Benedekes oktató előadása a 15. Közoktatási Konferencián, Szabadkán

A konferencia témája a személyiségfejlődés volt. Köszöntőt mondott De Negri Ibolya, az egyesület éppen a konferencia napján újraválasztott elnöke, valamint Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. Jelen volt még a nagyszámú résztvevő mellett Wurst Erzsébet, az Ausztriai Magyar Szervezetek Központi Szövetségének elnök asszonya is. Az eseményen a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma által adományozható Pedagógus Szolgálati Emlékérmeket adtak át nyugállományba vonult pedagógusoknak. Dr. Tari Annamária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus Személyiségfejlődés a XXI. században – mit változtat az online tér és az okoseszközök? címmel tartott előadást. Dr. habil. Lénárd Sándor, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézetének docense Adaptív iskola a személyiségfejlődés szolgálatában címet viselő előadásában rávilágított napjaink oktatásának problematikájára és a pedagógusok feladataira. A Benedek Elek Pedagógiai Kart Dr. Pásztor Enikő adjunktus képviselte a szabadkai konferencián, aki Az iskola és a pedagógus a világválságok fókuszában címmel tartott előadást. Az elmúlt évek világkríziseinek hatását mutatta be az iskolák és a pedagógusok aspektusából, rávilágítva a reziliencia, a rugalmas alkalmazkodó képesség meglétének és kifejlesztésének fontosságára a nevelői, oktatói munka során. Az előadásban fókuszba került a válság azon jelentéstartalma, amely egy olyan fordulatként fogható fel, amely lehetőségeket, esélyeket tartogat számunkra. Esély a fejlődésre, a gyarapodásra, a módszertani megújulásra. „A pedagógus a válság szívében van” - hivatkozott Pásztor Enikő Coombsra, aki Az oktatás világválsága címmel írt könyvet 1971-ben az Amerikai Egyesült Államokban. Noha Coombs nem éppen a világkrízisekre vonatkoztatva fogalmazta meg mondandóját, de nézetei, kutatási eredményei és azok összegzéseképpen megfogalmazott javaslatai ma is helytállóak: „Világszerte sok a végzettség nélküli és gyenge minőségű pedagógus. Ez jórészt a pedagógusok társadalmi és anyagi helyzetére vezethető vissza. Általában ez a pálya nem eléggé vonzó. Sokan, akik ezt választják élethivatásul, később elhagyják. Az e téren érvényben levő díjazási rendszer is elavult, nem eléggé serkentő. Mindennek a következményeképpen a pedagógusok minősége világméretekben csökkenő tendenciát mutat. Az oktatási válság mindenki közös ügye.”

Galéria