópháza térségében. Legalább négy védelmi vonalat állítottak fel, az utolsó már a Bécsi-domb lábánál húzódott. A hallgatóság egy része, bányászok és erdészek (III., IV. és V. évesek) kézifegyverekkel vonultak ki a város védelmére. Egy szovjet felderítő különítmény (3 harckocsi, páncélautó) hamar véget vetett a reménytelen ellenállásnak. A csütörtököt mondó tarackok miatt az ütközet kilátástalanná vált. Azok nem működtek, mert eltávolították belőlük az ütőszeget, a lövegekhez tartozó gránátokban pedig nem volt gyújtó. Egyetlen eredeti forrás sem került elő, mely egyértelmű választ adhatna a kérdésre: előre elhatározott, szándékos szabotázs volt-e a tarackok harcképtelenné tétele, vagy jó szándék vezette a kezeket, a reménytelen helyzetben meg akarta menteni a fiatal magyar életeket a hiábavaló haláltól. November 4-én a kora délutáni órákban a fegyveres hallgatók egy része megadta magát a szovjet felderítő különítménynek, egy másik része Kópháza–Nagycenk térségében átlépte a határt, kisebb része Fertőmeggyes (Mörbisch) irányába menekült. A hallgatók egy nagyobb hányada, a tartalék erők a Muck térségében hagyták el hazájukat.

Az emlékoszlopot a kópházi temető melletti egykori fő védvonal mentén emelte a Soproni Egyetem 2026-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján.

Dr. ifj. Sarkady Sándor

Óhazai gyökerek, újvilági erdők

A mai Soproni Egyetem Magyarország egyik leggazdagabb hagyományokkal rendelkező egyeteme; egyben Európa legrégebbi, mai szóval mérnökképző felsőoktatási intézményének egyik jogutódja. A Soproni Egyetem emellett letéteményese annak a különleges és rendkívül sokrétű történetnek is, amelyben több száz egyetemi hallgató és csaknem két tucat oktató egy közép-európai történelmi kataklizmát követően Kanadában kezdett új életet. Az óhazából az újvilágba vezető útjuk kontinenseken és oktatási rendszereken ívelt át. Ezen az úton az erdő iránti szeretetük és a közösen átélt sorsfordító események által megerősített bajtársiasság vezérelte őket.

Ez a könyv ennek a történetnek állít emléket. Egy olyan történetnek, amely 70 évvel ezelőtt, az 1956-os magyar forradalom napjaiban kezdődött, amikor a soproni erdőmérnök-hallgatók egységesen álltak a felkelés mellé. Rendfenntartó szolgálatot láttak el Sopron utcáin, teherautókkal orvosi felszerelést szállítottak a budapesti szabadságharcosoknak, és számtalan egyéb módon támogatták a forradalom ügyét. 1956. november 4-én, a forradalom leverésével azonban történetük előre nem látható és egész életüket megváltoztató fordulatot vett, s a hallgatók oktatóikkal együtt átlépték a Soprontól csupán néhány kilométerre húzódó osztrák határt. Többen abban reménykedtek, hogy hamarosan visszatérhetnek, mihelyt a Nyugat megsegíti a forradalmat, és a helyzet rendeződik. Ma már jól tudjuk, és ők is hamar ráébredtek: mindez hiú remény volt. A menekülttáborban töltött napokból hetek lettek, és visszatérésük kockázatos lett volna a gyorsan újra megszilárduló kommunista rezsim várható megtorlásai miatt. Az egyetlen út még nyugatabbra vezetett – ha együtt akartak maradni –, egészen az újvilágig. Elfogadták hát a kanadai kormány nagylelkű ajánlatát, amelynek értelmében a közel kétszáz erdőmérnök-hallgatót a vancouveri Brit Columbiai Egyetem (University of British Columbia, UBC) fogadta be, ahol együtt, saját oktatóikkal, magyar nyelven fejezhették be tanulmányaikat az ottani erdészeti karon számukra létrehozott Sopron Division, azaz „Sopron Divízió” nevű részlegen.

Így hát a sorsdöntő év utolsó napján hajóra szálltak, hogy új életet kezdjenek Kanadában. Közülük 141-en szereztek erdőmérnöki, majd az évek során egyéb végzettségeket is. Megtanultak angolul, munkát vállaltak, keményen dolgoztak, és sikeres életet építettek maguknak Észak-Amerikában: többségük Kanadában, körülbelül kéttucatnyian az Egyesült Államokban. Az észak-amerikai erdőkben dolgoztak, miközben továbbra is ápolták magyar gyökereiket. A következő évtizedekben kiemelkedő szakmai teljesítményt nyújtottak. Néhányukból egyetemi tanár lett, mások a kanadai erdészet legfelső vezetésébe kerültek, és mindannyian bekapcsolódtak az őket befogadó ország életébe. Társat találtak, családot alapítottak, és szakértelmüket, tudásukat új hazájuk szolgálatába állították. Közben életre szóló barátság szövődött köztük, és szinte egy családdá váltak: minden évben találkozót szerveznek, sőt, Vancouverben minden hónap első keddjén együtt ebédelnek, egyéb alkalmakkor is összejárnak – immár több mint 65 éve.

Ezeknek a magyar erdészeknek a története a kitartásról és a hitről szól: arról, hogy a legjobbat hozták ki egy történelmi tragédia következményeiből – és az egymás iránti, élethosszig tartó elkötelezettségről. Ezen az úton a magyarországi alma materük hagyományai vezették őket, a diáknemzedékeken át ápolt selmeci hagyományok, amelyek mottója: „egy mindenkiért, mindenki egyért”. Esetükben azonban a muskétások száma nem három, hanem több száz volt, ami megsokszorozta a kölcsönös támogatást, elkötelezettséget és szeretetet. 

Miután szakmájukban bizonyítottak, az 1989-es rendszerváltás pedig lehetővé tette, hogy ismét szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki szeretett alma materükkel, egyre többet tettek érte: szakértelmükkel segítették az intézményt, ösztöndíjakat alapítottak, és sokféle módon támogatták a soproni hallgatókat. Az alma mater informális és formális keretek között egyaránt visszafogadta őket, ünnepségekkel üdvözölve a kapcsolat megújítását. A közös emlékezés és együttműködés az elmúlt negyedszázadban az óceán mindkét partján jellemző lett.

Ma, az 1956-os forradalom és e rendkívüli út kezdetének 70. évfordulója jó alkalmat ad arra, hogy számba vegyük e kivételes magyar erdőmérnökök nemzedékének örökségét, – mindazt, amit Kanadában és Magyarországon ránk hagynak.

Őrtüzek Vancouverben

BEVEZETŐ GONDOLATOK A KÖNYVHÖZ

Mint a Soproni Egyetem tudományos kutatója ezzel a munkámmal kívánok fejet hajtani az 1956-1961 között Ausztriában, majd Kanadában működő Soproni Ifjúsági Kör, majd soproni diákszövetség tagsága és működése előtt. A dokumentumok és visszaemlékezések alapján ismerjük meg történetüket, fennállásukat és küzdelmüket az új hazában. Ők voltak azok, akik örökre beírták nevüket az emigráns magyar erdészet történetébe. Roller Kálmán igazgató, majd dékán fogta össze a hontalanokat, akik tanáraikkal együtt hagyták el szeretett hazájukat. Mindez nem kalandvágyból vagy nyugat imádatból történt. Az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot eltipró szovjet orvtámadás, a megtorlástól való jogos félelem késztette őket erre az elhatározásra. Távozásukkal a soproni erdészeti főiskolán évfolyamok, barátságok, szerelmek szakadtak szét. A távozók a magyar erdők hűséges fiai és leányai voltak. Erdőmérnökök szerettek volna lenni itthon. Emigrálásukkal arcul csapták a berendezkedő kádári diktatúrát. Az emigrációból levelezés útján tartották a kapcsolatot szüleikkel, volt évfolyamtársaikkal. A menekültek Ferienhortban, Powell Riverben és Vancouberben a selmeci diákhagyományok szerint éltek, tanultak és dolgoztak. Nyári munkájukkal keresték meg az évi tandíjra valót. A távozók hittek a korai hazatérésben, de nem így történt. Haza először útlevéllel az 1960-as évek közepén jöhettek látogatóba, magyar állampolgárságuktól megfosztva. A hivatalos visszafogadásig 34 hosszú évet kellett várniuk 1990 november 4-ig. Életükkel és munkásságukkal elismerést és megbecsülést szereztek Kanadának, az óhazának és a soproni Alma Maternek.

ŐK VOLTAK A UBC SOPRON DIVISION DIÁKJAI ÉS TANÁRAI

Dr. ifj. Sarkady Sándor a Narrátor