1.1 Ausztria - Private Pädagogische Hochschule Burgenland - Tanulmányi Mobilitás
Galéria
"Horváth Vivien vagyok, harmadéves óvodapedagógus hallgató. 2021 nyarán szerencsésen elnyertem az Erasmus tanulmányi ösztöndíjat, melynek segítségével egy szemesztert Ausztriában azon belül is Eisenstadtban tanulhattam. Ausztriában a tanulmányaimat 2021 szeptemberében kezdtem el, igaz ekkor még csak nyelvi felzárkóztatásban vettem részt. Ott töltött tanulmányaim során, két intézményt is látogattam. Elsőként, már szeptembertől a Fachhochschule Burgenland tanulója lettem, ahol többekközött más erasmusos hallgatókkal együtt, német nyelvi képzésen vehettem részt. A szeptemberi hónapban nagyon sok csapatépítő programon vettünk részt, volt közös kirándulás, borkóstolás és igazi csapatépítő tréning is. Számos európai, illetve ázsiai országból jöttek hallgatók, akik ezen az egyetemen tanultak ebben a félévben. Én egy soproni hallgató társammal pályáztam erre az ösztöndíjra, ezért mi együtt jöttünk és vettünk részt igazából mindenen. Rajtunk kívül más magyar hallgató nem volt. Fontos megjegyezni, hogy csak mi ketten voltunk akik pedagógiát tanultunk ebben a félévben, ezért egy másik intézményt (Private Pädagogische Hochschule Burgerland) is látogattunk. Számunkra úgy volt megoldva a képzés, hogy a pedagógiával kapcsolatos tárgyaink a pedagógiai főiskolán, a német nyelvvel kapcsolatos tárgyaink pedig már az előbb említett intézményben voltak megtartva. Olyan szempontból szerencsés volt a helyzet, hogy a két épület gyakorlatilag 50 m-re sincsen egymástól, így akár gyalog, akár autóval nagyon könnyű a megközelítés, parkolás és nagyon jó az infrastruktúra. A kollégiumi épület pedig közvetlenül az egyetem mellett van. Maga az intézmény Kismarton egy külső részében helyezkedik el, viszont minden nagyon közel van és nagyon gyorsan elérhető a belváros.
Az ügyintézés nagyon gördülékeny volt, mindenki nagyon segítőkész, bátran lehet tőlük kérdezni. Teljesen más rendszereket használnak, ami azért eléggé megnehezítette az eligazodást az elején, de arra is ügyeltek, hogy külön ezeknek a rendszereknek a bemutatásra időt szánjanak, így megkönnyítve a megismerést.
A kollégiumi szobák, illetve a kollégiumi épület nagyon korszerű, de ugyanez elmondható az intézmények épületére is. A kollégiumi szobák ára nagyjából havi 300-400 €, de lehet ennél olcsóbban is kollégiumi szobát szerezni, de természetesen abban az esetben már nem kapunk olyan korszerű szálláslehetőségeket.
Árak tekintetében azért Ausztria drágább mint Magyarország, de ez sem minden termékről mondható el. Nagyon sok minden van ami hasonló áron kapható mint itthon, de a szabadidős és szórakozási lehetőségek már jóval drágábbak.
Az egyetemi élet összességében nem olyan aktív, mint például itt Sopronban volt. Az osztrák hallgatók nem minden esetben voltak annyira nyitottak és befogadóak, viszont az erasmusos hallgatók nagyon jó közösséget építettek.
Az egyetemi órák nagyon érdekesek, mert nincsen egy adott órarend, minden héten máshol és más időpontban vannak az órák, vannak olyan órák amik nincsenek is minden héten. Összességében itt is elmondható, hogy jóval kevesebb a követelmény mint például itthon, sokkal interaktívabbak az órák és nagyon gyakorlatorientáltak. Az elméleti anyagok teljesen háttérbe szorultak, nem voltak dolgozzatok vagy számonkérések, hanem mindig valamit alkotni kellett pl. 15-20 oldalas munkafüzetet, 8-10 oldalas beadandókat…stb.
Én abszolút az gondolom hogy egy nagyon jó tapasztalat volt, nagyon jó nyelvfejlesztő, hiszen lehetőségünk volt a kinti egyetem segítségével, ott helyben egy ÖSD B2-es nyelvvizsgát is megcsinálni. Érdekes volt egy teljesen más tanulási módszertant megismerni, egy teljesen más kultúrával. Hiába lakunk közel és vagyunk szomszédosak azt azért biztosan el lehet mondani, hogy nagyon-nagyon sok mindenben különbözünk, ezáltal nekünk ez nagyon sok új élményt adott. Összességében talán csak két negatív dolgot tudok mondani ezzel az ösztöndíjjal kapcsolatba: az egyik az osztrák hallgatók elszigetelődése, ami azért az egész tanulmányunk során érezhető volt, a másik pedig talán az, hogy nem kaptunk átfogó képet közben az itthoni órákról illetve azok anyagáról, ezért sokkal nehezebb dolgunk volt a vizsgaidőszakban." - Horváth Vivien
"Harmadéves nemzetiségi óvodapedagógusként a 2021/22-es tanév őszi szemeszterét töltöttem Eisenstadtban, Ausztriában. A kinti intézményrendszer miatt nem óvodapedagógusokkal, hanem tanítókkal közös órákon vettem részt, hiszen az óvodapedagógus képzés nem felsőoktatási intézményben zajlik. Az órákon nagy hangsúlyt fektetnek a kreatív, csoportos feladatokra és az élményalapú pedagógiára, a lexikális tudás bizonyos mértékben háttérbe szorul. A szakirányom és specializációm miatt igyekeztem különféle tárgyakat felvenni, hogy minden nevelési területet érinteni tudjak a tanulmányaim során. Többek között kétnyelvi nevelés, úszás és barkácsolással kapcsolatos óráim is voltak, melyeken az itthoniaktól eltérő technikákat és módszereket sajátíthattam el. Az összes külföldön szerzett tudás hasznos lesz számomra a pályám során, hiszen ezeket alkalmazni is tudom a jövőben.
Az oktatók rendkívüli kedvességgel és segítőkészséggel fordultak felénk, biztosítottak számunkra minden információt és ha magyarázatra volt szükségünk, akkor szívesen nyújtottak segítő kezet akár szóban, akár írásban. Nagyon örülök, hogy ilyen példaértékű oktatók óráin vehettem részt, többen közülük hiányozni is fognak a mindennapjaimból.
Az intézmény többi hallgatóival sajnos nem sikerült kapcsolatokat kiépítenünk, az ő esetükben nem érzékeltük ezt a befogadó szellemet. Mondhatni idegenként tekintettek ránk és a saját kis körüket nem akarták megtörni, egy-egy hallgató mindig ugyanazokkal az emberekkel mutatkozott. Személy szerint ez az eset engem érzékenyebben érintett, örültem volna, ha néhány új barátságra szert tehetek. Ezzel szemben azonban a többi Erasmus mobilitásban résztvevő tanulók között sok új ismertségem és pozitív élményem lett. Többek között lett olasz, orosz és cseh barátom is, akikkel minden alkalommal szívesen töltöttem időt.
A kint tartózkodásom alatt két intézményt látogattam: elsősorban a Pädagogische Hochschule Burgenland-ot, itt voltak a pedagógiával és neveléssel kapcsolatos tárgyaim. Másodsorban pedig a Fachhochschule Burgenlandot, ahol a nyelvi és kommunikációs fejlesztéssel kapcsolatos ismereteket szerezhettem meg. A nyelvi kurzus keretein belül lehetőségem volt záróvizsgaként egy ÖSD B2-es szintű nyelvvizsgát tennem, melyet sikeresen teljesíteni is tudtam. Ez az egyik legnagyobb pozitívuma a kint töltött időnek. Biztosították a felkészüléshez szükséges kurzust és a vizsga lebonyolítását is.
A tanulmányok mellett volt lehetőségünk kirándulni, szórakozni is, de csak korlátozottan a kialakult vírushelyzet miatt. Sok közös kiránduláson vettünk részt, jobban megismertük Eisenstadt városát és környékét, emellett egymást is. Ennek elősegítéséhez egy egynapos csapatépítő tréningen is részt vettünk az FH Burgenland szervezésében. Ezalatt megismertük egymás szokásait, otthoni életünket, élményeinket és szorosabbra fűztük kapcsolatainkat.
Az intézmények megközelítése egyszerű volt, nagy parkoló állt rendelkezésünkre, melyben mindig találtunk szabad helyet. Az épület és a tantermek, eszközök rendkívül modernek voltak. Külsőre első pillantásra nem is tűnt az épület egy oktatási intézménynek. Az épületen belül tágas helyek, közösségi részek, nagy termek kerültek kialakításra és az órák közti szünetekben több kávé-, üdítő- és snack vásárlási lehetőség is adatott.
Összességében nagyon örülök, hogy részt vettem a programban, úgy érzem, hogy sok pluszt adott tanulmányaimhoz. A szakmai ismeretek mellett a nyelvi fejlődésem is növekvő tendenciát
mutat és ez volt a legfőbb célom a mobilitás ideje alatt. Ha újrakezdhetném, akkor is pályáznék az eisenstadt-i intézménybe. Örülök, hogy ezeket az élményeket nem egyedül, hanem egy barátnőm társaságában szerezhettem, így osztozva az élményekben. Amit a későbbi pályázóknak tanácsolnék, hogy ők is tegyenek ugyanígy, fogják kézen egy barátjukat és együtt vágjanak bele ebbe a nagy kalandba, ami minden téren a javukra fog válni." - Matláry Fanni
"A 2021/2022-es tanév tavaszi szemeszterét az Erasmus + pályázat elnyerésének köszönhetően tanulmányi mobilitáson, Ausztriában, Eisenstadtban, a Private Pädagogische Hochschule-n tölthettem. Eisenstadt, magyarul Kismarton Burgenland tartományában található, Soprontól kb. 20 km-re.A főiskolára nap mint nap autóval jártam, mivel Sopronban lakom, így ez körübelül forgalomtól függően maximum 20-25 perc volt, emiatt a kollégiumi elhelyezést nem vettem igénybe. A kollégiumi szobák ára, a hallgató társaim elmondása alapján havi 300-400 euró körül mozognak, ez az ár természetesen az alap kollégiumokra vonatkozik. A félév elején a szigorúbb koronavírus intézkedések miatt naponta kellett teszteltetni magunkat, azonban erre a lehetőséget a főiskola biztosította.
A Pädagogische Hochschule egy úgynevezett Techno Parkban helyezkedik el, ahol bank és különféle cégek irodái is megtalálhatóak. A létszámot tekintve viszonylag kevés hallgatóval és oktatóval rendelkezik. A félév során összesen 5 tárgyat kellett felvennem. Német nemzetiségi óvodapedagógus hallgatóként főként német nyelvvel kapcsolatos órákat látogattam. Kint a tárgyak úgynevezett „Schwerpunkt“-okba vannak, ez hasonló, mint nálunk az egyetemen az úgynevezett specializációk. Lehetőségem volt választani ének-zenei, német, magyar,illetve horvát mint idegennyelv -tárgyak közül. A félév során azonban nem az óvodapedagógus, hanem az általános iskolai (Volksschule 1-4.osztály) tanító képzésbe csatlakoztam be. Így az ismereteimet, illetve tapasztalataimat leginkább ebben a körben szereztem.
Az általam látogatott órák között szerepelt szeminárium és előadás is. Érdekesség, hogy kint az előadások is viszonylag kis létszámúak. Egy-egy előadáson maximum 10-en ültünk, a szemináriumokon pedig volt hogy csak 3-an. Az egész évfolyamon is csak 20-an voltunk. Az órarend egészen más volt, mint itthon. Voltak órák amik 2 hetente voltak, de volt olyan óra is ami csak havonta egyszer, viszont akkor hosszabban volt megtartva, például rendszeresen 13-19 óráig, levelezős ún.(Berufsbegleitend) hallgatókkal együtt. A főiskolán, mint Erasmusos hallgató ebben a félévben egyedül voltam, aminek az előnye az volt, hogy a német nyelv használatát helyeztem maximálisan előtérbe.
A tanárok szerencsére az elejétől kezdve kedvesek, segítőkészek voltak, igyekeztek mindig az adott órát interaktívan, érdekesen megtartani. Rengetegszer volt főként a szemináriumi órákon csoport/partnermunka. Sokszor kellett beadandókat,illetve majdnem minden órára kiselőadásokat készíteni, illetve párokban bemutatni. A hallgatókkal a kapcsolatot sajnos a sok igyekezet ellenére sem sikerült igazán jól kialakítani, az órák után rendszerint siettek hazamenni, így velük különféle programokon való részvételre nem igazán volt lehetőségem. Kikapcsolódási lehetőségeket így magam kerestem. Májusban lehetőségem volt a kutatók éjszakáján (Lange Nacht der Forschung) részt venni. Ez egy nagyon érdekes programsorozat volt, melynek célközönsége főként a gyermekek voltak. A gyermekek különféle technológiai eszközöket próbálhattak ki, illetve különböző kvízfeladatokon is megmérethették főként a -természettudományos tárgyakban lévő- tudásukat.
Összeségében azt mondhatom, örülök, hogy részt vehettem a programban, hisz rengeteget fejlődhettem az önállóság terén." - Schaul Katalin
1.2 Ausztria - Pädagogische Hochschule Salzburg - Tanulmányi Mobilitás
Galéria
"A 2021/22-es tanév őszi szemeszterét Ausztriában, azon belül is Salzburgban a Pädagogische Hochschule Stefan Zweigen töltöttük Ersamus+ tanulmányi mobilitás keretében.
Salzburg megközelíthetőségét tekintve is jó választás volt, hiszen egy tömegközlekedési központnak mondható, így vonattal sok helyre könnyedén el tudtunk jutni.
A szállásunk a Salzburger Lehrerhaus kollégium volt, amely havonta 265 Euróba került. A kollégiumban igazán családias volt a hangulat, ugyanis összesen 40 diáknak nyújtott férőhelyet. A szállás az egyetemtől mindössze 20 perc sétára volt, és a belváros is 10 perc alatt elérhető volt gyalog.
Az egyetem épülete modern és jól felszerelt volt, illetve csodaszép kilátást nyújtott a város körül elhelyezkedő havas hegyekre. Az órarandünkben szerepelt óvodai gyakorlat is, amelyet az egyik városi óvodában töltöttünk. A gyakorlat keretén belül heti egy napot voltunk az óvodában a gyermekekkel. A többi óra angol nyelven zajlott, tekintettel arra, hogy az erasmusos hallgatók európa minden részéről érkeztek, és sokan nem beszéltek németül.
Az ottani Erasmus koordinátorok számos programot szerveztek a külföldi hallgatóknak, ám egy részük sajnos a korona vírus miatt nem került lebonyolításra. A megtartott szervezett programok a következők voltak: síelés, kiránydulás, hótalpas túra.
Szabadidőnkben felfedeztük a várost, a környéket, és alkalmunk nyílt kirándulni a közeli hegyeken." Pillisz Réka és Tóth Adrienn
1.3 Ausztria - Podersdorf am See - Szakmai Gyakorlat
Galéria
"2020/2021-es tanévben megpályáztam szakmai gyakorlatot Ausztriába, melyet sikerült elnyernem. A koronavírus miatt sajnos nehézségekbe ütköztem, de szerencsémre a Seewirt & Haus Attila Hotel fogadott, mint gyermekgondozó, animátor. Rengeteg új élménnyel, tudással és tapasztalattal gazdagodtam az itt eltöltött szakmai gyakorlatom alatt.
Az első napokban nagyon izgultam, hogy meg tudjak felelni a felém támasztott elvárásoknak. Középfokú német nyelvvizsgával rendelkeztem már a gyakorlat megkezdésekor, valamint Aupair-ként dolgoztam Ausztriában korábban, de azért ez egy új helyzet volt és új kihívásokat tartogatott számomra. Szerencsére a környezet rendkívül támogatóan állt hozzám és a nyelvi nehézségeken gyorsan túl tudtam lépni. A gyerekek kisegítettek, ha valami nem jutott eszembe, esetleg jót nevettünk, ha valamit rosszul mondtam. Egy vicces dolgot tudnék itt kiemelni, amikor a Karpfen (Ponty) helyett a Krapfen (fánk) szót használtam. Természetesen egy életre megtanultam a két szó közti különbséget és az óta is egy jó kis történet maradt, amit mesélhetek. Az itt eltöltött gyakorlat alatt német nyelvtudásom jelentősen fejlődött és a bátorságom is nagyobb lett.
A szálloda két külön részből áll, a Fertő-tó partja mellett helyezkednek el, gyönyörű környezetben. Rendelkezik saját medencével, szaunával, étteremmel. A környéken temérdek lehetőség áll a gyerekeknek rendelkezésre a minőségi időtöltéshez, sporthoz. Szerencsémre 2021-ben adták át a hatalmas élményparkot, rengeteg mászókával, ügyességi és fejlesztő játékkal, amit ki is használtunk és a gyerekek nagyon élvezték. Az élménypark a strand részeként épült, így a játszótéri program után, akár a fürdőzés is adott volt számunkra. Itt a hatalmas területén alkalom nyílt a sárkányeregetésre is.
A strandon megtalálható egy szörf iskola, mely lehetőséget biztosított a szörfözés kipróbálására. Itt persze segítségemre volt egy oktató, aki a vízben felügyelte a gyerekeket. Ezen kívül, a park mellett minigolf, ugrálóvár, trambulin és más egyéb szórakozási lehetőség is megtalálható, a Minimax szabadidőparkban. A minigolf nagyon népszerű elfoglaltság volt, bár főleg a nagyobbak számára tudtam a programot beiktatni, akik nagyon élvezték az ügyességi játékot. Hajózásra volt lehetőségünk, a szálloda mellől induló sétahajóval, ami kis körtúrával mutatja be a környéket.
A foglalkozásokon sütöttünk süteményt, rajzoltunk és barkácsoltunk. A hidegebb szeles napokon természetesen inkább a szálloda medencéjében játszottunk.
Rengeteget tanultam a gyerekektől, mindig volt valami ötletük, hogy a játékot hogyan tudjuk folytatni, átvezetni egy másik játékba. A feladatok, játékok szervezésénél igyekeztem alkalmazkodni a különböző életkori igényekhez.
Az ösztöndíjat csak ajánlani tudom mindenkinek. Szakmai és nyelvi szempontból is, egy rendkívüli lehetőségnek gondolom a fejlődés, tapasztalás és élményszerzés érdekében." - Pozsgai Zsanett
1.4 Ausztria - Wildworld Kindergarten, Wien - Szakmai Gyakorlat
Galéria
"A 2021/2022-es tanévben döntöttem úgy, hogy szeretnék én is részt venni az Erasmus+ hallgatói mobilitás programján. Ekkor már több ismerősömtől is pozitív visszajelzéseket hallottam a programmal kapcsolatban és ezek segítettek abban, hogy én is bele merjek vágni. Januárban kezdtem felkeresni az óvodákat, amelyek közül páran sajnos a koronavírus miatt nem fogadhattak még hallgatót, de alapvetően mindenkitől barátságos visszajelzést kaptam. Végül a Wildworld Kindergarten mellett döntöttem. Ez egy privát óvoda, amely három tagóvodával rendelkezik Bécsen belül. Január végén kaptam az óvodától a visszajelzést, miszerint szeretettel várnak szakmai gyakorlatra. Ezután Németh Tamással elkezdtük intézni az adminisztrációs részt. Minden nagyon gyorsan és gördülékenyen ment, úgyhogy márciusban, ahogy eredetileg terveztem el is tudtam kezdeni a szakmai gyakorlatomat. A közlekedés számomra nem okozott nehézséget, hiszen Sopronban lakom, ezáltal az ingázás lehetőségével éltem. Az út körülbelül egy óra volt, szerencsére a határon sem voltak már különösebb korlátozások a pandémia miatt. Az óvoda, ahova felvételt nyertem alapvetően egy kétnyelvű óvoda, amely azt jelenti, hogy a csoportban lévő pedagógus német nyelven beszél a gyerekekkel, az asszisztens pedig angolul. A kétnyelvű óvodai modell nekem eddig is nagyon szimpatikus volt, ezért választottam a német nemzetiségi óvodapedagógus szakot, de most saját szemmel is láthattam, hogy ebben a korban milyen könnyen sajátítanak el egy-egy idegen nyelvet a gyerekek. Természetesen a pedagógusnak és az asszisztensnek is jól kell tudnia beszélnie a másik nyelvet, hiszen ezáltal tudnak csak jól együttműködni és a foglalkozásokat egymásra építeni. Az első napomon pont farsang volt az óvodában, ami egy nagyon jó kezdésnek bizonyult, hiszen nagyon felszabadult volt a légkör, ezáltal a gyerekek nagyon könnyen megbarátkoztak velem és elfogadtak engem. A kollégáim német anyanyelvűek voltak, amely nekem nagy segítség volt a nyelvtudásom fejlesztésében, hiszen bármit kérdezhettem tőlük, ha valamiben bizonytalan voltam, mindig szívesen segítettek. Az óvoda, ahol töltöttem a gyakorlatomat három csoportból állt. Egy kiscsoport, ahol 3 év alatti gyerekek voltak és két nagycsoport a 3-6 éves korosztálynak. Én az egyik nagycsoportba kerültem, azonban egy hétig sajnos be kellett zárni ezt a csoportot koronavírus megbetegedés miatt. Ekkor lehetőségem volt pár napot a másik két csoportba is belátást nyerni. A csoportok általában 25 főből állnak, kivéve a legkisebb csoportot, ahol 15 a maximális létszám. Az óvoda rendelkezik egy nagy kerttel, ahol időjárás függvényében igyekeznek minél több időt eltölteni a gyerekekkel. Az óvoda és a szülők kapcsolata is nagyon jó, hiszen viszonylag kisebb óvoda lévén a hangulat nagyon családias. Mivel az utolsó félévem volt ez az egyetemen az Erasmus+ program keretein belül lehetőségem volt az összefüggő szakmai gyakorlatomat is ebben az óvodában teljesíteni. Az óvodavezető és a kollégák is nagyon segítőkészek voltak, bátran fordulhattam hozzájuk. Az első pár hétben megfigyeltem, hogy hogyan is néznek ki náluk az óvodai mindennapok, utána pedig már saját foglalkozásokat is tartottam a csoportban. Ezeket mindig előtte és utána is átbeszéltük a kollégákkal, akik elmondták a véleményüket, amely számomra mindig nagy segítség volt. A nyelvtudásom fejlesztése szempontjából is nagyon pozitív élmény volt számomra a szakmai gyakorlat, hiszen az elméleti tudást át tudtam ültetni a gyakorlatba. Számomra nagyon jó élmény volt a szakmai gyakorlat, úgy érzem, hogy az itt szerzett tudás nagyban hozzásegít ahhoz, hogy magabiztosan el tudjak indulni a pedagógusi pályán." - Márkus Viktória
2 Egyesült Királyság - Birmingham - Tanulmányi Mobilitás
Galéria
"Januàr 6-àn repültem Angliàba, ahol a fèlèvem egy gyors karantènozàs utàn kezdetèt is vette. 3 napos Welcome Session-t rendeztek nekünk, ahol megismertük az egèsz campus-t, a dolgozókat ès a belvàrost. 14 Erasmus-os diàknak indult meg a fèlève januàr harmadik hetèben. Tanóràim nem egyeztek meg a többiekèvel, így vàlasztott óràimat az ottani diákokkal hallgattam. Minden diàknak 2 vagy 3 kurzusa van a fèlevre. 2 alkalom egy kurzus: egy 45 perces előadás, és 90 perces szeminárium. Viszont minden hétre rengeteget kellett készülni. Akár előadással, akár csoportmunkával. Minden hétre több szakirodalmat is el kellett olvasni, amiket minden alkalommal jól átbeszéltünk, és mindenki megosztotta a véleményét.
4 fajta szálláslehetőségből tudtunk választani. Mindegyik a campus területén helyezkedik el. Én a Cofton Hall-ban laktam, ami 147 font volt hetente. Saját szobánkban egy nagy ágy, íróasztal, könyvespolc, ruhásszekrény, nagy tükör egy óriási faluújság mellett saját zuhanyzóm és wc-m volt. A folyosó végén 6-an használtunk egy amerikai konyhás nappalit, amiben volt kettő kanapé, tv, étkező asztal padokkal, a konyhában pedig mindenkinek volt kettő zárható szekrénye, egy-egy polc hűtőben, fagyasztóban, illetve főzőlap sütő és egy mikró. Nagyon jó volt a közös tér. Szinte minden nap együtt főztünk, vacsoráztunk, majd társasjátékoztunk vagy néztünk egy filmet. A kollégium melletti jól felszerelt edzőtermet ingyen lehetett használni.
Étkezési lehetőség is volt a campuson reggelitől, késő ebédig. Minden nap 4-5 fajta ételből lehetett választani, húsos, vega, vegán. Egy ebéd körülbelül 5 fontba került. Az egész campus területén a könyvtár volt a kedvenc helyem, ami óriási segítségemre volt mind az ottani, mind az itthoni tanúlányaimban. 3 szintes volt az épület, bejáratánál egy Starbucks, ami mindig jól jön, hogy filmbeli egyetemistának érezzük magunkat. Reggel 8-tól, éjfélig volt látogatható a könyvtár. Sok estét töltöttünk ott a barátaimmal, csoportmunkákat csinálva és esszéket írva.
Rendkívül jó tàrsasàg jött össze. Szinte minden hétvégén (vagy néha hétköznap is), utaztunk valahova, Anglián belül jártam: London, Cambridge, Oxford, Bath, Bristol, Milton Keynes, Stratford-upon-Avon, illetve a szigeten belül is utaztunk; Walesbe, majd 24 órán belül megjártuk Dublin-t a Szent Patrik nap alkalmával, és utolsó közös kirándulásunk Skóciába vitt minket, ahol voltunk Edinburgh-ba, Glasgow-ba és a Felföldön.
Összességében hatalmas élmény és fejlődés volt ez a félév mind a tanulmányaimnak, mind önmagamnak. Hálás vagyok az új élményekért és az új barátokért. Pár barátom már járt is nálam Magyarországon, a következő hónapokban én megyek hozzájuk.
Mindenkinek szeretettel ajánlom a programot, kihagyhatatlan lehetőségnek gondolom." - Nagy Réka
3 Németország - München - Tanulmányi Mobilitás
"A negyedik félévemet, március elejétől július végéig Erasmus pályázattal Münchenben töltöttem. A szállás, az egyetem mellett volt és az International Office-hoz tartozott, a pályázással együtt kaptuk. Ez Haidhausen városrészeben található, ami 20 perc séta a belvárostól. A szállásért havonta 144€-t kellett fizetnünk, ami a müncheni árakhoz mérve nagyon olcsónak számít. Saját szobám volt, saját csappal, a konyhán és a mosdókon osztoztam 7 másik lánnyal. A lányokkal nagyon jó kapcsolatot ápoltam, sokakkal a szabadidőnket is közösen töltöttük.
Münchenbe megérkezve a Tutorok fogadtak minket, akik a KSH-n tanulnak és körbe vezettek Münchenben, segítettek az ügyintézésben és közös programokat szerveztek nekünk. Velük németül beszéltem. Velük voltunk a Frühlingsfesten is, ami az Oktoberfestnek egy mini változata.
A tanulmányaimat a Katholische Stiftungshochschule-n folytattam, ahol 4 órát vettem fel. Az egyetem épületét az elmúlt években adták át, hatalmas, modern és korszerű. Volt olyan órám, ami minden héten volt és volt, ami tömbösítve volt megtartva havonta egyszer, körülbelül 9-15 óráig. Nagyon nagy segítség volt nekünk Filesch Zsuzsanna, docens asszony, akivel Schulsozialarbeit óránk volt. Az egyik szeminárium keretében három csodálatos napot töltöttünk el a csoporttal, a maxhofeni kastélyban, ahol nagyon érdekes, interaktív előadásokat hallgathattunk meg.
Hetente kétszer, Münchentől vonattal és busszal 30 percre lévő, Aschheim-Dornachba jártunk óvodába. Az óvoda egy nagyon felszerelt, modern, tágas, barátságos épület, melyben 5 óvodai csoport és 3 bölcsődei csoport foglalt helyet. Az óvónők nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velem szemben, sokat tanultam tőlük szakmailag és nyelvileg is. A hétköznapok kötetlenebbek voltak, mint itthon, a gyerekek több időt töltöttek szabad játékkal. A számomra szokatlan volt, hogy óvodában nem volt délutáni alvás, helyette az iskola előtt álló gyerekekkel iskolaelőkészítő feladatokat oldattunk meg.
Kirándulásokat és más egyéb programokat az ESN MESA szervezte, innen ismertem meg a világ minden pontjáról fantasztikus embereket. Velük angolul kommunikáltam. Voltunk közösen evezni, túrázni, kastélyokban és még sörgyár látogatásra is eljutottunk:) Minden héten az ESN szervezett nekünk, Erasmusosoknak egy karakoe estet, amik mindig jó hangulattal teltek.
Az ESN-es programokon kívül természetesen magunknak is szerveztünk kirándulásokat, így eljutottunk Salzburgba, Zürichbe, Liechtensteinbe és Berlinbe is. De sok időt töltöttünk Münchenen belül is az Isar parton, az Englischer Gartenben és az Olympiaparkban is.
A személyiségem kibontakoztatásához, nyelvfejlődésemhez és az önállósodásomhoz nagy mértékben hozzájárult ez az 5 hónap, ami miatt nagyon hálás vagyok a szervezőknek és a Erasmus+ program létrejöttének." - Kovács Beatrix
"A 4. félévemben mentem ki Münchenbe Erasmusra német nemzetiségi óvodapedagógus hallgatóként. Ez volt életem legjobb féléve. A Katholische Stiftungshochschule München-ben tanultam, gyakorlaton pedig Dornachban voltam egy evangélikus óvodában. Az egyetemen voltak óráim óvodapedagógusokkal és szociál pedagógusokkal is. Heti rendszerességgel egy órám volt az egyetemen, a többi hétvégi szeminárium volt pár alkalommal, így rengeteg szabadidőm volt. Gyakorlatra heti két napot jártam, 8-8 órában. Nagyon szerettem az óvodában lenni, nagyon sokat fejlődött a német nyelvtudásom, és a gyerekekkel is nagyon jó kapcsolatot tudtam kialakítani.
Egy katolikus kollégiumban laktam, amit az egyetem kínált fel lehetőségként. A kollégium egy udvarban volt az egyetemmel, München legjobb környékén, Haidhausenben, ez a leggazdagabb környék, minden közel van, az Ostbahnhof 10 perc, a Marienplatz, a főtér pedig 30 perc sétára volt. A közelben mindenféle bolt megtalálható, és a tömegközlekedés is kiváló, az 5 percre lévő metrómegállóból 3 percenként jártak a metrók. A félév elején megvettem a Semesterticketet, ami 200 euró volt, ezzel egész Münchenben és a közeli falvakban is tudtam utazni mindenféle közlekedési eszközön. A nyári hónapokban a diákok ingyen utaztak egész Németországban, így érvényét vesztette a jegyem.
Nagyon kedvező áron tudtam bérelni a kollégiumi szobát. Nyolcan laktunk itt, egy német lány, egy afgán származású menekült lány és hat Erasmusos. Úgy laktunk itt, mint egy család, mindenkinek nagyon jó kapcsolata volt egymással, minden szabadidőnket együtt töltöttük, ők álltak legközelebb hozzám az Erasmus alatt. Mindenkinek volt egy saját szobája, amiben egy ágy, íróasztal, szekrények, és egy csap volt. Kettő fürdőszobánk volt, három wc, egy konyha és egy nappali.
München egy nagyon élhető nagyváros. A város nagyon zöld, az Englisher Garten egy hatalmas park, ami az Isar folyó két felén terül el, hatalmas sétákat lehet a parkban tenni. Sok lehetőség van itt a szabadidő eltöltéséhez. A másik hatalmas park, az Olympia Park, itt rendezték az 1972-es Olimpiai játékokat. Ez a park is hatalmas, mindig van valami fesztivál, koncert vagy rendezvény itt, számomra az Olympia Bergről nézett naplementék a legszebbek.
Rengeteg más Erasmusos diákkal ismerkedtem meg, az ESN MESA szervezet az egész félév alatt heti több programot szervezett számunkra.
Én majdnem minden programon részt vettem, és rengeteg barátom és ismerősöm lett a Világ minden tájáról. Voltam sörfőzde látogatáson, túrázni, piknikezni, múzeumokat látogatni, kastélyokban és még sok más helyen. Minden kedden közös karaoke volt az egyik ír bárban, mindig ez volt a kedvenc napom a héten.
A kinti barátaimmal rengeteg utaztunk Európában is és Németországban is. A félév alatt voltam Belgiumban, Hollandiában, Csehországban és Ausztriában is. Németországban csináltunk egy pár napos utat, ahol 5 nap alatt bejártuk rengeteg várost, erre mindig emlékezni fogok, hatalmas kaland volt, szállás és mindenféle tervezés nélkül jártuk be az országot. Voltunk Berlinben, Halle Salle-ban, Brémában, Düsseldorfban, Hamburgban, Kölnben és Nürnbergben.
Nagyon jó barátságok köttettek, amik úgy gondolom nem fognak elkopni, mióta hazajöttem, voltam már meglátogatni a Münchenben maradt barátaim, és egy fantasztikus napot töltöttünk el az Oktoberfesten. Hivatalos vagyok látogatóba Európa több országába is, a barátaimhoz, márciusban Írországba megyek látogatóba.
Életre szóló tapasztalatokat gyűjtöttem ez alatt a 6 hónap alatt, semmire nem cserélném el ezt az időt. Rengeteget változtam és tanultam magamról és másokról is. Az emberi kapcsolatokról, más kultúrákról, hagyományokról." - Nagy Dorina
Galéria
4 Norvégia - Queen Maud University College of Early Childhood Education
Nagy Patrik gyógypedagógia szakos hallgatóval Kloiber Alexandra tanársegéd készített interjút az Erasmusos élményeiről:
Galéria
5 Portugália - Madeira - Tanulmányi Mobilitás
Galéria
"Erasmus Madeira szigetén (egy valóra vált álom)
Gyermekkoromban ahányszor csak esélyem volt megkértem a nagyszüleimet, hogy meséljenek az utazásaikról és kalandjaikról, így mire megjött a magamhoz való eszem azonnal belevágtam kisebb-nagyobb utazásokba a világ minden táján. Az egyetemi évek előtti nyáron beutaztam vonattal Európát. Jártam Németországban, Dániában, Hollandiában, Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, Szlovákiában, Szlovéniában és Romániában. Így mikor a Soproni Egyetemre jelentkeztem nem is volt kérdés számomra, hogy részt szeretnék-e venni az Erasmus programon, az már annál nagyobb fejtörés okozott, hogy melyik helyszínt válasszam. A körülöttünk fellelhető Országok többségét már beutaztam, és biztos voltam benne, hogy egy olyan helyet szeretnék megismerni, ahol trópusi gyümölcsök tömkelegét kóstolhatom, és az időjárás télen is kellemes. Így esett a választásom Madeira szigetére.
A szigetről előzetesen annyit tudtam, hogy az Atlanti-óceánon helyezkedik el, a legnagyobb hosszúsága 57 kilométer míg a legnagyobb szélessége 22 kilométer, és hogy finomabbnál finomabb gyümölcsöket lehet itt találni.
Ezzel a tudással indultam útnak szeptember végén az egyik barátnőm Bori társaságában. Három vonat és kettő repülő segítségével meg is érkeztünk a második otthonunkhoz éjjel fél kettőre. A kalandunk másnap reggel kezdődött csak igazán, amikor is a szomszédságunkban található gyümölcspiacot felfedeztük. Bátran kijelenthetem, hogy egy fél vagyont elköltöttünk aznap természetadta finomságokra, de egy másodpercig sem bántuk meg. Ezen az estén ismerkedtünk meg Cseh barátainkkal is, akik szintén Erasmusra programra érkeztek a szigetre. Úgy adta a szerencsénk, hogy a világ legaranyosabb társait lelhettük meg bennük, akikkel azóta is töretlen a kapcsolatunk. Innentől kaland követett kalandot. Heti egyszer eljártunk megtanulni hullámszörfözni, katamarán hajóról néztük a naplementét, titkos strandokat fedeztünk fel, könnyű búvárkodtunk az óceánban, hegyek között megbúvó tavakban és vízesésekben fürödünk, Levada túrákat szerveztünk, télen dinnyét és fagylaltot ettünk és aranybarnára sültünk a sok napozástól. Kipróbálhattuk milyen az aszfalton szánkózni, és milyen érzés egy tíz méter magas szikláról az óceánba ugrani, láttunk bálnákat és rengeteg különleges ételt és italt kóstolhattunk. Hétről-hétre olyan lehetőségek csöppentek az ölünkbe, ami egy embernek egyszer jut az egész életében. Mégis az egyik kedvenc emlékem lesz, hogy karácsony napján több mint négyezer kilóméterre a családunktól sem kellett szomorkodnunk, hiszen azt ünnepelhettük a barátainkkal, hogy sikerült új otthonra és családra lelni pár hónap alatt a világ túloldalán.
A segítségükkel megtapasztalhattam, hogy milyen az, ha több nemzetiség összetalálkozik az Atlanti-óceán közepén, trópusi gyümölcsöt majszolnak nap mit nap és egy életre szóló kalandot élnek át közösen mindössze négy hónap alatt." Csoboth-Róbert Borbála és Vancsura Zselyke Hanna
6 Románia - Marosvásárhely - Szakmai Gyakorlat
Galéria
"Sokat gondolkoztam, hogyan kezdhetném ezt a beszámolót. Végül arra jutottam, leírom azt az érzést, ami feljön bennem, akárhányszor csak az itt – Marosvásárhelyen – eltöltött időre gondolok... Hála. Hálás vagyok a lehetőségért, a pályázati bizottság döntéséért, az itt eltöltött időért, a megismert emberekért, a megszeretett barátokért.
Gyakorlati helyemre hamar sikerült beilleszkednem, a gyerekek nagyon aranyosak, és volt olyan óvodapegógus, Akitől nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagyon sokat tanultam ezalatt, a majdnem 9 hónap alatt.
Az óvoda épülete több, mint 150 éves, két szintje van, nemrég lett bővítve, és felújítva, 6 magyar és 3 román csoporttal működik. Nagyon előnyös helyen van a városban, a közelben található egy Bábszínház, a Tűzoltóság, a Természettudományi Múzeum, és a város egyik nevezetessége is, a Vár.
Az udvar nagy, több vagány játékkal, melyek közül a fészekhinta nagy népszerűségnek örvend, a gyerekek kedvükre futkározhatnak, van madáretető, madárodú, több fa, homokozó és két jókora mászóka. Télen, Karácsony előtt az udvaron levő fenyőfa közösen, csoportonként, saját díszekkel került feldíszítésre.
A vírushelyzet miatt az óvodát többször be kellett zárni, rendkívüli szünetet rendeltek el, a legutolsó újranyitást pedig már az átoltottságtól tették függővé a felsőbb vezetők. Az óvodába érkező gyerekek létszáma számottevően kevesebb volt, több szülő élt azzal a lehetőséggel, melyet a járványhelyzetben engedélyeztek – a vírushelyzetre való hivatkozás elégséges az igazolt hiányzáshoz hosszabb ideig is.
A csoportok létszámát tekintve tavaszra szinte teljesen visszaállt az eredeti rend. Abba a csoportba ahol gyakorlati időm javarészét töltöttem, átlagosan 20 kisgyermek jár, amiből sokszor 15-18 kisgyermek ott is alszik.
Mivel az összes korlátozás feloldásra került, így az óvoda külső helyen tartott tevékenységei is gyarapodni kezdtek újra – mézespogácsa festés a Várban, séták, bábszínházi előadások...
A legmélyebb benyomásom a gyakorlati idő alatt, az itt tapasztalt gyermekközpontú óvodai neveléshez köthető. Nagyon érdekes volt számomra megélni azt, hogy egyszerű, őszinte természeteséggel szinte minden probléma a gyerekek tudtára adható, velük megbeszélhető. Az itteni emberek közvetlensége, nyitottsága, őszintesége talán ebből a fajta nevelői hozzáállásból is ered.
Természetesen voltak negatív tapasztalataim itt is a szociális kapcsolatok terén, ugyanúgy, mint Otthon, ez is hozzátartozik az igazsághoz. De úgy gondolom, hogy ezek a helyzetek is tudnak jó dolgokat hozni hosszútávon, és jobb a hasonló helyzeteket már fiatalon megtanulni kezelni.
Szállásom, ezalatt a több, mint 7 hónap alatt, egy társasház jellegű lakás volt, mely a központtól és a gyakorlati helyemtől is, erős sétával 10-15 percre található. Ilyen körülmények között, és adottságokkal a havi lakbér ~78.000 Ft körül mozgott, ami a szülővárosom (mely népességileg nagyjából harmadakkora) áraihoz viszonyítva kis mértékben ugyan, de olcsóbbnak mondható. Ez az ár jelen helyzetben úgy gondolom inkább emelkedni fog, melynek nem csak a szomszédban kialakult ukrán-orosz konfliktus az oka. A fokozatos áremelkedés szinte mindenhol érezhető, ami engem személyesen leginkább érintett, azok az élelmiszerárak voltak.
Tájékoztató jelleggel kigyűjtöttem párat (a napi árfolyam szerint):
Kenyér – 1 kg = 420 Ft,
Tej – 1 l = 350 Ft,
Teavaj – 200 g = 625 Ft,
Sajt – 400 g = 695 Ft,
Banán – 1 kg = 465 Ft,
Alma – 6 db (csomagban) = 610 Ft,
Darálthús – 1 kg = 1.405 Ft,
Szénsavas ásványvíz – 1,5 liter = 215 Ft,
Croissant – 65 g = 140 Ft,
Szalámi (körülbelül Pick minőségű, előrecsomagolt) – 300 g = 2.340 Ft.
A város szélén és „tetején” található egy nagyon szuper Állatkert, melyet erdő vesz körül, ahova többször is visszalátogattam. Nagyon jó hangulatú sétákat lehet tenni ott. A programban vannak kifejezetten korosztály specifikus zoopedagógiai foglalkozások, illetve több alkalommal is megrendeztek már családi napokat, Múzeumok Éjszakája jellegű eseményeket.
A belépő árak:
Felnőtt: 1560 Ft,
Gyerek: 390 Ft,
Diák: 780 Ft.
Összességében, ottani szavakkal élve, „ügyes kis” város Marosvásárhely. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki azon gondolkozik, hogy Erdélyen belül hova menjen szakmai gyakorlatra, vagy csak éppen arra jár és szeretné jól és hasznosan kihasználni az időt: ott kedvére talál magának szórakozóhelyet, kávézót, kultúrális eseményeket, művészeti kiállításokat, és nem kell messzire menni kellemes, szép kiránduló helyért sem – s csak a macikkal kell vigyázni :)" - Molnár Laura
"Az elmúlt, közel fél évben, immár második alkalommal nyílt lehetőségem szakmai gyakorlatot teljesíteni Marosvásárhelyen. Gyakorlati helyem ugyanaz az óvoda volt, ahova az előző mobilitás alkalmával sikerült bejutnom, nagyon megszerettem ott, és Ők is engem, úgyhogy kérdés sem volt, ha elnyerem a pályázatot, ott folytatjuk ahol abbahagytuk.
A tanévzáró időszak nagyon sűrűre sikerült az óvodában is, s mivel a csoport, ahol a legtöbb időt töltöttem, pár gyermek kivételével nagycsoportosokból állt, bőven volt feladat. Képek, csoportképek készítése a gyerekekről, az óvodapedagógusokról, szerepekre készülés, vers tanulás... ezenkívül pedig sor került az „igazi” tanévzáró ünnepségre – mivel a járványügyi korlátozásokat már teljesen feloldották.
Nyáron az óvodai ügyelet ugyanúgy hosszított programmal működött – a napközire használják itt ezt a kifejezést –, mint évközben, a különbség csak abban állt, hogy összevont csoportokba érkeztek a gyerekek. A nap javarésze, jó idő esetén az udvaron telt – a tízórait és az ebédet is beleértve, az étkezések számomra ezért különlegesebb hangulatban teltek, mert mindenki együtt evett –, így a csoportok (magyar és román is) szinte egész nap együtt voltak. Ez új kihívás volt, több szempontból is számomra. Az egyik, hogy azokkal a gyerekekkel is „elfogadtassam” magam, akikkel eddig nem találkoztam, megtanuljam a nevüket, megtaláljam Velük a közös hangot, és a határokat is kijelöljük – mit lehet (nálam), mit nem. Ebben a szituációban a legnehezebb talán az volt, hogy több energiát vett el, mintha csak ismerős gyerekek között lennék, Velük foglalkoznék, de ennek ellenére nagyon örültem, hogy így a Többieket is, jobban megismerhettem. A helyzetből adódó másik nehézség a nyelv használata volt, mivel az udvari tartózkodás alatt a gyerekek el is „keveredtek” egymás között, így a sok ismeretlen gyerek közül nemegyszer román ajkú kisgyerekeket kellett megkérnem, hogy például: szálljanak le az orgonafáról. Ilyenkor javarészt Activity-t játszottunk, miután én jeleztem – pár szó, mégtöbb mutogatás –, hogy nem tetszik amit épp csinálnak, előfordult, hogy nem néma engedelmesség volt a válasz, hanem egy jó hosszú mondat... aminek jelentéséről fogalmam sem volt. Így elismételtem az én kis mondandómat – természetesen a mutogatásokkal együtt – és ha ez nem érte el a kívánt hatást harmadjára sem, segítséget hívtam – s a helyzet megoldása után jót mulattunk. Emellett viszont nagyon érdekes tapasztalat volt számomra az, hogy mennyi mindent meg lehet érteni a (gyakran csak feltételezett) kontextusból, és a nonverbális kommunikációból, amit a gyerekek nagyon ügyesen, ösztönösen és őszintén használnak ebben a korban.
Az óvodai szünet alatt is rengeteg tennivaló akadt, a szabadságolások miatt pedig nem teljes létszámmal folyt a munka. Külső változások közül az egyik legszembetűnőbb, hogy az udvaron levő betonkerítést végre sikerült kidekorálni, amire már nagyon régóta készültek. Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy a hátsó betonfal három részére tervezzem meg, hogyan lehetne az óvodai csoportjeleket esztétikusan felfesteni, majd ha a terv készen van, valósítsam is meg. Nos, a felrajzolás elég nagy kihívás volt – nemcsak azért, mert a jelek között ott volt egy hupikék törpike is – azért is, mert a függőleges betonfal betonlapokból áll, amik között rések vannak. De megoldottuk, segítséget is kaptam a festés nagyobb részeiben, ami jó hangulatban telt, és egy kis színem is lett a végére (más a tengeren barnult le, én az ovi udvaron J).
Az óvoda belsejében az olyan alapvető szépítések mellett, mint a falfestés, viszonylag nagy horderejű változások is voltak: a csoportokat újratervezték – helyszíni és személyi módosításokkal –, így rengeteg pakolnivaló lett hirtelen, a csoportszobák „belakása” után pedig még a dekoráció megtervezésére és kivitelezésére is kellett időt spórolni.
Ami az óvodán kívüli életet illeti, adódott lehetőségem többször is kirándulni menni. A táj, a természet közelsége, csendje számomra mindig igazi feltöltődést jelentett és megszerettem az itteni helyeket is.
Hálás vagyok Istennek, hogy nagyon sok jó élménnyel gazdagodhattam ezen a nyáron is: kedves emberek fogadtak a bizalmukba és fordítva... láthattam a gyerekeket ahogy egyre jobban kinyílnak... nagyot fejlődhettem szakmailag és emberileg egyaránt... nézhettem a csillagokat a hegyekben a barátaimmal... ezekre az emlékekre mindig nagy hálával és szerettel fogok visszagondolni." - Molnár Laura (második alkalom)
7 Spanyolország - University of Granada - Tanulmányi Mobilitás
Galéria
"A 2022-es tavaszi félévemet Granadában, Spanyolországban töltöttem. Már kiutazás előtt kapcsoltba tudtam lépni a fogadó intézménnyel, valamint számos erasmus whattsapp és facebook csoportba be tudtam lépni, ahol rengeteg segítséget kaptam. Ezekben a csoportokbn bármilyen aktuális kérdésünkre választ tudtunk kapni, mindenki próbát mindenkinek segíteni.
Több utazási szervezet megtalálható Granadába, akikkel bárki utazhat, azonban ők leginkább az erasmusos hallgatok igényeire figyelnek. Ilyen szervezet volt: Emycet, Best life és az ESN Granada. Szerintem a legjobb szervezet az Emycet volt. Számos programot szerveztek a városon belül a félév elején, hogy mindenki minél jobban megismerje a várost. Majd rengeteg utat szerveztek, illetve bulit, amelyek diákbarát áron voltak meghirdetve. Például Gibraltárba az 1 napos út 20 Euróba került. Ebben az útban benne volt az idegen vezetés, fotók, busz és egy kis nasi. Szerencsére a járványhelyzet is megengedte, hogy tudjunk utazni és szórakozni.
Számos szabadidős lehetőséget nyújtott az egyetem. Számos sportolási lehetőség volt és program. A legnagyobb szórakozó helyek az Erasmusosok körében a Mae West, Nocta, Basaba és a Granada10 volt. Mindegyik szórakozási lehetőség más napokon volt, így minden nap, aki szeretett volna menni valahova meg tudta tenni.
A szállás havi 250 euró volt. Azonban bármilyen áron lehetett találni szobát. Ez a szállás minőségétől és elhelyezkedésétől is függött. Én az idealista oldalon találtam szállást, azonban a roomgranada is számos jó szobát, lakást kínált. Én bátran merem ajánlani ezt a két weboldalt szálláskeresésre. Nagyon megbízhatóak ezek az oldalak, a szállások valóban olyan állapotban és helyen találhatóak ahogy meg van hirdetve. Mi 3-an laktunk egy lakásban. A lakótársaim egy francia lány és egy nicaraguai fiú volt. Mind a 3-an tanulmányi ösztöndíjjal voltunk kint. A lakás jól felszerelt volt. Mindenkinek volt saját szobája. Volt 1 fürdőnk, konyhánk és nappalink, amit közösen használtunk.
Az étkezés körülbelül annyiba került, mint itthon Magyarországon, ebben nem tapasztaltam nagy eltérést. Andalúziában egy ital mellé kapunk kis tapasokat, azaz egy kis falat ételt. Az iskolákban is volt lehetőség menüzni, itt 4 euróért kaptunk leves, főételt és gyümölcsöt.
A járványhelyzet szerencsére megengedte, hogy jelenléti oktatásban megkezdhessük a szemesztert. Azonban sokáig zárt helyeken, tömegközlekedésen és a nyílt tereken is maszkot kellett hordanunk. Az egyetemen nagyon komolyan vették a jelenlétet még az Erasmusosoknál is. A tanárok rendkívül segítőkészek volta, bármilyen problémával fordulhattunk hozzájuk és azonnal, szívesen segítettek.
5 tárgyat kellett kint felvennem és mindegyik tárgyhoz tartozott egy 2 órás előadás és egy 1 órás szeminárium.
A félév során számos csoport feladatot kaptunk, amin meglepődtem, mivel itthon nem annyira jellemző a csoportos feladat. A csoport feladatok nagy terjedelműek voltak, amiket később az osztály előtt prezentálni kellett. Ezek a különböző feladatok is bele számítottak a félévi jegyünkbe. A helyiek többsége csak spanyolul tudott, így a kint tartózkodásom elején mindenhova fordítóval mentem. A legtöbb spanyol diák is csak törte az angolt így velük nehezebben tudtunk barátkozni.
Az iskolában volt angolos osztály, ahol, tudtunk angolul tanulni, azonban a tárgyak túlnyomó része spanyolul zajlott, így nagyon nehéz volt megtalálni az angolul zajló tárgyakat.
Nagyon összetartó Erasmusos csoport alakult ki, mint az iskolában és azon kívül. Mindenhova együtt mentünk, így az angol tudásom nagyon sokat fejlődött. Volt szerencsém számos nemzetiségű hallgatóval megismerkednem, aminek nagyon hálás vagyok.
Összességében nagyon jó választás Erasmus terén Spanyolország, azon belül is Granada. Mivel itt található meg az egyik legnagyobb Erasmusos közösség." - Horváth Renáta
