Forrai Katalin
zenetanár, karnagy (Debrecen, 1926. szeptember 25. – Budapest, 2004. december 30.)
Forrai Katalin évtizedeken át a magyar zenepedagógia elhivatott képviselőjeként járta a világot. Szenvedélyesen népszerűsítette Kodály Zoltán zenei elveit, koncepcióját. Szemléletének középpontjában az óvodáskor állt: a zene, a mozgás és a játék szerves egysége, az élményszerű tanulás természetessége.
Mégsem a nemzetközi konferenciák pódiumain érezte igazán otthon magát, hanem az óvodai csoportszobákban. Egyaránt jelen volt a modern, városi intézményekben és a szerény körülmények között működő falusi óvodákban – mindenütt ott, ahol csillogó szemű, éneklő gyermekek vették körül, és ahol az óvónők, tanítók figyelmesen hallgatták tiszta hangját és útmutatásait. Az általa több mint három és fél évtizeden át vezetett ének-zenei foglalkozásokról a Magyar Rádió hangarchívuma több száz órányi felvételt őriz. Ezek a dokumentumok nemcsak szakmai értéket képviselnek, hanem személyiségének gazdagságát, hangjának árnyalatait, a gyermekek nyelvén való megszólalás különleges képességét is hitelesen tükrözik.
Mesterével, Kodály Zoltánnal és tanítványtársaival együtt vallotta, hogy az ének és a zene a személyiségformálás, az alapvető emberi értékek közvetítésének egyik legerőteljesebb eszköze. Meggyőződése volt, hogy a zene iránti igényt már kisgyermekkorban kell felébreszteni: az érzelmek énekléssel való kifejezését természetessé, az együtténeklést örömforrássá kell tenni. Pedagógiai elveit és gazdag módszertani eszköztárát számos zenepedagógiai művében foglalta össze. Nemzetközi tevékenysége is kiemelkedő volt: aktív szerepet vállalt a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság munkájában – 1976-tól egy évtizeden át elnökként, majd tiszteletbeli tagként –, valamint hosszú időn keresztül a Nemzetközi Kodály Társaság alelnökeként dolgozott a kodályi örökség terjesztéséért. A hazai zenei élet meghatározó fórumának, a Zenei Tanácsnak is hosszú éveken át volt elnöke.
Hosszú ideig tevékenykedett az Országos Pedagógiai Intézetben, ahol a hazai zenepedagógiai képzés és továbbképzés kutató-fejlesztő szakértőjeként dolgozott, tantervek és óvodai nevelési programok kidolgozását irányította. Módszertani örökségét könyvek és tanulmányok sora őrzi. Rengeteg elismerést kapott élete során, ezek közül kiemelkedik az Apáczai-díj, az Ifjúsági Díj, a Brunszvik Teréz-díj, a Kis Árpád-díj és Budapestért díj.
Ő azonban nem tisztségeire és kitüntetéseire volt a legbüszkébb, hanem tanítványaira és tisztelőire – arra a szakmai közösségre, amely konferenciákon, továbbképzéseken szeretettel vette körül.
E szakmai örökség előtt tiszteleg a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar a Hunyadi AMI és a Pro Kultúra Sopron által közösen megálmodott hat napos zenei programsorozat, 2026. március 25-30 között, melynek helyszíne a Ligneum Rendezvényház.
Fotó forrása: Móra Könyvkiadó
Budai Ilona
népdalénekes, előadóművész, Felpéc (Halipuszta), 1951. április 3. – Budapest, 2023. december 15.
Budai Ilona a Benedek-kar Kossuth- és Nemzet Művésze díjas, aranydiplomás egykori hallgatója, címzetes egyetemi docense volt. Magával ragadó, a magyar népi kultúra hiteles továbbörökítését szolgáló előadóművészete és értékteremtő pedagógiai munkája példamutató mindenki számára. Életének fő célja volt elültetni azt a lelkiséget az emberek szívében, amit a népdalok hordoznak – a hitet, az emberséget, a hazaszeretetet és a hűséget.
Budai Ilona 1969 és 1971 között tanult a Benedek Elek Pedagógiai Kar jogelőd intézményében, a Soproni Óvónőképző Intézetben. Néhány évig óvónőként is dolgozott. Az 1968-as Ki mit tud?, a Nyílik a rózsa vetélkedőkön való kiváló szereplései, valamint az 1970-es Röpülj páva népdalversenyen elért első helyezése után az egész országban ismertté vált. Ez utóbbin Kodály Zoltán különdíját is elnyerte. 1986-tól tanított a III. kerületi zeneiskola népzenei tanszakán, amely ma már Óbudai Népzenei Iskola néven önálló intézmény. Tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene szakán, 1975 óta vezetett népzenei táborokat. Az éneklés mellett népdalokat és népmeséket gyűjtött. Számos alkalommal tért vissza Sopronba, egykori alma materébe és örvendeztetett meg bennünket csodálatos éneklésével és mesemondásával.
2021-ben, amikor egy Benedek Elek Pedagógiai Kar által szervezett ünnepségre - betegsége miatt - nem tudott eljönni Budai Ilona, ezeket a szavakat írta (ez ott felolvasásra is került):
„Életem legszebb két esztendejét töltöttem a Soproni Óvónőképzőben. Nagyszerű tanáraim voltak, akik az óvónői pálya iránti alázatra, szeretetre és emberségre neveltek.
Minden leendő óvónőnek kívánom, hogy életre szóló élményekkel fejezzék be a képzőt, ami segítségükre lehet további életükben is. Legyenek büszkék arra, hogy hol kapták a diplomájukat. Én a képzőtől nagyon sok mindent kaptam, büszke vagyok arra, hogy elindítottak a tisztesség, a becsület útján. Ezek sokat segítettek abban, hogy igaz magyar ember és művész lettem.” (Budai Ilona, 2021)
Örökre itt maradnak dalai és meséi, és az ő tiszteletére útjára indított Budai Ilona Népdaléneklési Találkozó ifjú tehetségei, akik folytatják az Ő útját.
