Sterbenz Jenőné (1941-2024)

Az egykori Felsőfokú Óvónőképző Intézetben szinte az elsők között, 1962-ben végzett, és a kiváló hallgatót Szabados László igazgató nem engedte haza, Zalába, hanem gyakorlatvezető óvónőként alkalmazta. Szakmai igényességére jellemző, hogy rövidesen elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karán a pedagógia szakot, s néhány év múlva már a tanári katedrán állt volt tanárai között. A játékpedagógia oktatása állt hozzá legközelebb, ezen a területen módszertani filmeket készített, publikált és előadásokat tartott tudományos rendezvényeken, szakmai továbbképzéseken. Szívvel-lélekkel közösségi emberként tartottuk számon, nagyon szerette a hallgatóit és kollégáit, segítségére mindenki számíthatott. Személyzeti ügyek felelőse is volt, melyet lelkiismeretesen látott el. Mindezek alapján, majd egy évtizeden át, igazgatóhelyettesi megbízást töltött be. Az óvoda szívügyei közé tartozott, mindkét gyakorlóóvoda irányítása vezetői hatásköre egy részét képezte, s igazán azokon a napokon volt a legboldogabb, amikor a délelőttöt a hallgatókkal a gyerekek között töltötte. A mosoly szinte soha nem múlt el arcáról, vidám, jó humorú, pozitív szemléletű személyiségét a diákok és a kollégák egyaránt szerették. Fontos volt számára a család, igazi "tyúkanyónak" számított. Fiai révén közel állt hozzá a sport, s nagyon büszke volt eredményeikre.

Szent Ágoston gondolatával vigasztalódunk: " ... ő a miénk volt és az is marad, mert aki szerettei szívében él, az nem hal meg, csak távol van."

Tóth Mariann
c. egyetemi docens