Lakihegyi Alfrédné (1939 – 2026)

1989 szeptemberétől Zsámboki Károlynéval, Eperjesy Barnabásnéval és Friedrich Árpádnéval közösen - az országban elsőként - vezettek be egyedi, minisztériumi engedéllyel működő Freinet-szellemű alternatív óvodai programot. Gyermekközpontú, természet- és életközeli, szabad önkifejezést biztosító módszertant dolgoztak ki, amely a gyermekek egyéni sajátosságaira épített. Munkájukhoz 1994-től Kissné dr. Zsámboki Réka, a kar jelenlegi oktatója is csatlakozott.

Jutka néni nevét számos szakmai kiadvány említi, gyermekközpontú, szeretetteljes pedagógusi munkáját gyermekek, szülők és hallgatók sokasága őrzi a szívében és emlékezetében. A gyermekek között kiváló „játékmester” volt: nem kívülről irányította őket, hanem a társuk volt. Mesélt, hegedült, furulyázott, a szőnyegre ült, együtt játszott, alkotott velük. Óvodai csoportjában a gyermekek szabadon próbálhatták ki önmagukat. Rajzolhattak, festhettek, alkothattak papírra, üvegre, fára, kőre. Meséket, dalokat találhattak ki, mozgásformákat, előadásokat hozhattak létre. Teret és szót adott a gyermekeknek, miközben gondolataik, képzeletük, saját alkotóerejük kibontakozhatott.

Jutka néni pedagógiai bátorsága abban állt, hogy szerette volna „komolyan venni” a gyermeket. Hitt abban, hogy a tanulás nemcsak előírt rendben, kötelező foglalkozások keretében történhet, hanem élményekből, mesékből, mozdulatokból, kérdésekből, közös munkából és szabad alkotásból is fakadhat. Kolléganőjével, Friedrich Árpádnéval együtt egy új szellemiségű óvodai élet megteremtésén dolgozott, amelyben a gyermek nem végrehajtója, hanem aktív alakítója lehetett saját óvodai mindennapjainak.

Lakihegyi Alfrédné, Jutka néni öröksége nemcsak szakmai munkásságában, hanem azokban a gyermekekben, hallgatókban és kollégákban él tovább, akik tőle tanulhatták meg, mit jelent igazán gyermekközpontúan, szeretettel, nyitottsággal és alkotó szabadsággal nevelni.

Emlékét hálával, tisztelettel és szeretettel őrizzük.