Erasmus+ hallgatói beszámolók - 2022/23-as tanév

5.1 Portugália, Azori-szigetek, Ponta Delgada

1.1 Ausztria - Bécs - Szakmai Gyakorlat

"2022 decembere és 2023 júniusa között Ausztriában, Bécsben egy nemzetközi bank üzemi óvodájában voltam Erasmus + szakmai gyakorlaton. Nagyon érdekes tapasztalat volt, mint német nemzetiségi óvodapedagógus hallgató, megismerkedni gyakorlatban a nyitott koncepcióval, amivel az óvodában dolgoznak, illetve a kétnyelvű nevelés gyakorlati alkalmazásával. Az óvodába többnyire nemzetközi családok gyerekei járnak, emiatt többnyelvű gyerekekkel is megismerkedtem.

Aktívan tudtam használni a német nyelvtudásom, emellett – az angol asszisztensekkel – angolul kommunikáltam. Mivel az utolsó félévben pályáztam, ezért a 3 hetes kötelező szakmai gyakorlatomat is ismerős környezetben teljesítettem. Emellett sok szakmai érdekességet láttam, tanultam az óvónőktől. Több kiránduláson is részt vehettem. Többek között egy másik Waldorf óvodában angol színházon és az év végi buszos kiránduláson is. Emellett volt lehetőségem játszótéri kirándulást, kulturális hetet szervezni, illetve a szakdolgozatom kapcsán az óvodában kutatni. Bővültek ismereteim a szülőkkel való kommunikáció terén is.

Kollégiumi szállást találtam, mivel más szállásoknál bérpapírt kérnek. A kollégium viszont végül nagyon jó választásnak bizonyult, hiszen egy campuson található, ahol külön party szoba és kis kert is van, emellett tanulni is több helyen lehet. A szállás havonta 346 euróba került. A nemzetközi kollégiumokat nyelvgyakorlási, kapcsolatépítési szempontból is tudom ajánlani. Bécsben rengeteg park és zöld felület van, a Duna csatorna, illetve maga a Duna is teret ad sétálásra, kerékpározásra. Emellett a Duna szigeten nyáron fürdeni is lehet. A kollégiumtól pár megállóra volt egy szórakozóhely, ahol egyetemista árakon lehetett koktélozni. Az óvodában a gyerekekkel együtt ebédeltem, ezen kívül a kollégiumban tudtam főzni. Mivel elég magas árak vannak a vendéglátóhelyeken, általában ezt választottam. Vannak viszont jó burgeres és sült krumplis helyek a bel- és külvárosban, amiket ár-érték arányban tudok ajánlani.

Amit a kiutazás előtt nem hittem el, az a tény, hogy Bécs szeles. Ez decemberben fokozottan volt tapasztalható. A tél szürke volt és hideg. Ezzel szemben a tavasz már szebb volt. Bécs belvárosa, illetve a belső kerületek szépek. Sajnos az utolsó félév hátránya, hogy az időm nagy részét a tanulásra és az óvodai gyakorlatra fordítottam, illetve a soproni előadásokra való járással töltöttem, ezért nem tudok sok szabadidős időtöltésről beszámolni. Bécsben viszonylag gyakran lehet magyar szót hallani az utcán. A kollégiumban nekem is volt egy magyar baráti közösségem. Általában mindenki a saját nemzetiségével tartott össze. A város nagyon multikulturális, ezért osztrákokkal ritkán találkoztam a közösségi közlekedésben. A tömegközlekedés nem annyira jó, mint Budapesten. A bicikli hálózat ezzel szemben nagyon jól kiépített. Érdemes beszerezni egy kerékpárt. Saját tapasztalatom, hogy a buszok ritkán járnak, ezért érdemes elbiciklizni egy metró vagy gyors vasút állomásig. A megállóknál van kerékpártárolási lehetőség. Gyorsabb megoldás, és rövidebb úton jut el az ember akár a címre, akár a megállóig. Mivel én nem nappalis hallgató vagyok, éves bérletet vettem a helyi tömegközlekedésre. Ennek ugyan magasabb ára van, mint egy szemeszter bérletnek (amit az én esetemben, decemberben, már nem lett volna érdemes megvenni), de ha kevesebb mint egy évet veszi igénybe az ember, vissza tudja igényelni a fennmaradó időszak árát. Bécs nagyon kedvező fekvésű. Közel van Pozsony, Csehország, Felső-Ausztria. Összeségében csak ajánlani tudom, elsősorban német nemzetiségi szakirányon tanuló hallgató társaimnak a német nyelvterületen elvégzett szakmai gyakorlatot, hiszen a szakmai tapasztalat mellett, részmunkaidős állásként is felfogható." - Nagy Eszter

1.2 Ausztria - Pädagogische Hochschule Steiermark - Tanulmányi Mobilitás

Galéria

"Csepin Lilla vagyok, harmadéves óvodapedagógus hallgató. A 2022/23-as tanév őszi szemeszterét Ausztriában töltöttem, azon belül is Grazban a Pädagogische Hochschule Steiermark intézményben. Az iskola októberben kezdődött a kint, így szeptemberben még a Soproni Egyetemen kezdtem, amit tudtam még személyesen elintéztem itthon, hogy a későbbiekben kint könnyebb legyen.

Graz Ausztriának a második legnagyobb városa, sok látnivaló megtalálható benne és teljesen diákközpontú egyetemi város, sok-sok lehetőség rejlik benne.
Az első héten Grazban mindenhová gyalog mentem, majd befizettem úgynevezett “Top Ticket” kártyára, ami 162 euroba került. Ezzel a kártyával egész Steiermarkban ingyen lehetett utazni, érvényessége egészen 2022. szeptember 1. - 2023. február 28.-ig tartott.

A tanulmányi úthoz megpályáztam a szociális ösztöndíj támogatást is, amit el is nyertem (Bursa Hungarica Ösztöndíj).

Ausztriában a tanulmányaimat október 3.-tól kezdtem meg. Azon a héten hétvégén szerveztek nekünk a koordinátorok “Welcome Weekend”-et Bruck an der Mur-ba. 3 napos kirándulás volt, szállással, étkezéssel és játékos, csapatépítő feladatokkal, hogy jobban megismerjük egymást. 27-en kezdtük meg a félévet, több helyről érkeztünk Grazba. 14-en voltak spanyolok és még voltak németek, portugál, amerikai, olasz, magyarok és ukránok. A szaktársammal Dórival együtt mentem Erasmusra, de rajtunk kívül volt még két magyar lány Miskolcról.

Az ausztriai intézmény leginkább a tanári pályáról szólt, hiszen tanárképző intézmény. Összesen 11 tárgyat vettem fel a félévre, ami között volt gyakorlat is a “School Placement”, másnéven iskolai gyakorlat. Nagy szerencsénkre az egyik koordinátor testvére óvodapedagógus és mondta, hogy megkérdezi számunkra, hogy esetleg mehetnénk-e oda gyakorlatra. Szerintem nem is kell folytatnom, elmehettünk abba az óvodába, amiért rendkívül hálás vagyok, mert így beleláthattam a kinti óvodai életbe is. Az óvoda, ahol a gyakorlatot végeztem a Kindergarten Sacré Coeur volt, ami egy privát óvoda. 12 alkalmat kellett menni és ugyanúgy reflexiót kellett írnunk, mint itthon.
A tanórák közül kettő szabadon választható tárgyam volt, ritmikai fejlesztés óra és zene és mozgás óra.
A ritmikai órára egy mesekönyvet kellett feldolgoznunk kreatívan zenei foglalkozásként bemutatva a többieknek 6 részképességre bontva. A zene és mozgás órán pedig táncoltunk, a tárgy teljesítésként táncot kellett tanítanunk a többiek számára, mintha iskolás gyerekeknek tanítanánk meg. A többi tárgy a tanári kompetenciákról és a tanári pályához adott plusszokat, de mindig próbáltam belőlük leszűrni azokat a tanulságokat, amik akár az óvodába is bevihetőek.
A legtöbb tárgy angol nyelven zajlott, mivel a többség csak angolul tudott, de mondták a koordinátorok és a tanárok, ha bármi kérdésünk lenne, nyugodtan tegyük fel németül. Egyedül a német órám, a zenei mozgás órám és a ritmikai fejlesztőóra volt németül.
A tanórák rendje elég érdekes volt, nem volt megterhelő, szórványosan voltak óráink egy héten. Voltak olyan órák, amik csak két hetente egyszer voltak, vagy éppen két héten belül volt négyszer és utána már befejeződött. A legtöbb óra a szokásos időben ismétlődött és mindig ugyanabban a teremben volt. Összesen két intézményben zajlottak az órák. Megfigyelésem, hogy külföldön jóval kevesebb volt a követelmény, mint itthon, volt olyan tárgy, amiből minden héten volt beadandó feladat, de a legtöbbnél csak a félév végén volt számonkérés. Különösen tetszett, hogy nagyon interaktívak, játékosak és érdekesek az órák. Próbálják a tanárok minél figyelemfelkeltőbben játékosan átadni az anyagot.
A tanárok és a koordinátorok rendkívül segítőkészek voltak mindvégig, bármikor lehetett hozzájuk fordulni. A kezdetekben is sokat segítettek, mit hol találunk, mit, hol kell intézni stb.

Hálás vagyok, hogy Grazban tanulhattam ezt a félévet, mérhetetlenül sokat tapasztaltam és tanultam meg a mindennapok és az órák által. Annak ellenére, hogy az angol tudásom nem annyira fejlett, mint a német, próbálkoztam használni és volt az a helyzet, amikor rákényszerült az ember az angolra. Próbáltam kialakítani a többi erasmusos diákkal kapcsolatot, de az angol tudásom sajnos nem volt olyan szinten, hogy elbeszélgessek velük. A legtöbben csak angolul tudtak és kevesen németül.
Két ukrán lánnyal jártam német órákra, akikkel sikerült kapcsolatot kialakítanom. Illetve két némettel is sikerült kialakítanom, akikkel többször beszélgettem. Az egyikkel kellett bemutatnom a zenei órára a táncot.
Többek között lett ukrán, németországi, ausztriai, olasz, francia, egyiptomi, cseh és szlovák barátom is, akikkel szívesen töltöttem az időt.

A szállás lehetőségeknek, még a kiutazás előtt utánanéztem online, hogy mi van közel az egyetemhez, majd egy ismerős ajánlotta a Katolische Hochschul Gemeinde kollégiumot, így gondoltam utánanézek. A kint tartózkodásom alatt ebben a kollégiumban laktam. Viszonylag Graz központjától nem messze található, úgynevezett “Univiertel” közelében van. Az iskola és a kollégium közti táv villamossal megközelítőleg 10 perc volt.
Ez egy katolikus kollégium volt, voltak heti rendszerességgel misék, de semmi sem volt kötelező. A kollégiumon belül rengeteg lehetőség és kikapcsolódás volt a diákok számára. Volt énekkar, kirándulás, kiállítások, zenei programok, mozi est, misék, jóga, sérültekkel séta és még sok minden.
Amikor beköltöztem szeptember 27.-én, a kollégium is szervezett “Welcome Days”-t, ez is 2-3 napos kirándulás volt, hogy megismerjük jobban a kollégiumot és a lakóit. A kirándulás ára 70 euróba került, ebben benne volt a szállás, az étkezés és az út is. Szlovéniába mentünk három napra. Az ott töltött idő túrával, város felfedezésével és játékokkal telt. Itt ismerkedtem meg az olasz, a cseh, a francia és a szlovák lánnyal. A kollégium számomra egy csoda volt, régies beütés, magas falak, ajtók, ablakok. A kollégium ára havi szinten 280-290 euro között volt. Dórival laktam egy kétszemélyes szobában, úgy is kértük az elején, ha lehetséges. Az első szinten laktunk, volt egy közös konyhánk, ami felszerelt volt. Volt egy kellemes, udvarra néző teraszunk, ami a konyhából nyílt. Összesen hatan laktunk az első szinten, rajtunk kívül csak fiúk voltak. Eleinte fura volt nekik is megszokni minket, mert elmondásuk alapján előttünk még nem lakott ezen a szinten lány, ők sem tudták előre, hogyan fogunk kijönni egymással, de nagyon jól kijöttünk egymással, és meg kell jegyeznem a kollégiumi életeim során itt tapasztaltam a legnagyobb rendet és tisztaságot. Minden héten ellenőrizték egyszer, hogy rendben van-e a konyha.

Amikor akadt egy kis szabadidőm, felfedeztem a várost és a nevezetességeit. Alkalmam nyílt kirándulni a kollégiummal és az erasmus csapattal is, illetve az olasz, a francia, a cseh és a szlovák lánnyal elmentünk Mariatrostba Erntedankbarfest-re.
Összességében úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődtem a félév alatt külföldön, még ha angolul annyira nem is tudtam folyékonyan, az emberre egy idő után ráragad a nyelv akarva akaratlanul. Nagyon jó volt az erasmus-os csapat, úgy éreztem, mintha egy kis család lennénk. Biztos vagyok benne, hogy a tanultakat szeretném továbbadni a jövőben, bevinni az óvodába.

Erasmus zárásaként a koordinátorok szerveztek nekünk egy közös nemzetiségi vacsorát, ahová mindenki a saját országából hozott ételt és italt, amit közösen elfogyasztottunk. Nagyon jól éreztem magam, mindenkinek csak ajánlani fogom és bátorítani másokat is, hogy ha lehetősége van, akkor menjen el egy Erasmus útra. Sok lehetőség van az Erasmusban, mind a magad fejlődésében, mind a jövőre nézve.

Ha valaki Grazt választaná Erasmus útjaként semmiképp se hagyja ki a következő látnivalókat, mindegyik gyönyörűszép:

Uhrturm
Schlossberg/Schlossbergbahn
Murinsel
Kunsthaus
Botanischer Garten Uni Graz
Schloss Eggenberg
Stadtpark
Hauptplatz
Jakominiplatz
Múzeumok, Színház, Opera
Mariatrost
Leechwald

" - Csepin Lilla

"Straszner Dóra vagyok, BA óvodapedagógus szakos harmadéves hallgató. Erasmus+ tanulmányi mobilitással tartózkodtam kint egy félév erejéig Ausztriában, azon belül Graz városában. Csepin Lilla hallgató társammal mentem együtt, így ketten jártunk órákra pedagógia szakon a Graz-i Pädagogische Hochschule Steiermark intézménybe.

Nagyon sok tapasztalatot, élményt szereztem kint tartózkodásom során, ugyanis mint új emberekkel és kultúráikkal, mint pedig az ausztriai mentalitással is megismerkedhettem.

Nagyon sok nemzetiséggel tudtam találkozni, köztük portugál, amerikai, spanyol, olasz, lengyel, francia, német, cseh, ukrán és magyar hallgatókkal is.

A mobilitás első hetén a kollégium többi Erasmus hallgatójával autóval Szlovéniába mentünk, azon belül Ptuj városába. A kirándulás költsége 80 Euro volt, amit a kollégiumi vezetőknek kellett befizetnünk. Itt 3 napig tartózkodtunk, együtt volt mindig az ebéd, vacsora, illetve esténként szálláshelyünkön csocsózni, társasozni tudtunk egymással. Sok csapatépítő játék volt a szervezők jóvoltából, hogy jobban megismerjük egymást. Városnézés is volt a programban, ami szintén csodálatos volt.

Majd szintén csapatépítő kirándulásra mentünk 3 napra Bruck an der Muhr-ba, ahova elvonatoztunk. Ide szükséges volt nekünk az utazáshoz jegy (kb. 15 Euro), de nyert ügye volt annak, akinek minden tömegközlekedésre volt hallgatói 1 szemeszterig élő kártyája, amit a GrazMobil App segítségével is be lehet szerezni, vagy a Jakominiplatz-on a sarkon a jegyvételnél. Ez tulajdonképpen egy fényképes igazolvány, amit egész kinti féléved során tudsz használni minden tömegközlekedési eszközre Steiermarkon belül. A kirándulás során itt is nagyon sok csapatépítő feladatok, játékok voltak, amiket mindenki nagyon élvezett. Személy szerint nekem ez a kirándulás jobban tetszett, mint a kollégium által szervezett. Portfólió feladataink is voltak, amiket minél kreatívabban kellett megoldanunk, így sosem unatkoztunk. Angolul folyt többnyire itt is minden feladat, ugyanis nagyon sok spanyol hallgató volt, akik meg csak angolul tudtak kommunikálni. Megnéztük a várost is egyik nap, beülhettünk kávézni a belvárosban, majd indultunk is vissza a szálláshelyünkre.

Kint tartózkodásunk során a Katholische Hochschulgemeinde kollégiumában szálltunk meg, egy dupla emeleteságyas szobában. Rajtunk kívül már több ideje ott lakó 4 fiú szobatársunk volt, akik közül hármuk ausztriai, egyikük pedig ukrán származású volt. Nagyon kedvesek, befogadóak voltak. A szállás költsége így kettőnknek fejenként volt körülbelül 290 Euro egy hónapban, ami szerintünk elég jó ár volt ahhoz képest, hogy voltak 400 Euroért is kollégiumi szobák a környéken. Teljesen meg voltam elégedve a szoba tisztaságával, illetve a közös konyhával, amit az ott lakó fiúkkal együtt használtunk. Mindenkinek volt a spájzban egy külön kis polca, ahova tudta rakni az élelmiszereket, így tudtuk mi kié. Inkább főztünk a szobatársammal, de néha azért becsúszott egy-két McDonald’s és Burger King is a belvárosban:)

Tanórákat illetően negatív tapasztalatként éltem meg, hogy 80%-uk angol nyelven folyt, így nagyon sokszor nem is értettem miről szólnak a témák, ilyenkor vagy próbáltam néhányszor angolul mondani/kérdezni, de javarészt személy szerint németül szólaltam meg. Mivel jobban ment a német, mint az angol. Németórák voltak a kedvenceim, nagyon sokat gyakoroltuk külön kérésre a nyelvtant, amiért nagyon hálás vagyok a tanárnőnek, mert megszerettette velem és meg is tudtam könnyedén tanulni játékos feladatokkal hiányzó grammatikai tudásomat a nyelvből. Körülbelül 10 tárgyat vettünk fel kinti tanulmányainkként, amikből 2 szabadon választott tárgyként számított be. Végül 8 tárgyat zártak nálam le, amik csak a kötelezőek voltak. 4-5-ös átlagokkal végeztem el tanulmányaimat, tehát véleményem szerint abszolút teljesíthető.

Graz véleményem szerint egy viszonylag drága város, de nagyon sok szép látnivaló várja az ide látogatókat. Mivel hegyek mellett van, így a téli időszak jóval hidegebb, mint Magyarországon, így aki téli szemeszterben látogatna el ide, annak ajánlom a meleg öltözetet! Drágaság szempontjából eléggé költséges, főleg a belvárosi rész. Seiersberg-be viszont van egy nagy pláza shoppingolni vágyóknak, amit a 32-es busszal lehet megközelíteni (Jakominiplatz-ról indul és kb. 30 perc az út). Tömegközlekedési eszközök a Bim (villamos), busz és vonat voltak. Leggyorsabbnak a Bim mondható, evvel könnyen meg lehet közelíteni a belvárost és környékét. Busszal a város messzebbi helyeire érdemes utazni, illetve vonatra is ez jellemző. Kártyánkkal vonattal csak Steiermark területén utazhattunk. Ennek a bérletnek az ára 170 Euro volt. Belépők a múzeumokba általában 10-15 Euro között mozogtak, de megéri minél többe ellátogatni. Illetve Eggensbergbe is ellátogattunk, ahol a parkban való sétáért fizettünk hallgatói árért 2 Euro-t.

Továbbá több szórakozási lehetőség is volt a környékünkön, viszont ezek közül kettőt látogattunk meg kint tartózkodásunk alatt. Ezek közül az egyik a Kottulinsky volt, ahova le kellett töltenünk a Kottulinsky applikációját, ugyanis csak 21 év felettiek mehettek be a helyre. Ezt nagyon szigorúan vették. Amit furcsállottam a barokban, hogy nem karszalagot, hanem pecsétet adtak a csuklónkra belépésnél. A másik hely a Kulturhauskeller, ahova már nem kellett applikáció, de itt is szigorúan tartották a 21 év feletti korosztályt. Személy szerint nekem a Kottulinsky tetszett jobban, főleg nők biztonsága terén értem ezt.

Miket nézz meg feltétlenül Graz városában: Uhrturm, Schlossberg, Kunsthaus, belváros (mindenképp látogass el a Sacher kávézóba!), Murinsel, parkok és múzeumok, opera (ha van szimpatikus előadás), piac (opera mögött található)

Remélem felkeltette érdeklődésedet Graz, én nagyon ajánlom, sok tapasztalattal és élménnyel jöttem onnan haza, úgyhogy ne félj Erasmusra pályázni, mert kihagyhatatlan lehetőség és kaland!" - Straszner Dóra

1.3 Ausztria - Private Pädagogische Hochschule der Diözese Linz - Tanulmányi Mobilitás

Galéria

"Deákovits Réka vagyok, harmadéves német nemzetiségi óvodapedagógus hallgató. A 2022/23-as tanévem őszi szemeszterét volt szerencsém Felső-Ausztria tartományában fekvő Linz városában tölteni, ahol a Private Pädagogische Hochschule der Diözese Linz intézményében vettem részt az egyetemi képzésen.

Az egyetem hivatalosan októberben kezdődött, de már szeptember 16-án kiutaztam egy hallgatótársammal, Sándor Katával Linzbe, mivel szeptember utolsó hetében különböző Erasmus programok vártak ránk és tették színesebbé az itt töltött első heteinket.

Az előtte lévő 2 hétben azonban a Soproni Egyetemen vettem részt a tanítási napokon, ekkor még alkalmat kerítve a személyes konzultációkra, hogy mely feladatokat kell a félév során teljesítenem a különböző tantárgyak keretein belül.

Az ausztriai Erasmus+ programokon megismerkedhettem a világ minden tájáról ideérkezett Erasmusos diáktársaimmal, voltak Spanyolországból, Ukrajnából, Szlovákiából, Csehországból, Észak-Koreából és Finnországból is hallgatók. Számos programon vettünk részt közösen, pl. egy napon a város különféle helyeit látogattuk meg, ahol kis étel, sütemény és tea kóstolásra invitáltak meg minket, avagy októberben két napos tanulmányi kirándulásra mentünk a hegyekbe az ide járó osztrák hallgatókkal. Itt lehetőségünk volt megcsodálni és megtapasztalni a Feuerkogel varázslatos természeti adottságait. Ezenfelül ezen orientációs hét rendkívül sokat segített az ausztriai iskolarendszer, az egyetemen való tájékozódás, tantárgyi követelmények átlátásában és további hivatalos papírok (pl. Meldezettel) kitöltésében és leadásában.

A pályázat elnyerése és a kapcsolatfelvétel után lehetőségem volt eldönteni, hogy ezen utazásom és az Ausztriában folytatott egyetemi életem alatt, szeretnék-e egy úgynevezett Buddy-t, azaz segítőtársat magam mellé, aki a felmerülő kérdéseim esetén rendelkezésemre áll a kint töltött szemeszterem egészében. Ezen eséllyel is éltem, és további kérdések megválaszolásával (érdeklődési kör, szabadidő stb.) egy a személyemhez hasonló érdeklődési körű külföldi egyetemi hallgatóval kötöttem jó viszonyt.

Gazdag történelmével és előre tekintésével Linz, a Felső-Ausztriában található Duna-parti város, amely számos értéket és lehetőséget rejt magában. Rendkívül gazdag építészeti örökségével és modern épületeivel a város minden pontján érezhető az innováció, amely a kultúra, a természet és az ipar lenyűgöző összjátékában megy végbe.

Nagyon jól kivan építve a közlekedési rendszer. A városban mind busszal, mind villamossal is közlekedtem, amelyek 15-20 perces rendszerességgel jártak, valamint igencsak jó csatlakozási lehetőségek voltak. Az itt tartózkodásom során az OÖVV INFO applikáció segítette a mindennapjaimat, amelybe részletesen leírja, hogy mely lehetőségek adottak az A pontból a B pontbal való eljutásban, valamint emellett az ÖBB Tickets támogatta a Linzen kívüli további utazásaimat, akár a haza látogatásomat.

A Linzbe való kedvezményes utazáshoz szükséges Aktivpass, melyet az országba bejelentkezéssel egyidejűleg lehet abszolválni, és Vorteilscard Jugend kártya kiváltása is. Az utóbbit vagy a vasútállomáson személyesen vagy az ÖBB Tickets applikáción keresztül lehet igényelni. Így ezen kártyák meglétével a havi bérlet megvásárlása, amely minden közlekedési eszközre Linz terültén érvényes, 15,10 Euroba került. Ezenkívül kiváltottam a Kulturpass kártyát is, amellyel számos múzeumot volt lehetőségem ingyen meglátogatni.

Az ausztriai egyetem alapvetően tanárképző intézmény, így a tanárképzésen volt a hangsúly. Az őszi félévre 7 tárgyat vettem fel, amely tartalmazott egy gyakorlatot is egy Linzben található általános iskolában. Az Erasmusos koordinátorunknak hála, ezen gyakorlatot egy első osztályos csoport keretein belül tölthettem el, ezzel betekintést nyerve az itteni kisgyerekek oktatásába és fejlesztésébe.

Az egyetemen a legtöbb óra az Erasmusos hallgatók számára angolul folyt, azonban a német és az általam szabadon választhatóként felvett Styling und Statement óra német nyelvi közegben zajlott. A tanárok minden téren rendkívül segítőkészek voltak és minden kérdésemre azonnal álltak rendelkezésemre. Az ausztriai egyetem a Studo nevű applikációt használja, mint órarendet és naptárat, melyben automatikusan szerepelnek a tanórák és a tantermek kampuszon való megközelítése.

Az egyetemen ezen kívül van lehetőség menzára befizetni, ahol változatos és választékban gazdag ételek találhatóak meg. Ezen lehetőséget a kollégium közelsége miatt azonban nem használtam ki.

A szállás lehetőségeimről már az elején, az ausztriai koordinátorom kapcsolatfelvétele után részletes tájékoztatást adott, valamint online is utánajártam, mely lehetőségek adottak ezen a területen. A választásom azonban az egyetemmel összekötött Studierendenheim Salesianum - Diözese Linz esett, amelyet azonnal meg kellett pályáznom, mivel a diákok körében nagyon népszerű és kelendő, így hamar elfogynak a helyek. Gyorsaságomnak hála elnyertem a felvételt és egy nagyon szép, modern és otthonos közegben tölthettem a mindennapjaimat sok új ausztriai baráttal gazdagodva. Ezen kollégium havonta 329 Euroba került. Egy blokkban 2 hálószoba, 1 közös fürdő, WC kapott helyet és a folyosó végén egy felszerelt konyha volt található.

A kollégium 0. emeletén úgynevezett Salesianum Bar van, amely a kollégiumi lakók számára ingyen lefoglalható volt különböző események megtartására, mint szülinap vagy Welcome party. Ezenfelül a város rengeteg szórakozási lehetőséget kínál a fiatalabb korosztály számára, amely rendkívül egyszerűen megközelíthető gyalog és tömegközlekedéssel is. Minden csütörtökön megrendezésre kerülő Mensafest tette színesebbé az ide járó diákok heteit, amelyet a fő egyetemen, pontosabban a JKU alagsorában bonyolítottak le.

A Linzben töltött félévem során rendkívül sok tapasztalatra tettem szert és úgy gondolom, hogy ezáltal a személyiségem és nagyon sokat fejlődött. Az első idegennyelvem a német nyelv, így ezen nyelvtudás javítása, továbbfejlesztése és magabiztos használata miatt választottam az Erasmus+ keretein belül Ausztriában található Linz városát. A sok új barát és kapcsolat hozzásegített ahhoz, hogy tudásom biztos alapokat kapjon, hogy felelevenítsem a rég nem használt kifejezéseket, szavakat, hogy új dolgokat tanuljak, valamint, hogy biztosabban és nyitottabban álljak hozzá a különböző emberekhez és helyzetekhez.

Az angol nyelvtudásom nem volt olyan nívójú, mint a német, azonban a többiekkel való kommunikáció és az egyetemen hallgatott tanórák elősegítették ezen második idegennyelvem fejlődését is, ezáltal pedig 3 spanyol lánnyal rendkívül jó kapcsoltba kerültem, akikkel azóta is ápoljuk ezen barátságot.

Az Erasmus+ utazásom során az ausztriai koordinátorunk jóvoltából különböző programokon vehettünk részt és számtalan csodás helyen járhattunk, pl. voltunk Salzburgban, Feuerkogelen, Melkben valamint Linz különböző pontján. Az itteni segítő mentoroknak hála, pedig megannyi vidám pillanatot és programot élhettünk meg közösen, pl. Welcome party, International Dinner, BBQ party, Halloween party, Oktoberfest, Christmas Cookie Baking.

Bátran kimerem mondani, hogy ezen félévem életem egyik legjobb élménye volt és mindenkit biztatok arra, hogy merjen élni ezen remek Erasmus+ lehetőséggel, hiszen egy életre szóló élményt ad!

'Legyél bátor és vágj bele! Legyél erős és fejezd be! Legyél kitartó és soha ne add fel!' " - Deákovits Réka

"Sándor Kata vagyok, harmadéves német nemzetiségi óvodapedagógus hallgató. Az Erasmus mobilitásomat egyik diáktársammal, Rékával Linz-ben töltöttem, a Private Pädagogische Hochschule der Diözese Linz intézményben.

A tanév októberben kezdődött, mi viszont már szeptemberben kiutaztunk, mert volt egy úgynevezett orientációs hét, amely során megismerkedhettünk a kinti Erasmus koordinátorral, a többi erasmusos diáktársainkkal, a várossal és az egyetemmel. A hét során számos ismerkedős játékot játszottunk, sokat beszélgettünk és kirándulásokat tettünk a városban. Volt egy nap, amikor elmentünk pár helyi étterembe vagy cukrászdába, és mindenhol kaptunk valami kóstolót ingyen. Ezen a héten csináltattunk Aktivpass-t is, aminek segítségével sokkal olcsóbban tudtunk utazni. Minden hónapban vettünk egy havi bérletet, ami alapvetően 54,20 euro, így viszont csak 15 EUR volt. A tömegközlekedés nagyon jól ki van építve a városban, 2 percenként jön busz vagy villamos, így mindenhová egyszerűen el lehet jutni.

Az Erasmus koordinátoron kívül mindenkinek volt egy segítője (buddy), aki egy helyi egyetemista volt, és minden kérdés esetén a segítségünkre állt. A kiutazás előtt kaptunk egy email-t, amelyben le kellett írni az érdeklődési köreinket, illetve jellemezni kellett magunkat három szóban. Ennek segítségével mindenki egy hozzá személyiségben közel álló buddy-t kapott. A sok segítségen kívül számos közös programot is szerveztek nekünk, mint például International Dinner, Welcome BBQ, 80-as évek party, közös karácsonyi süti sütés, kirándulások és bulik. Nagyon hálás vagyok nekik, hiszen nekik köszönhetően ismerhettük meg a város szórakozási lehetőségeit, velük mentünk egyetemi bulikra, illetve más szórakozóhelyekre is. Nagyon jó barátságot kötöttünk velük, aminek köszönhetően még most is tartjuk a kapcsolatot.

A mobilitásom során a Salesianum nevű kollégiumban laktam, ami közvetlenül az egyetem mellett található. A kiutazás előtt az Erasmus koordinátor elküldte a szállási lehetőségeket. Három kollégium közül lehetett választani, nekünk azonban a felszereltsége és a közelsége miatt erre esett a választásunk, illetve ezt is javasolták. Igaz, ez a legdrágább. 329 euro havonta, illetve még ki kellett fizetni áprilisban 400 euro kauciót. Hamar, már márciusban le kellett foglalnunk a helyünket, hiszen nagyon népszerű a diákok körében. Bátran kijelenthetem azonban, hogy nagyon jó döntést hoztunk, amikor a Salesianumot választottuk. A földszinten található egy bár, ahol sokat buliztunk, születésnapokat ünnepeltünk, illetve az International Dinner és a Welcome BBQ is itt került megrendezésre. Ezen kívül három emelet van. Mindegyik emeleten a folyosó végén található egy nagyon jól felszerelt konyha, ahol a közös hűtőn kívül mindenkinek van egy saját kulccsal nyitható és zárható kis hűtője, illetve saját, a szoba számával ellátott szekrénye is. A szobák blokkonként vannak elhelyezve. Minden blokkban 2 szoba található, közöttük pedig egy fürdőszoba, ahol szekrények, csap, wc és tusoló található.

Az egyetemen 7 órát vettem fel, ebből 5 tantárgy volt erasmusos tantárgy. Minden ilyen órához tartozott egy kirándulás. Ennek segítségével olyan helyekre juthattunk el, mint Melk, Gmunden, Salzburg vagy Feuerkogel. A Feuerkogeles utazás kettő napos volt, amikor is a hegyekben túráztunk mindkét nap és megcsodálhattunk a gyönyörű tájat. Az első nap végén lehetőségünk volt megismerkedni helyi földrajz szakos tanulókkal is, akikkel együtt vacsoráztunk. Ezen tárgyak teljesítésének követelménye egy úgynevezett „My green Erasmus” projekt volt. Ezt a projektet a mobilitás végén kellett előadni. Ezen kívül kötelező volt német órára járni, ami sokat segített nekem a nyelvtan elmélyítésében. Az egyetem alapvetően tanárképző főiskola, így egy helyi általános iskola első osztályában töltöttük a gyakorlatunkat, amelyről egy beszámolót kellett tartani a gyakorlatunk végeztével. Az iskola nagyon jól fel volt szerelve. Számos érdekes és játékos tanítási formát ismerhettem meg, melyeket az óvodapedagógus pályán is hasznosítani tudok.

Az egyetemen van lehetőség mezára befizetni, mi azonban nem éltünk ezzel a lehetőséggel, inkább főztünk magunknak. Az élelmiszerárak nagyon hasonlóak a magyar árakhoz. Egy-egy nagybevásárlás esetén körülbelül 20-20 eurot fizettünk fejenként.

A mobilitásom során németül beszélgettem a helyi diákokkal, a buddykkal, illetve az erasmusos órákon kívül, a többi tantárgy is német nyelven folyt. Ennek köszönhetően úgy érzem, hogy jelentősen javult a német tudásom, sokkal könnyebben ki tudom magam fejezni, illetve hamarabb megértem az anyanyelvűeket. Ami néha nehézséget okozott az az volt, hogy Linz-ben felső ausztriai dialektusban beszélnek, amit nehéz megérteni, de nagyon aranyosak voltak a helyiek, mert amikor velük voltunk, mindig átváltottak Hochdeutsch-ra, illetve ha valami nem jutott eszünkbe, akkor egyből segítettek. A többi erasmusos diáktársaink Dél-Koreából, Finnországból, Spanyolországból, Szlovákiából, Csehországból, illetve Ukrajnából jöttek, így velük angolul beszéltünk. Ennek köszönhetően az angol tudásom is tovább fejlődött és barátságot kötöttem három spanyol lánnyal, akikkel tartjuk a kapcsolatot és nyáron talán meg is látogatjuk őket.

Összességében bátran kijelenthetem, hogy életem legjobb fél évét tölthettem Linz-ben. Nagyon jól éreztem magam, számos élménnyel, tudással gazdagodhattam, illetve új barátokat szereztem a világ minden tájáról. Mindenkit bíztatok arra, hogy vegyen részt Eramus+ programban, hiszen egy életre szóló élményben gazdagodhat. " - Sándor Kata

1.4 Ausztria - Oberschützen - Szakmai Gyakorlat

Galéria

"Simon-Szijj Katalin vagyok, másodéves német nemzetiségi óvodapedagógus szakos, levelező tagozatos hallgató. A negyedik szemeszterben két hónapot töltöttem Ausztriában szakmai gyakorlaton. Az óvoda Burgenlandban, Oberschützenben található, ami Oberwarttól kb. 10 km-re fekvő, megközelítőleg 2400 lelket számláló nagyközség. A településen egy fedél alatt kapott helyet az óvoda és bölcsőde. Az óvodának 3 csoportja van, én a Kék csoportban töltöttem a két hónapot, ami egy nagyon dinamikus csoport volt néhány kiemelt figyelmet igénylő gyermekkel. Az óvodai csoportoknak hasonló az elrendezése, mint Magyarországon: van egy konyha, vagy babaszoba, van egy konstrukciós szőnyeg, ami Magyarországon az építősarok és van egy kissé elszeparált helyiség tele puha párnákkal, takarókkal, plüss állatokkal és a kicsik által elérhető magasságban lévő könyvespolcokkal. Az óvodapedagógusok előnyben részesítették a mikrocsoportokban végzett munkát, így intenzívebben tudtak foglalkozni a gyerekekkel. Az óvoda tevékenységének a középpontjában a minden érzékszervvel történő érzékelés állt, erre minden nap számos tevékenységet építettek.

Szeretném kiemelni azokat a sajátosságokat, melyeket ebben az osztrák óvodában tapasztaltam:

8 óra után elkezdődött a folyamatos reggeliztetés, amit azért tartanak jó megoldásnak, mert a gyerekek önállóan dönthetik el, mikor szeretnének enni – aki már 7 órától az óvodában van és esetleg nem evett otthon, nyilván előbb megéhezik. A délelőtt napirendje szinte mindig megegyezett: reggel szabad játék, aztán a hét témájához, vagy a projekthez illeszkedő tevékenység, beszélgetőkör, majd játék az udvaron. Az óvoda bejáratánál minden csoportnak fel vannak szerelve a falra gumicsizmatartók és a gyerekek vízhatlan nadrágja és kabátja, amit ősztől tavaszig felvesznek a kinti játékhoz. Ez védi a benti ruhájukat és az utcai kabátot a sártól és a nedvességtől. Ausztriában a „rossz” idő nem elég indok ahhoz, hogy ne menjenek ki az udvarra és teljesen rendben van, ha sárgolyókat gyúrnak a földből. A gyermekek fele csak fél napot marad az intézményben, őket 13 óráig haza viszik és ők nem ebédelnek az óvodában. Az óvodapedagógusnak tehát külön kell figyelnie azokra, akik ebédelnek és azokra, akik nem ott fogyasztják el az ebédet. Ausztriában csak azokat a gyerekeket fektetik le ebéd után, akiknek a szülei ezt kifejezetten kérik, a többség nem alszik (80 gyerekből 2 aludt ebéd után). 13 óra után összevonják a csoportokat és a háromból csak kettő marad. Nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekek individuumként kezelésére, ez több alkalommal is megmutatkozott: a beszélgetőkörben mindig név szerint köszöntötték őket és a születésnapok ünneplésénél is egyesével, kézfogással gratuláltak az ünnepeltnek, illetve minden nap mindenkit megkérdeztek, hogyan érzi magát és a mágnestáblára az adott érzelem mellé kellett tenniük a fotójukat (nem jelük van, hanem mindenkinek a fotójával van megjelölve a helye).

Oberschützen a bucsui határátkelőtől fél órára található, ezért a napi ingázás is megoldható Magyarországról, de mivel a település több gimnáziumnak ad otthont, ezért kollégium is áll a diákok rendelkezésére. Oberschützen nem nagy település, ennek ellenére élelmiszerbolt, posta, orvosi rendelő, étterem, színház áll az ott élők rendelkezésére. Oberwart és Pinkafeld busszal, vagy autóval 10-15 perc alatt elérhető, ezeken a településeken már élénkebb a társadalmi, kulturális élet. A környék számos kirándulási lehetőséget kínál a szabadidő hasznos eltöltésére, télen 40 perc alatt sípálya is elérhető.

Az óvoda személyzete tárt karokkal fogadott, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, minden támogatást megkaptam az ott dolgozóktól. A gyakorlaton eltöltött idő érezhetően pozitív hatással volt a nyelvtudásomra, sokkal bátrabban és választékosabban tudom magamat kifejezni németül. A gyerekektől sokat tanultam, szinte minden nap újabb szavakkal és kifejezésekkel bővült a szókincsem." - Simon-Szijj Katalin

1.5 Ausztria - Patching - Szakmai Gyakorlat

Galéria

"A 2022/23-as tanévem őszi szemeszterét volt szerencsém Felső-Ausztria tartományában fekvő Linz városában tölteni, ahol a Private Pädagogische Hochschule der Diözese Linz intézményében vettem részt az egyetemi képzésen. Annyira elnyerte ez a környezet a tetszésemet, hogy 2023 februárjától egészen április közepéig Ausztriában, egy Linz melletti községben, Paschingban töltöttem Erasmus+ szakmai utamat, és egyben ezzel volt szerencsém abszolválni a 8 hetes területi gyakorlatomat.

Nagyon érdekes és tanulságos volt számomra ez az időszak, mint német nemzetiségi óvodapedagógus hallgató. Egy „új világba” nyerhettem betekintést, megismerkedhettem egy teljesen más rendszerrel. Az óvodát többnyire az ott élő családok gyermekei látogatták, akik úgynevezett „Mundart-ban”, dialektusban beszéltek egymással. Emiatt voltak kezdetben az óvoda környezetben nyelvi nehézségeim, de ezen nehézségek már a 2.hónapra csaknem teljes egészében el is tűntek. Az ott dolgozók, a szülők és a gyermekek is nagyon segítőkészek voltak.

A német nyelvet ezidőben aktívan tudtam használni, mindemellett rengeteg új szót is elsajátítottam a gyakorlatom végére. Számos új ötlettel, szakmai érdekességgel gazdagodhattam, és jobbnál jobb dolgokat láthattam, sajátíthattam el az óvónőktől. Részt vettem különböző kirándulásokon a gyerekekkel, ahol az iskolába készülőkkel meglátogattuk a saját családi házukat, így ezzel fejlesztve és segítve a gyermekek tájékozódását. Ezenfelül szemetet is szedtünk és játszótérre is volt szerencsénk ellátogatni. Az óvodában dolgozók rengeteg rendezvénnyel kedveskedtek a gyermekeknek, pl. farsangkor, húsvétkor.

Amint sikeresen elnyertem ezen szakmai pályázatomat, felvettem a kollégium igazgatónőjével a kapcsolatot a szerződés hosszabbítására, amely szerencsére még éppen időben történt. Így tehát a szállásom továbbra is azon kollégium volt, ahol az előző félév során is laktam, azaz a Studierendenheim Salesianum - Diözese Linz.

A kollégium egy nagyon szép, modern és otthonos közeget biztosított számomra, ahol sok új ausztriai baráttal gazdagodhattam. Ezen szállás havonta 329 Euroba került. Egy blokkban 2 hálószoba, 1 közös fürdő, WC kapott helyet és a folyosó végén egy felszerelt konyha volt található.

Az óvodába minden nap tömegközlekedéssel, azaz busszal, majd vonattal jártam. Ez körülbelül egy órás út volt oda-vissza. A Linzbe való kedvezményes utazáshoz szükséges Aktivpass, melyet az országba bejelentkezéssel egyidejűleg lehet igényelni, és Vorteilscard Jugend kártya kiváltása is. Az utóbbit vagy a vasútállomáson személyesen vagy az ÖBB Tickets applikáción keresztül lehet kérelmezni. Így ezen kártyák meglétével a havi bérlet megvásárlása, amely minden közlekedési eszközre Linz terültén érvényes, 15,10 Euroba került. Azonban nem mindegyik kártya volt igénybe vehető a Paschingba vezető út során, így a vonatra általában külön bérletet kellett vennem. Az ausztriai ÖBB Tickets applikáció rendkívül jó, korszerű és egyszerűen használható, amelyen keresztül pár perc alatt akár már jegyet, avagy bérletet is tudtam váltani.

Az utolsó félév azon hátránnyal járt, hogy már nem volt lehetőségem annyit szabadidőmben kirándulni, utazni. Ezen időszakban minden nap készültem az óvodai gyakorlatra, vezettem a gyakorlati naplómat, tervezetet írtam, tanultam, valamint ezzel párhuzamosan igyekeztem haladni az egyetemi tanulmányaimmal, a német nyelvű „Seminararbeit”-tal és a magyar nyelvű szakdolgozatommal.

Összeségében bátran tudom ajánlani a szakmai gyakorlatot, hiszen rengeteg lehetőséget rejt magában, nagyon hasznos minden téren, főleg annak, aki a már meglévő nyelvismeretét szeretné magasabb szintre emelni. A szakmai tapasztalat mellett pedig, nagyon jó kapcsolatokat lehet kialakítani a jövőre nézve." - Deákovits Réka

"Sándor Kata vagyok, harmadéves német nemzetiségi óvodapedagógus hallgató. Az előző szemeszterben tanulmányi mobilitáson vettem részt Linz-ben, amit nagyon élveztem, így úgy döntöttem, hogy a 8 hetes szakmai gyakorlatot is ott szeretném tölteni. A már megismert Erasmus koordinátor rendkívül sokat segített nekem és hallgatótársamnak, ő választotta ki számunka az óvodát, ahol a gyakorlatot töltöttük. Ez Pasching-ban, a Kinderzentrum - Kindergarten und Krabbelstube nevezetű óvoda volt.

Már az első naptól kezdve nagyon kedves volt velünk mindenki, körbevezettek az egész intézményben, mely egy új, 3 éves épület volt. Az óvodában 3, vegyes csoport, egy-egy óvodapedagógussal és egy segítővel. Mindegyiknek külön-külön tematikája van. Az egyikben az építésen, barkácsoláson van a hangsúly, a másikban a szerepjátékokon és a nyelven, az utolsóban pedig a kreativitás kap nagy szerepet. Az óvodában ezen kívül egy étterem és 2 tornaterem is megtalálható, illetve egy külön tanuló sarok az iskolába készülőknek. A tanuló sarokban mindent megtalálnak a gyerekek, amire szükségük lehet. Ilyen többek között egy nagy fából készült tál tele homokkal, amibe az ujjukon kívül írhatnak a gyerekek mágneses botokkal, ecsettel vagy hengerrel. Ezen kívül számos nagyobb gyerekeknek szóló társasjáték, körző, betűnyomdák, mágneses játék és sok hasznos tárgy található itt. Minden szerdán, egészen az ebédig szabadon mehetnek a tanuló sarokba a nagycsoportosok, kinek mikor van kedve.

Az első héten megismerkedhetünk az óvodával, a pedagógusokkal, a gyerekekkel, majd a második héttől választottuk ki a csoportot, amelyben a gyakorlatot töltöttük. Nyitott rendszer működött, tehát a reggeli beszélgető kört leszámítva, bármikor átjárhattak egymáshoz a gyerekek a másik csoportokba. Rendkívül felszerelt az óvoda, minden foglalkozáshoz találtunk felszereléseket, és az óvónők is nagyon segítőkészek voltak.

Ebédet ingyen ehettünk a gyerekekkel, ami nagy könnyebbség volt.

Mivel már az előző szemesztert is ott töltöttük, így nem kellett szállást keresni, Linz-ben laktunk a Salesianum nevezetű kollégiumban, ahol a tanulmányi mobilitást is töltöttük. Igaz, hogy így egy kicsit messzebb voltunk Pasching-tól, minden nap körülbelül fél órát utaztunk az óvodáig, először busszal, majd vonattal.

Mint már említettem rendkívül segítőkészek voltak az intézményben dolgozók, akik bármikor rendelkezésünkre álltak. Az nehézséget azonban a nyelv okozta. A felnőttek általában irodalmi németet használtak, amikor velünk beszéltek, és ha valamit nem értettünk, mindig elmondták másképpen, vagy lassabban, a gyerekek nagy többsége viszont a helyi dialektust használta. Ezt az elején nehéz volt megérteni, de egyre jobban hozzászoktunk, a mobilitás végén pedig már sokkal könnyebb volt azt is megérteni, vagy éppen használni. Viszont mivel minden nap nagyon sokat használtam a német nyelvet, úgy érzem, hogy ennek köszönhetően sokat fejlődött a tudásom.

Összességében nagyon jól éreztem magam a gyakorlat során, és hálás vagyok, hogy ebben az óvodában tölthettem el ezt a 8 hetet." - Sándor Kata

1.6 Ausztria - Horitschon - Szakmai Gyakorlat

Galéria

"Császár Hajnalka Adél vagyok, másodéves német nemzetiségi óvodapedagógus szakos, levelező tagozatos hallgató. 2022 decemberében jelentkeztem Erasmus+ mobilitás szakmai gyakorlatra Ausztiába. Szakmai gyakorlatom helyszíneként Horitschont választottam, mivel volt már lehetőségem általános iskolás koromban Horitschonban tanulni és rendkívül sok számomra kedves emlékkel gyarapodtam ezért számomra nem is volt kérdés, ezt a helyet válasszam. A szakmai gyakorlaton 2023.02.01- től 2023.06.30-ig vettem részt. Ez alatt az öt hónap alatt nagyon sok tapasztalattal gazdagodtam, melyekről szeretnék részletesebben beszámolni.

Az óvoda 2 épületből, egy nagy udvarból és 3 csoportból: kettő óvodás csoportból (2,5-6éves korig) és egy bölcsödei (1,5-3 éves korig) csoportból áll. Minden csoporthoz két óvópedagógus és egy pedagógiai asszisztens tartozik. Én a Piepmatz csoportba kerültem melyhez két óvópedagógus egy pedagógiai asszisztens, jó magam illetve hospitáló osztrák tanulók az egész év során érkeztek. Az osztrák rendszer alapján a középiskolában tanulják ki a szakmát ami számomra már ismert volt, az viszont nem hogy az első évben egy hét, a második évben két hét, harmadik évben három hétig, negyedik évben pedig nyáron négy hét egybefüggő hospitáláson vesznek részt.. Májustól érkezett a csoportba még egy pedagógiai asszisztens így legkevesebben négyen voltunk általában 18 gyermekre. Mely soknak hangozhat elsőre de a kollégákkal hamar megtaláltuk az összhangot és egymásra kollégákra is odafigyelve segítettük egymás munkáját, amely számomra teljesen új volt.

Az első napok előtt nagyon izgultam leginkább annak ellenére, hogy rendelkezem nyelvvizsgával legfőképpen amiatt, hogy a magamnak tett elvárásoknak megtudjak felelni, ami szerencsére sikerült is. Új helyzet, új környezet, új emberek és nem utolsó sorban új kultúra. Ezek érzékenyítettek engem mások elfogadására, megértésére, és együttérzésre amellett, hogy nyelvileg rendkívül sokat gazdagodtam melyeket, melyeket ma már készség szinten tudok alkalmazni. Nagyon hálás vagyok az ottani kollégáknak hiszen nagyon befogadóak voltak az első naptól kezdve és bevezettek az osztrák óvoda mindennapjaiba úgyhogy külön meséltek nekem mit, hogyan, milyen formában végeznek, hogy zajlanak különböző tevékenységek. Teljesen új kihívás volt ez helyzet, de szinte abban a pillanatban, hogy beléptem a csoportba és elkezdtem beszélgetni a gyerekekkel, kollégákkal túltudtam lendülni a nyelvi gátakon. Mivel egy számomra teljesen új rendszerbe kerültem bele, számos újdonsággal szembesültem. Az óvodában 7 órától fogadják a gyerekeket és ezzel egyidejüleg fél tízig lehet reggelizni. A gyerekek önállóan dönthették el mikor szeretnének enni, és saját magunknak kellett a tányért, poharat hozni, majd reggeli után lepakolni az asztalról. A gyerekek a szüleik által készített reggelit visznek az óvodába melynek vannak kikötései. Félkész- kész termékeket nem lehet reggeliként bevinni az óvodába. Azok a gyerekek akik délután is maradnak azoknak az uzsonna a délelőtt hozott reggeli, ezért a gyerekeknek saját maguknak kell beosztani az étel adagot. Reggeli után általában valamilyen heti vagy napi témához, ünnepkörhöz illő foglalkozás következett vagy szabadjáték körülbelül 11-ig. Ezután szinte az időjárástól függetlenül vagy a kertbe vagy a faluba mentek sétálni. A gyerekek önállóan öltöztek fel, és vetkőztek le a sétát követően. A gyereknek mindennap van az időjárásnak megfelelő kinti ruhájuk továbbá arra az esetre ha leöntené magát a gyerek valahol mindig van náluk pótnadrág illetve pulóver. Ezeket kifejezetten hasznos dolgoknak tartok melyek a gyerekek és az óvónők mindennapi életét könnyítik és segítik egyszerre. A nevelési módszer nagy hangsúlyt fektet az önálló személyiség fejlesztésére ezért mindennap név szerint köszöntik a gyerekeket, és beszélgetnek velük a nap folyamán. Emellett nagy jelentőséggel bírnak a születésnapok, mind a gyerekeké mind az óvónőké. Külön hagyománya van a születésnapoknak ebben az óvodában. A születésnapok mellett nagyon fontos az egyházi Példának okáért a 40 napos böjt időszakában kikerültek a játékok a csoportszobából és helyett kartondobozokat vittek be az óvónők, illetve a gyerekek maximum egy plüssállatot hozhattak az óvodába, ennek is az volt a kikötése, hogy mennél kisebb legyen ezzel érzékenyítve a gyerekeket, hogy megértsék ennek az időszaknak a jelentőségét. Ebben a negyven napban megbeszélték az óvónők a gyerekekkel mindennap, hogy a böjti időszakban másra helyezzék a hangsúlyt. Kevesebb veszekedés, több türelemmel legyenek egymás iránt ugyanis ez egy ünnepi időszak. Mely ebben az időszakban teljesen átjárta a csoport légkörét, a napi veszekedések szinte a nullára estek vissza, mindenki nagyobb toleranciát és empátiát mutatott a másik felé ami számomra nagyon szívmelengető, és maradandó élménnyé vált. Ebéd után jöhet a pihenés, azok a gyerekek akiknek a szülei szeretné egy külön erre előkészített szobában aludhatnak. Majd 13 óra fél kettő körül visszamennek a csoportszobába és kezdődhet a játék.Fél háromkor pedig meguzsonnáznak a gyerekekek. Ezek után még van kis idő játszania kertben vagy a csoportszobában, míg nem jönnek a szülők.

Számos programban tudtam részt venni az óvodával, voltunk a helyi rendőrségnél, tűzoltóságnál, a gyerekek családi házukba is ellátogattunk állattartás végett (madarak). A programok nagy része az épület testnevelésre szánt termében zajlott. A zenei és irodalmi nevelést is beleértve. Ami számomra talán a legmeglepőbb tapasztalat volt, hogy évszaknak és témának megfelelően mint pl. a korábban említett böjti időszak, cserélődnek a játékok. Minden új témához új játék jelenik meg a már meglévő játékok között melyet rendkívül hasznos ötletnek tartok hiszen az újonnan szerzett ismereteket újra el tudják játszani. A cselekvéses tanulás révén pedig maradandó tudásra tesznek szert, fejlődik a fogalmi tudásuk, emlékezetük, értelmük melyeket úgy gondolom nagyon fontos fejlesztenünk. Ez pedig egy nagyon kreatív megoldás mellyel gazdagodni tudtam.

Horitschon (magyarul: Harácsony) Felső-Ausztria tartományban helyezkedik el Oberpullendorf-tól körülbelül 12 km-re fekszik, majdnem 2000 fő lakossággal. Nagyon modern és tágas templommal rendelkezik. Aki ide látogat el turistaként azoknak szeretnék ajánlani egy-két látványosságot melyeket szerintem érdemes legalább egyszer meglátogatni: a Lockenhaus-i vár, a Lackenbach-i Eszterházy-kastély, Raiding-Liszt Ferenc szülőhelye, Eisenstadt-i Eszterházy-kastély.

Összeségében nagyon hálás vagyok a lehetőségért, rendkívül sok élménnyel, tudással, tapasztalattal gazdagodtam melyek sokat hozzátettek a fejlődésemhez mind szakmailag mind egyénileg." - Császár Hajnalka Adél

1.7 Ausztria - Nickelsdorf - Szakmai Gyakorlat

Galéria

"Német nemzetiségi óvodapedagógus hallgató vagyok. 2022/23-as tanévben sikerült elnyernem a pályázatot, melynek segítségével Nickelsdorfban, egy osztrák faluban, egy kétcsoportos óvodában tölthettem el két és fél hónapot. A mobilitásom ideje pont arra az időszakra esett, amikor a tavaszi félév kezdetét későbbre tették, így az óralátogatások sem okoztak gondot. Heti 20 órában dolgoztam, az igazgatónővel való megállapodás alapján ezt 3 napra osztottük szét a héten. Nickelsdorf, a határ mentén, hozzánk legközelebb eső település. Így, mivel 3 gyermekem van és mellette dolgozom is részmunkaidőben, az autóval való bejárást választottam.

Az óvoda egy modern, jól felszerelt intézmény, tágas tornateremmel, óriási játékkészlettel, fiatal és fiatalos munkaerővel. Az elején furán néztek rám, mert nem egy „tipikus” diák vagyok, és nem nagyon értették, mit is szeretnék én ott, főleg ennyi ideig. Én pedig nem győztem ecsetelni, hogy a legszuperebb dolog, ami csak történhet velem, hogy a leendő új szakmámban, eredeti nyelvterületen szerezhetek a munkámmal kapcsolatos valós tapasztalatot. És ez így volt. Kipróbálhattam magam óvónéniként, volt alkalmam a nyelvi képességeimet is górcső alá venni, felismerni a hiányosságokat, napi szinten fejlődni. Egy másik kultúrát megismerni, az emberek mentalitását, az egymáshoz való viszonyulását, a munka iránti elköteleződésüket, a szakmai felkészültségüket. Egyszóval mindent. Tanulni a német anyanyelvű gyermekektől is igazán izgalmas volt.

Mivel határmenti óvodáról van szó, nagyon sok volt a külföldi gyermek. Sok áttelepült magyar és szlovák gyermek is jár ide. Sokan közülük egyáltalán nem ismerték a német nyelvet, még otthonról sem. Az óvoda azt az állásfoglalást képviselte, hogy csak németül szól ezekhez a gyermekekhez, és jobbára elvárták, hogy ők is németül kommunikáljanak, aminek persze nem sok esélye volt. Ugyan volt egy magyar nyelvű dadus, de ő sem beszélhetett a gyermekekkel az anyanyelvükön. Így, engem, mint külsőst, aki csak bizonyos ideig lesz náluk, kértek meg, ha olyan eset adódott, segítsek a magyar, illetve szlovák gyerekeknek.

Ez egy olyan különös helyzet volt, ami megindított bennem egy gondolatot, amely majd a szakdolgozatom alapjául szolgál. Szóval mindamellett, amit gyakorlatban az intézménytől kaptam, sokkal messzebbre menően tudtam magam ebbe a témába beleásni.

Szigorúan kezelték, hogy én, mint gyakornok vagyok köztük jelen, és noha három gyermekem van, az ottani jogszabály szerint mégsem segíthettem pl. a gyerekek toalettezésében. Soha, egyetlen egyszer sem hagytak magamra a gyerekekkel, amit az elején nagyon nem bántam, mert mint pályakezdő, rettentő nehéz volt megszoknom, hogyan kell egyszerre 25 gyermekre figyelni. A beszélgetéseikből néhányan az óvónők közül a gyakorlatom elején úgy zártak ki, hogy az osztrák németet használták a Hochdeutsch helyett, de pár hét alatt ráállt a fülem és az agyam a dialektusra, így, ha a témába belekérdeztem, tudták, hogy képben vagyok...

Viszont megengedték, hogy kreatív legyek, és én minden lehetőséget megragadtam, amikor a gyerekekkel énekelni, mondókázni lehetett. Náluk nem annyira volt szokás a „Morgenkreis”, de ha megengedték, én tartottam. Olvastam Kamishibait, játszottunk körjátékokat, húsvéti tojás keresős játékokat játszottam velük. Sőt, egyszer még Így Tedd Rá! foglalkozást is tartottam a gyerekeknek, igazi ízes magyar népdalokkal (ősszel végeztem el az alapképzést ugyanis). A vezérszavakat németre fordítottam, de a sok magyar gyermek jelenléte végett nem volt ellenükre, hogy a dalokkal a magyar kultúrát is népszerűsítsem.

Életem egyik legizgalmasabb időszaka volt, noha nem éreztem magam mindig felhőtlenül boldogan, de visszatekintve rengeteget adott, nagyon nagy lehetőségnek érzem, és ha lehet, még mindenképp szeretnék élni majd a lehetőséggel." - Kálmán Erika

2 Lengyelország - University of Szczecin - Tanulmányi Mobilitás

Galéria

"Az őszi félévet Lengyelország észak-nyugati csücskében, a University of Szczecin-en töltöttem Erasmus+ ösztöndíjjal. Nem voltam még Európa ezen részén, így földrajzi elhelyezkedése miatt erre a városra esett a választásom.

Az ESN Szczecin, vagyis a helyi Erasmus Student Network lelkes önkéntes diák tagjai jobbnál jobb integrálást segítő programokat szerveztek a nulladik héttől kezdve.
Érkezésem után egy pre-welcome hétvégével kezdtünk a tengerparton, amit egy 7 napos welcome week követett, ami alatt nagyon jól megismertük a várost és egymást is. Minden nap voltak sportos, kulturális programok, az esték pedig különböző tematikus partykkal értek véget.
Azóta is minden héten szerveztek röplabda játékokat, bulikat és különböző programokat vagy kirándulásokat. Érdemes megigényelni az ESN kártyát, mert kedvezményt tudtok kapni a Ryanair és Flixbus jegyek megvásárlásánál.
Szerintem mindenképpen hasznos részt venni a helyi ESN programjain, mert azon kívül, hogy könnyen találsz új barátokat, rengeteg élményben is lesz részed.

Van lehetőség kollégiumba jelentkezni, de sokan saját szobát vagy apartmant bérelnek, mert hasonlóak az árak. Ha kollégiumot választasz, akkor két kétágyas szobához tartozik egy fürdő és konyha. Ez 420 PLN havonta.
A közlekedés nagyon jó. Mindenhova könnyen el lehet jutni villamossal és busszal is. Én legtöbbször csak a 15 perces jegyet használtam, ami 1 zloty, vagyis 90 Ft, de a 30 perces jegy is csak 1,5 zlotyba kerül. Az óráim két épületben voltak, az egyikhez sétáltam, a másikhoz villamost használtam.
Itt is vannak olyan üzletláncok, mint otthon, pl. Aldi, Lidl, de jobban elterjedt a Biedronka vagy a Carrefour. Egy heti teljes bevásárlásom körülbelül 100 zloty. Azt nagyon szerettem, hogy a tenger közelsége miatt mindig fantasztikus és friss a halkínálat. Az ételről magam gondoskodtam, nem volt menza. Legtöbbször magunkra vagy egymásra főztünk. Az éttermi árak sem veszélyesek, ki lehet hozni 2-3000 forintből egy főétkezést innivalóval.

A városban az University of Szczecin-en kívül, ahol tanultam, van még zeneművészeti, műszaki orvostudományi egyetem is. Én a Faculty of Humanity-re jártam. Szerintem nagyon jó az oktatás, az összes tanárom tökéletesen beszél angolul. Az előadások mellett vannak szemináriumi órák, amiken általában páros vagy csoportos projekteken kellet dolgozni és később bemutatni. A nemzetközi iroda szervezett nekünk lengyel nyelvtanfolyamot is, amiért kredit is járt. Nagyon hasznosnak bizonyult, mivel az egyetemen kívül nem sok emberrel találkoztam, aki jól tudott angolul. Ennek a kurzusnak köszönhetően könnyebben tudtam boldogulni a mindennapjaimban, és egy új nyelv alapjait is elsajátítottam.

Szczecin mindig pezseg a programoktól. Az Odera folyó folyik be a városba a Balti-tengerből, a folyó part egyik része a Boulevard tele van helyes kávézókkal és éttermekkel. Az óváros része Pomeránia-i herceg kastélya, és a Katedrális is. Kicsit kutatni kell az angol nyelvű események után, de nem lehetetlen. Én egy angol nyelvű jóga klubba csatlakoztam, és festő órákon vettem részt. Többször voltam a Filharmónia Ház-ban is, hangversenyeket vagy különböző zenei esteket hallgatni. A diákjegyek mindenhol nagyon kedvezőek. A tengerpart vonattal 1 órára van, így sokszor leruccantunk a hétvégére. Sok felé lehet innen utazni, mivel Berlin csak 2 órára van, és a városi reptérről direkt járat van Varsóba, Krakkóba és Oslóba is. Mindenképp bíztatlak titeket, hogy vegyetek részt az Erasmus+ programban, mert életre szóló élmény lesz!" - Nagy Réka

3.1 Németország - Nürnberg - Szakmai Gyakorlat

Galéria

"A gyakorlati Erasmusomat szeptember 12.-én kezdtem meg, de a kaland hamarabb kezdődött. Az németországi óvodát az egyik ismerősöm segítségével választottuk ki. Az apukám gyerekkori barátja fiatal korában kiköltözött Németországba, ahol sikerült neki letelepedni és családot alapítani. Az ő felesége dolgozik abban az óvodában szakácsnőként, ahova én is mentem. Az ő közreműködésével sikerült lebeszélni az óvodával, hogy mehetek az általam kijelölt időintervallumban az Katholische Kindertagesstätte St. Georg nevű óvodába. A Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának segítségével és a kinti befogadó óvodám közreműködésével sikeresen szerződést tudtam kötni.

Szeptember 9.-én utaztam ki a szüleimmel, akik segítettek a leendő „otthonom” elfoglalásában is. Az óvodában dolgozó ismerősünk nem csak az óvodával kapcsolatban segített sokat, hanem a szállásom kapcsán is. Az ő egyik barátnőjénél tudtam lakni, aki szabaddá tett nekem egy szobát, ahol egyedül voltam, megvolt a privát terem. Az elszállásoló család - anyuka, apuka, két kislány és egy aranyos, nagyobb termetű kutyus - nagyon aranyosak voltak velem végig. Sokszor vacsoráztunk együtt, sőt még különböző programokra is elhívtak magukkal. (például voltam egy szervezett gombászaton velük) A háztól tíz perc sétára volt egy szép erdő is, ahová délutánonként mentem sétálni, és rá is bukkantam egy szépen rendben tartott golfpályára is. Az óvodától fél óra sétára, autóval vagy tömegközlekedéssel negyedórára laktam, tehát viszonylag közel. Az is nagy segítség volt, hogy pár perc sétára laktak a kinti ismerőseink, akikhez bármikor átmehettem beszélgetni, ha egy kis társaságra vágytam. Az óvodába jutásban reggelente az óvoda vezetője segített, hiszen ő is ott lakott a környéken, így elvitt minket az ismerősömmel az óvodába.

Minden nap reggel 8-tól dolgoztam, viszont az, hogy meddig, minden nap változó volt. Hétfőn és pénteken 13 óráig, kedden és csütörtökön 15 óráig, szerdán pedig 14 óráig
dolgoztam. Az óvoda dolgozói kezdettől fogva kedvesek voltak velem, segítettek mindenben. Az első napomon körbevezetett az óvodavezető, majd bekísért a leendő csoportomba, azaz a béka csoportba. Minden csoportban három óvodapedagógus dolgozott, az én csoportomban volt egy fiatalabb óvóbácsi, aki vezette a csoportot, ő teljes állásban dolgozott. Mellette dolgozott még két óvónő a csoportban, mindketten félállásban. A csoportszoba egy viszonylag nagy szoba volt, ahol volt babakonyha, építő sarok, alkotós asztal, könyves sarok, számtalan társasjátékok, kirakók és még egy kicsi konyha rész is ki volt alakítva viszont a gyermekek nem csak a csoportszobán belül játszhattak, hanem a folyosókon kialakított kis játszó sarkokhoz is kimehettek játszani. Két csoporthoz tartozott egy fürdőszoba, ahol az egyik oldalt volt a lányoknak, a másik oldalt pedig a fiúknak 2-2 mosdó kialakítva. Az óvoda épülete egybe volt az úgy nevezett „Hort” épületével, ami a napközi volt, ahova az idősebb, iskolás gyermekek mentek, ha vége volt az iskolának. Az óvodában négy csoport volt, 25-25 gyerekkel.

A csoportomban a napirend így nézett ki: 7 órától érkezhettek a gyerekek fél 9-ig, ezután folyamatosan reggeliztek, az otthonról hozott finomságokból. 9 óráig mindenki megreggelizett, majd utána tartottunk egy beszélgető kör. A beszélgető kört mindig egy dallal nyitottuk, ezután pedig megbeszéltük az adott napra vonatkozóan, hogy hányadika van, milyen hónap, melyik évszak, melyik év. Ezek ki is voltak ragasztva egy táblára, ahol természetesen naponta cseréltünk, amit kellett. Ezután beszélgettünk az aktuális témákról, majd lezárásként énekeltünk egy dalt ismét. A beszélgető kör után még játszhattak a gyerekek bent, emellett voltak külön foglalkozások is, a fele-fele csoporttal. Ezek a foglalkozások be voltak osztva, napról napra. Meg volt határozva, hogy melyik csoport hova megy.

Az én csoportomnak ez volt a beosztása: hétfőn mentünk a „Kreativwerkstatt”-ba, vagyis a vizuális foglalkozás volt azap, kedden a „Bibliothek”-ba, vagyis a kis könyvtárba mehettünk, szerdán a „Turnhalle”, vagyis a tornaterem volt a miénk, csütörtökön pedik a „Kapelle”-hez, vagyis a kápolnához juthattunk föl. Hétfőnként tehát mindig a csoport egy-egy része elment az egyik pedagógussal a kreatív műhelybe, ami egy rendkívül fölszerelt külön szoba volt, ahol folytak a vizuális foglalkozások nagy része. Kedden a kis könyvtárba tudtunk elmenni, ami szintén az óvoda épületén belül egy kisebb szoba volt telis-tele könyvekkel, puha szőnyeggel és puha ülőalkalmatosságokkal. Itt kiválasztottunk egy könyvet a gyerekekkel együtt és elolvastuk, megnéztük a képeket, beszélgettünk a történekről és a tanulságokról. Szerdán volt a testnevelés foglalkozás a csoportunknak. A tornaterem tágas és jól felszerelt volt. Csütörtökön mentünk el a kápolnába, mivel katolikus óvoda volt, így természetesen ez is az óvodán belül volt. Ezen a foglalkozáson különböző témákról beszélgettünk a gyerekekkel, énekeltünk, de olyan is előfordult, hogy elmondtunk egy mesét. Majd, ha jó idő volt, kimentünk az udvarra is.

Az óvoda egy nagy udvarral rendelkezik, ahol számos játék kapott helyet. Az ebéd dél körül kezdődött általában, ahol a gyerekek nagyobb önállóságot kaptak, hiszen ők szedhettek maguknak az asztalokra tett edényekből. Az ebéd után a gyerekekkel együtt összetakarítottunk az asztalok alatt, majd mivel itt nem alszik minden gyerek az óvodában, a legkisebbeket elvitték az úgy nevezett „Schlummerland”-ba, azaz „Álomország”-ba, ami valójában a tornatermet jelentette, ahol összegyűjtötték a legkisebb gyermekeket az összes csoportból és egy valaki vigyázott rájuk, amíg próbáltak aludni. A többi gyerekkel egy kisebb csöndespihenőt tartottunk, amikor betettünk egy CD-t, amit hallgathattak és közben csöndben könyveket nézegethettek. A csöndespihenő után a gyerekek elkezdhettek játszani megint, majd következett a tízórai, ahol szintén otthonról hozott ételt ettek a gyermekek. Miután visszajöttek a kiscsoportosok is az alvásból fölöltöztek a gyerekek és kimentünk az udvarra játszani, amíg meg nem jöttek a szülők. Ebben az óvodában Meg volt határozva három időintervallum, amikor jöhettek a szülők a gyerekekért. Az első 12:45-13:15-ig tartott, ami az ebéd után, de még a délutáni pihenő előtt/elején. A második, 14:45-15:15, és harmadik, 16:00-17:00, pedig már az uzsonna után volt, amikor már kivittük a gyerekeket az udvarra.

Az óvodában nagyon jól éreztem magam, az óvodavezető és az óvodapedagógusok nagyon aranyosak, rugalmasak és segítőkészek voltak, ha kérdésem vagy kérésem volt feléjük. A gyerekek egyből befogadtak és úgy gondolom jó viszonyt sikerült kialakítanom mindenkivel. Abban az esetben, ha valaki Németországi gyakorlaton gondolkozik, én nagyon ajánlom ezt a nürnbergi óvodát.

Az óvoda után, délutánonként és hétvégente igyekeztem föltalálni magam és fölfedezni a környéket és valamennyire Németországot is. Szerintem, ha már valaki Németországban jár, érdemes ellátogatni Nürnbergbe, hiszen egy nagyon szép város. A belvárosa a régi korokat idézi meg, és látszik rajta a német építészeti stílus. Bár Nürnberget a második világháborúban majdnem teljesen lebombázták, a város úgy ítélte meg, hogy az épületek egy részét rekonstruálja, és megpróbálja a bombázás előtti állapotot visszaépíteni. Ez a döntés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ilyen szép belvárosa van még most is a városnak. Az óvodától egyszerűen, csak egy metróval – körülbelül 10 perc alatt – már bent is voltam a belvárosban.

A belvárosban már csak bolyongani is egy jó program, A városon keresztül folyó Pegnitz partján is kellemes sétát lehet tenni, de sok szép látnivaló is van Nürnbergen belül: a Főteret mindenképp érdemes megnézni, ahol található a Frauenkirche (Miasszonyunk temploma) is, a Főtéren van még a Schönen Brunnen (Szép kút), amelynek a különlegessége az, hogy a kutat körülvevő rácson lévő aranygyűrűt, ha valaki megforgatja háromszor, akkor teljesül a kívánsága. Érdemes megnézni a városfal megmaradt részeit is, amely a belvárost övezi körül, megmaradt még számos torony és kapu, melyek nagy része mai napig látogatható. A Főtértől nem messze található a Lorenz Kirche (Szent Lőrincz Templom), mely egy gótikus templom és egyben a város legnagobb temploma is. Érdemes lehet megnézni még a központi vasútállomástól (Hauptbahnhof) nem messze található Frauentor-t és az onnan nyíló Handwerkerhof-ot (kézműves udvar) is, ahol régi, félig fagerendás házak találhatók és régi, hagyományos kézműves műhelyek, valamint megéri megcsodálni a Strasse der Menschenrechte-t is (Az Emberi Jogok útva), mely utcának az a különlegessége, hogy egy kapuval kezdődik és 27 beton oszlop övezi, és az oszlopokba bele van vésve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának egy-egy cikke németül és másik nyelveken, azonban minden oszlopon más nyelven szerepel. (Sajnos magyar nyelvű oszlop nincsen.) Az Ehekarussell- t (Házassági körhinta) és a „Weisser Turm”-ot is érdemes lehet megnézni. Számos múzeum is
található Nürnbergben, ezek közül néhány: Játékmúzeum (Spielzeugmuseum), Germán Nemzeti Múzeum (Germanisches Nationalmuseum), Közlekedési Múzeum (Verkehrsmuseum), Albrecht Dürer háza, valamint a vár. Albrecht Dürer egy Nürnbergben született híres, német festő és nem mellesleg félig magyar volt. A régi házát bár a bombázások nagyrészt elpusztították, a lakók döntése értelmében, ez volt az egyik épület, amit megpróbáltak rekonstruálni az utókornak. A házban egy múzeumot alakítottak ki a festő emlékére. A múzeum előtt pedig megtalálható egy, a híres „Feldhase” festménye alapján elkészített, nyúl szobor. A várban három múzeum rész található, Imperial Castle, Tiefer Brunnen, Sinwellturm. Szerintem mind a három részt érdemes lehet felfedezni.

Amit mindenképp érdemes megnézni, az a Nürnberg város alatt húzódó katakombák (Historische Felsengänger), ahol különböző vezetett túrákat tartanak. Én a „Rotes Bier in Tiefen Kellern-Die Rotbierführung”-on és a „Mittelalterliche Lochgegängnis” vezetett túráin voltam, ezeken nekem nagyon tetszettek. Ezen kívül még a nürnbergi várat is szépen rekonstruálták a bombázás után, ahol most múzeum is működik. 3 része van a múzeumnak, de szerintem mind a hármat érdemes megnézni.

Egy hosszúhétvégén volt alkalmam hazautazni és a gyakorlatom vége felé pedig egy látogatóm is akadt, a húgom személyében, akivel felfedezhettem a nürnbergi állatkertet és a közeli faluba, Fürtre is elutaztunk. Volt szerencsém eljutni Bambergbe, ami nagyjából egy órás vonatúttal elérhető Nürnbergből. Bamberg egy rendkívül szép, régies város, amit érdemes lehet meglátogatni szerintem, ha valaki a közelében jár. Voltam még a két hónap alatt az egyik hétvégén a buchenwaldi koncentrációs táborban is, majd folytatva utazásom Lipcsébe mentem, ahol találkoztam az egyik középiskolás barátommal, aki szintén kint volt ebben a félévben Erasmuson, csak ő Prágában. Együtt fölfedeztük Lipcsét, majd egy pihentető alvás után ellátogattunk reggel még a lipcsei „Völkerschachtdenkmal”-hoz, majd tovább indultunk Drezdába. Itt is körbejártuk a várost, először gyalog, majd bérelhető biciklire pattantunk és bejártuk vele az Elba folyó partját és a mellette húzódó dombot. Sötétedésre értünk vissza a városba, ahol a vonatunk indulásáig még sétáltunk egy keveset a városközpontban. Bár elég fáradt voltam a második nap végére, szerintem mindenképp megéri egyszer-kétszer egy két napos túrákat tenni.

Ha valaki Bajorországot szeretné tömegközlekedéssel fölfedezni, csak ajánlani tudom a „Bayern Ticket”-et, amivel Bajorországon belül a megadott tömegközlekedési eszközök mindegyikével utazni tud, aki megveszi ezt a jegyet. Ha hétvégén veszel, akkor az szombatra és vasárnapra is érvényes, vagyis két nap utazhatsz kedvező áron, például Nürnbergből Münchenbe, ahol ezzel a jeggyel a tömegközlekedést is igénybe veheted. Egy főnek 27 Euro- valamint ha többen veszitek együtt, akkor fejenként egyre olcsóbb lesz-, ami a vonat jegyekhez képest egyáltalán nem sok, főleg hogyha még azt is hozzáveszi az ember, hogy ezzel a tömegközlekedéssel is lehet utazni.
A gyakorlatom során nagyon jól éreztem magam, az óvodában szerettem a gyerekekkel lenni és sokat tanulhattam ezen két hónap során. A gyerekektől, a gyakorlattól és Nürnbergtől az óvodában rendezett „Laternenumzug”-gal köszöntem el, amit Márton nap alkalmából tartottak az óvodában." - Riesing Hanna

3.2 Németország - Katholische Stiftungshochschule München - Tanulmányi Mobilitás

Galéria

"Beszámolót írni arról, hogy hogyan s miként zajlott az egyetemi képzésünk alatt megvalósuló külföldi, tanulmányi szemeszter, az egyik, ha nem a leghálásabb feladat, amit egy hallgató elkészíthet. Persze csodálatos mindazon feladatok rengetege is, amit a hazai képzés során végzünk el, de ez az élmény egészen más. A Benedek Elek Pedagógiai Karon már a beiratkozás napjától fogva minden oktató és professzor bátorító szavakkal ösztönözi hallgatóit arra, hogy éljenek a nagyszerű lehetőséggel: hogy kipróbálják magukat és fejlesszék szakmai tudásukat, nyelvi, kommunikációs kompetenciáikat egy egészen új környezetben, egy másik országban. Beszámolómmal nem csak minden pedagógusjelölt társamat szeretném bíztatni, hanem minden egyetemistát, bármire is készüljenek egyetemi éveik alatt, hogy semmiképp ne szalasszák el a lehetőséget!

Külföldi tanulmányi szemeszteremet egy szaktársammal ketten kezdtük el szervezni a képzés harmadik szemeszterében. Nagy segítségünkre voltak karunk nemzetközi irodájának dolgozói és egy részletes útmutató a honlapunkon, hogy hogyan is zajlik a jelentkezés. A kollégiumi szállásunkat a németorsszági egyetem tutorainak, a tanulmányi terv összeállítását a fogadó intézménynek és karunknak köszönhetjük. Az adminisztratív tevékenységek után a negyedik szemeszter kezdetekor kiköltözhettünk Münchenbe és bejelentkeztünk ideiglenes lakosnak. Ez elsőre rémisztően hangozhat, de mivel Münchenbe sokan érkeznek külföldről tanulni, teljesen hétköznapi jelenség voltunk számukra és rendkívül kedvesek voltak velünk.

Az egyetemi képzés teljes mértékben teljesíthető volt, mivel magyarországi oktatóinktól a szorgalmi időszak első hetében személyes egyeztetés útján megkaptunk minden olyan feladatot és kritériumot, amit annak végére teljesítenünk kell. Emellett tudtunk azzal is foglalkozni, amit a müncheni egyetem elvárt. Ezek pedig megvalósítható feladatok voltak. Három tantárgyunk volt a gyakorlat mellett. Teljesítésükhöz készítenünk kellett egy, a gyakorlatra reflektáló írásbeli beadandót, egy prezentációt (és azt prezentálni) illetve részt ,,kellett” vennünk egy három napos workshopra hasonlító tömbösített eseményen, ami sokkal inkább volt egy csapatépítő hétvége, mint kötelezettség.

Ebben a szemeszterben nem csak az egyetemi képzésben vehettünk részt, hanem óvodai gyakorlatot is teljesíthettünk, minden héten két teljes napot töltöttünk egy falusi, katolikus óvodában, ami tömegközlekedéssel egy órára volt a lakhelyünktől. Itt külön csoportkoba helyeztek el minket és a mindennapi tevékenységekben segédkeztünk, mint gyakornokok. Ezen idő alatt megfigyelhettük, hogy milyen különbségek bújnak meg az óvodai nevelésben, ami rendkívül érdekes tapasztalat volt, ugyanis Bajorország nevelési intézményeiben sokkal nagyobb szerepe van a szabad játéknak, mint hazánkban. Míg itthon a képzésünk során a játék- és élménypedagógia fortélyait tanuljuk, hogy az irányított játékkal a gyermek egyszerre érzi azt, hogy szabadon játszik és közbe a tudta nélkül a pedagógus segítségével minden tevékenységével tanul és fejlődik, addig bajorországban a Fröbeli és Montessori pedagógia keverékét alkalmazzák. A gyerkek egész nap szabadon játszhatnak egy számukra alkalmas és igényes környezetben és közben egy-egy feladatot teljesíteniük kell, ami az ONOAP szerinti mindennapos tevékenységek egyikének felel meg. Kifejezetten nagy figyelmet fordítanak az olvasóvá nevelésre. A nevelők rendkívül kedvesen kezeltek minket és a gyerekeket is. Sokat tanulhattam tőlük.

Az eddig felsorolt tevékenységek mellet pedig elég időnk és ösztöndíjunk maradt elmerülni a kultúrában, felfedezni Münchent, Bajorországot és Németország egyes kincseit. Rengeteg gyönyörű helyet láttunk, sok fantasztikus embert ismerhettünk meg, pedagógiai és nyelvi tudásunk bővült és gazdagabb lett. Hálásan emlékezem vissza erre a félévre, ami lendületet adott a további tevékenységeimhez a pedagógia területén." - Kovács Borbála Sarolta

"A tavaszi félévemet Münchenben töltöttem 3 másik szaktársammal együtt. Az ügyintézés során minden nagyon gördülékenyen ment a küldő és a fogadó Erasmus koordinátorainknak köszönhetően.

Így kaptunk szállást is az egyetemen keresztül egy kollégiumban. A kollégium a Josephsplatznál található, a város egy központi részén, ahonnan minden könnyen megközelíthető, közvetlenül ott halad a metró. Az egyetemre körülbelül 25 perc alatt lehetett elérni tömegközlekedéssel. A kollégiumban saját szobám volt, amihez tartozott egy fürdőszoba, ezen ketten osztoztunk. A konyha az egész emeletnek közös volt, ami jó alkalmat adott a többiekkel való összeismerkedésre és találkozásra, megkönnyítette ezt a folyamatot. A későbbiekben sokszor itt gyűltünk össze egy-egy kártyázásra, filmnézésre vagy közös főzésre. Emellett 2-3 hetente az egész kollégium számára nyitott programok, bulik, társasestek voltak az egyik közösségi teremben, így nagyon hamar sikerült barátokat szerezni.

A kollégiumi szobáért havonta 380 eurót fizettem, illetve a mosógép használatért mosásonként 60 eurócentet. (Emiatt gyűjteni kellett az aprópénzt).

A fogadó intézmény a Katholische Stiftungshochschule volt. A mobiltás elején Melindától, az Erasmus koordinátortól egy személyes találkozókor megkaptunk minden szükséges információt, majd néhány ottani hallgató körbevezetett minket az egyetemen, illetve a városban is jártunk. Április elején, amikor már minden Erasmus-hallgató megérkezett, meghívást kaptunk egy közös vacsorára, ahol volt alkalmunk megismerkedni a többi külföldi hallgatóval.

A félév során 3 tárgyat teljesítettünk, emellett heti két napot jártunk óvodai gyakorlatra, én személy szerint Aschheimba, egy kis München melletti településre. Bár sokszor fárasztó volt, mert egész napokat töltöttünk az óvodában, viszont nagyon sok lehetőséget rejtett magában ez a gyakorlat. Nekem segített abban, hogy beszéljek bátran németül, a gyerekekkel és az óvónőkkel is kénytelen voltam kommunikálni, nem volt másmilyen opció. Mind a gyerekek, mind a csoportban dolgozó óvodapedagógusok nagy szeretettel fogadtak, mindig segítőkészek és kedvesek voltak, így nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Szeptemberben néhány napra ismét Münchenbe utazok és valószínűleg az óvodában is látogatást teszek majd.

Az egyetemi óráinkat németül hallgattuk, ottani egyetemistákkal együtt. Ezek az órák interaktívak voltak, ahol szintén lehetőség nyílt a nyelvtudásunk fejlesztésére és a többiekkel való kommunikációra. A követelmények beadandó és referátum tartása voltak.

A tömegközlekedést Deutschlandticket-tel oldottam meg, aminek havi ára 49 euró. Ezzel a bérlettel egész Münchenben korlátlanul közlekedhettem, illetve egész Németországban is, a meghatározott vonatokon. Emellett a legtöbbször bicikliztem, saját biciklimet vittem magammal itthonról, ami később jó döntésnek bizonyult. Rendkívül jól meg van szervezve a kerékpáros közlekedés a városban, rengetegen választják ezt a közlekedési eszközt, mindenhol van kerékpárút vagy kerékpáros sáv a forgalmasabb területeken.

München igazi zöld város, sok-sok parkkal. A kollégiumhoz legközelebbi nagy park, az Olympiapark, kb. 15 perc biciklivel, ahol lehetőség van futásra, biciklizésre, úszásra, focira, kosárra, vagy akár csak egy naplemetés piknikezésre. Még sok másik park közül tudtam választani, amikor a szabadba szerettem volna menni, a kedvenceim: Englischer Garten és a Nymphenburgi kastélypark.

Júliusban maradt két és fél hetünk, amikor már minden vizsgával és beadandóval készen voltunk, így ezt az időt szinte úgy tölthettük, mint egy nyaralást. Nagyon örülök, mert így volt alkalmam eljutni sok gyönyörű helyre Bajorországban: Eibsee, Königsee, Berchtesgaden, Chimsee, Tegernsee (biciklivel tettük meg a 70 km-es utat). Ez idő alatt 3 napot Berlinben is töltöttünk, illetve Salzburgban és megfordultunk többször a Starnbergerssee-nél is. Az utóbbihoz sokszor elutaztunk az egész félév során, egy órányira található Münchentől ez a gyönyörű tó.

München megfelelő választás volt az Erasmus félévre, szép város, sok jó lehetőséggel, amihez most már szép emlékek, barátok is tartoznak." - Nágl Maja

4.1 Norvégia - Queen Maud University College of Early Childhood Education - Tanulmányi Mobilitás

Galéria

5.1 Purtugália - University of Azores - Tanulmányi Mobilitás

Galéria

Novák Fanni Anna vagyok, harmadéves óvodapedagógia hallgató. Tanulmányaim negyedik szemeszterét volt szerencsém egy sok éve bakancslistám élén szereplő helyen tölteni.

Az Azori-szigetek egy Portugáliához tartozó, kilenc szigetből álló vulkanikus szigetcsoport az Atlanti óceán kellős közepén. Kevesen ismerik, így megőrizte még az érintetlen természet adta varázsát. Európa Hawaii-jaként is ismert hátizsákos túra-paradicsom. Nem titkolom, számításba vettem egyetem választásnál, hogy karunk partnerkapcsolatban áll ezzel a varázslatos hellyel. Így tisztában vagyok azzal is, hogy számomra valami egészen mást jelentett ez az utazás, mint általában egy erasmusos diáknak. Másfél évig készültem rá, rengeteg elvárással magam és a hely felé. Nem csalódtam.

Eltölteni egy fél évet egy szigeten, ahol mindenhonnan látszik az Óceán. Ahol, ha kilépek az ajtón szebbnél szebb dzsungel-, vulkán-, vagy óceántúrákra indulhatok. Delfineket és bálnákat leshetek. Ahol olyan nyitott, kalandvágyó embereket ismerhettem meg, akiket nagy valószínűséggel tudhatok egy életre barátaimnak. Maga volt az álom, és hatalmas belső fejlődés. Pont amilyennek elképzeltem, csak jobb. Életemben először éreztem azt, hogy a világon sehol nem lennék szívesebben.

Az előkészületek, a kommunikáció a kinti egyetemmel viszonylag könnyen ment. A kinti egyetem felkészült és nagy rutinnal rendelkezik erasmussal kapcsolatban. A kérdéseimre gyorsan válaszoltak, profin koordináltak.

Lakhatásként én az egyetem kollégiumát választottam, amit nagyon ajánlok mindenkinek. Ár-érték arányban verhetetlen. Én kétszemélyes szobára adtam be a jelentkezésem, így fizettem havonta 133 eurót, és voltam olyan szerencsés, hogy szobatárs nélkül maradtam egész félévben. A szobák a kollégiumban mind ugyanolyanok: két ágy, zuhany, wc, két íróasztal egy aprócska keskeny szobában. A különbség a két- és az egyszemélyes szoba között kizárólag az árban rejlik. Egyszemélyes szobát 198 euróért lehet bérelni, ilyenkor csupán annyi történik, hogy nem rendelnek a szobához szobatársat.

Ezenkívül a kollégium rendelkezik közösségi térrel és két jól felszerelt konyhával. Négy ilyen blokkból áll az intézmény, én az erasmus-blokkban laktam. Így a kollégium által ismertem meg a társaságomat is, mivel a szakomon egyedül voltam erasmus-hallgató. Az egyedüli hátulütő a környék volt: egyedül nem ajánlott járkálni esténként.

Reggelente az egyetemre shuttle-busz vitt be minket, amit ingyen igénybe lehetett venni.

Mivel a város, Ponta Delgada, nem nagy kiterjedésű, én használtan 50 euróért vettem egy biciklit és azzal közlekedtem. Messze ez bizonyult a legegyszerűbb közlekedési formának, mivel a tömegközlekedése a városnak nem túl fejlett, de a távolságok nagyon barátiak. Biciklivel mindenhova 5-15 perc alatt könnyedén el tudtam jutni. A mobilitásom végén a biciklit eladtam, így nagyon gazdaságos befektetés volt.

Az egyetem hatalmas és egy gyönyörű botanikus kerttel van körülvéve. A tanárok nagy része kedves és befogadó volt, viszont sajnos csekély angoltudással rendelkeztek. Az órák hiába voltak angol nyelven meghirdetve, mind portugálul voltak. Négy tárgyat vettem fel plusz egy A1-es portugál nyelvi kurzust.

Két tárgyam nagyon gyakorlatias volt, így nem volt probléma az értékeléssel. Másik két tárgyamra angol beadandókkal kellett készülnöm, így összességében heti kétszer kellett bejárnom az egyetemre a heti két esti portugálórán felül. Ez elegendő időt adott a hely felfedezésére, sok-sok élmény gyűjtésére.

Az egyetem lehetőséget kínál étkezésre is: 2.75 euróért lehet az étkezőben háromfogásos ebédhez jutni. Sajnos ennek a minőségét igazolja az ára, így én nem éltem vele, de a lehetőséget nagyon kedvezőnek találom. Az élelmiszerüzletekben a termékek ára éppen annyival olcsóbb, hogy ezen felbuzdulva könnyen túlvásárolja magát az ember, végeredményként többet költve, mint otthon tenné. A hús nagyon drága, zöldség kevés van és rossz minőségben. Ezt kárpótolja viszont a rendkívül olcsó és kiemelkedően jó minőségű helyi gyümölcs és tejtermék választék. Ugyanis az Azori-szigeteken a tehénállomány négyszerese a lakosok számának.

Az éttermek és egyéb készétel opciók enyhén drágábbak, mint Magyarországon, de megfizethetőek. A kedvenc helyem egy all-you-can-eat sushizó volt, az Oishi restaurant. Délben 11 euróért korlátlan mennyiségben, jó minőségű sushit ehettünk. Mondanom sem kell, a legtöbb sikeres vizsga itt került megünneplésre.

A helyiek rendkívül kedves, befogadó emberek. Pár egyetemi dolgozó és az erasmus koordinátor épp a kiutazásom előtt látogatott a Soproni Egyetemre így alkalmam volt előzetesen kapcsolatot kiépíteni velük, ami a későbbiekben hatalmas előnyként szolgált. Emiatt a találkozás miatt jött ki értem a reptérre az erasmus koordinátor, és emiatt kaptam rengeteg többlet segítséget, -figyelmet és útbaigazítást is. Valamint lehetőségem volt Terceirán (a szigetcsoport egy másik szigetén) egyiküknél vendégeskedni. Rengeteg kedvességet, befogadást, szeretetet tapasztaltam ezen pár nap során is.

Fél év alatt a kilenc szigetből nyolcat volt lehetőségem meglátogatni. Rengeteget utaztam, kirándultam. Mindegyik sziget különleges, gyönyörű és egyedi hangulattal rendelkezik. A teljes azori-élményhez elengedhetetlen úticélok. A sok utazáshoz érdemes kérni kormányablakban egy rezidens-igazolást. Ezzel a dokumentummal eredeti ár töredékéért lehet a szigetek között repülni, és számos egyéb kedvezményhez jutni.

A nagyobb szigeteken viszont az autóbérlés sajnos szinte elengedhetetlen a felfedezéshez, mivel a buszjáratok igen szegényesek és kiszámíthatatlanok. Nem hiába, a sziget turizmusa az autóbérlés köré van épülve. A szigetre habár egész évben stabil 18-25˚ átlaghőmérséklet jellemző, a napi ingadozások meghökkentőek. Az esős évszakban (decembertől februárig) egy napon belül az időjárás tízpercenként változik. Nyáron se garantál egy borús reggel esőt és fordítva. Az óceáni éghajlat olyan gyorsan változtatja az eget, hogy azt semmilyen előrejelzés nem képes lekövetni.

Szokták is mondani a helyiek, hogy azért olyan bolondosak az azoriak, mert a hangulatuk az időjárással változik.

Összegzésképpen szeretném minden hallgatótársamat buzdítani legalább egy erasmus szemeszterre. Különösen egyedül, egy ilyen félév olyan önfelfedezésre ösztökél, olyan élményekkel gazdgít, ami nem gondolom, hogy máshogy megélhető. Hálás vagyok, hogy az Azori-szigeteket örökre második otthonomnak tudhatom." - Novák Fanni Anna

6.1 Spanyolország - University of Valencia - Tanulmányi Mobilitás

Galéria

"Spanyolországba a Valènciai egyetem Facultad de magisterio szakára sikerült bekerülnünk, Németh Karolina és Póth Petra nevű szaktársammal. Így, hogy hárman mentünk barátnők kevesebb félelem érzettel indultunk neki a külföldön való tanulásnak. Közösen választottuk ki Spanyolországot. Együtt kerestünk szállást is őszintén szólva Lina és Petra vették ki a fő részét a lakáskeresésnek. Nehezen de sikerült, mert a kollégiumot nem szerettük volna bevállalni így, hogy hárman megyünk. A reptéren találkoztunk augusztus28-án hajnalban. Izgalmas volt közösen átélni életem első repülőútját. A Valenciai repteret metróval hagytuk el. Megérkeztünk az első szállásunkra. Az első napokban nagyon fáradtak voltunk igyekeztük megszokni a nagyon magas hőmérsékletet, és a spanyolok életvitelét, a kedvenc szokásunk amit nagyon hamar át is vettünk a siesta volt. Lefixáltuk szeptembertől októberig a következő lakásunkat. Majd a végleges (januárig tartó) szállásunkat is. Gyönyörű és hatalmas város Valencia minél hamarabb igyekeztünk megismerni, a spanyol ízeket is.. Rengeteg erasmus whatsup csoportba beléptünk, ahol ingyenes, vagy kedvezményes eseményeket osztottak meg velünk. Ezekbe a csoportokba bármire rá tudtunk kérdezni, segítettek, mert rengetegen voltunk. Például ha egy jó éttermet kerestünk egy adott környéken, vagy ha sos szilveszteri buli jegyeket kerestünk. A második lakásunk a belvárosban volt, nagyon közel a művészetek városához és a szórakozóhelyekhez és természetesen az egyetemünkhöz is. Az egyetem szeptember közepén kezdődött csak el, addig élveztünk a tengerpartot, a bulikat és igyekeztük felvenni a kapcsolatot az otthoni tanárainkkal. Akik nagyon kedvesen és igyekeztek időben válaszolni. Mindegyik tanárunk megértően adott nekünk feladatot és rengeteg jókívánságot küldött a kint tartózkodásunkhoz. Szaktársainkra is számíthattunk mindenben, rendszeresen beszámoltak nekünk az otthon zajló eseményekről. Kint nagyon szép és meleg idő volt egészen novemberig akkor beköszöntött az esős időjárás de csupán csak egy hónapig tartott. December 25-én a tengerparton napoztunk mivel meleg rekord dőlt Valenciában. Többen a tengerbe is fürödtek (én csak térdig mentem bele). A Valenciai egyetem nagyon modern jól felszerelt intézmény, a legtöbb tanár mint itthon is beszélt angolul és bárkitől kértünk segítséget kaptunk. A koordinátorunk is egy kedves nyugodt személyiség volt és mindenben segített, terelgetett minket. Az oktatás teljesen máshogy zajlott mint itthon, a feladatot 90%-ban csoportmunkákban zajlottak. A tanár kérése mindig az volt, hogy minden csoportban legyenek spanyol és erasmus hallgatók is. Közösen dolgoztuk fel a témákat, megismerhettük egymást és együt adtunk elő is. Az osztályozás 1től 10ig volt úgyhogy nehezen szoktunk hozzá, hogy mégis hányast kaptunk, de nagyon igyekeztünk lépést tartani a hallgatókkal. Nehéz volt teljesíteni minden itthoni tárgyunkat, a kintiekre pedig közben készülni de hála Istennek sikerült. A tanárok itthon és kint is nagyon megértőek és segítőkészek voltak velünk szemben. Szeretném kiemelni az egyetemünk büféjét ami hatalmas és jól felszerelt volt, választékos ételekkel és külön reggeli és ebédmenüvel rendelkezett. Elfogadható áron jó minőségű ételt ehettünk. Rengeteg volt az erasmusos hallgató így több országról hallhattunk, norvégiából, hollandiából, németországbó, csehországból lettek barátaink. Akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Különleges élmény volt ennyit megtudni más országok kultúrájáról, szokásiról. A spanyol emberek vidámsága, közvetlensége egyből a szívünkhöz közel állóvá varázsolta Valenciát. Barcelonában is volt szerencsénk januárba eljutni, valamint egy erasmus kirándulás keretein belül elmentünk egy buszos kirándulásra ahol vegül hajóval Tabarca szigetén kötöttünk ki, este pedig érkeztünk is haza. Különleges élmény volt. Valenciában nagyon sokan sportolnak pl futnak a tengerparton, vagy a Turia parkban edzenek, erasmus csoport által szervezett hiit edzésen mi is részt vettünk, ahol magyarokkal is talalkoztunk. Életem legnagyobb élménye volt az Erasmus program csak ajánlani tudom." - Németh Krisztina

"Németh Karolina vagyok, másodéves óvodapedagógus hallgató. A 2022/23-as tanév őszi szemeszterét Spanyolországban töltöttem, azon belül is Valenciában. Az iskola szeptember 12.-én kezdődött a kint, azonban egy héttel előbb kiutaztam, így visszagondolva ez azért is volt jó döntés, mert mire elkezdődött az iskola már kicsit otthonosabban mozogtam a városban, illetve a szállás problémák is megoldódtak, amivel sokat bajlódtunk a velem együtt kiutazó két további szaktársammal együtt.

Az előkészületeket már jóval a kiutazás előtt elkezdtem - a rengeteg papírmunka, biztosításkötés és a szűkséges dolgok beszerzése mellett felkerestem a közösségi oldalakon különböző csoportokat, ahol megismerkedhettem a leendő társaimmal és kaptam egy kis betekintést is a szórakozási lehetőségekről. A szálláskeresés már nehézkesebbnek bizonyult, hisz a kollégiumot korábbi tapasztalatok alapján nem ajánlották számunkra, mindenki azt tanácsolta inkább, hogy keressünk albérletet, árban is jobban megéri, illetve kényelmesebb is. Azonban albérletet nem egyszerű találni, hiába nem egyedül, hanem hárman kerestük fel egyszerre a különböző szálláslehetőségeket, úgy éreztük, hogy senki se akar velünk addig foglalkozni, amíg személyesen nem vagyunk ott, igaz mi is tartottunk attól, hogy láthatatlanba kifizessünk több szár euro összeget foglalóként a szállásra. Végül az első három napra foglaltunk egy szobát (fejenként kb.: 90€-ért), majd ez idő alatt személyesen mentünk el megnézni a kivenni kívánt albérletet melynek költsége 1000€+rezsi volt összesen hármunknak.

Az egyetem szuper volt, minden tanórát nagyon szerettem és élveztem, annak ellenére, hogy akadtak az elején nyelni nehézségek. Rengeteg csoportmunka volt, aminek köszönhetően megismerkedtem új emberekkel, más országból érkezett Erasmus programon résztvevő diákokkal, ezáltal betekintést nyerhettem kicsit az ő kultúrájukba és egyetemi életükbe is, mondhatni kinyílt előttem a világ már a tanórák által is. Összesen 5 tantárgyat kellet felvennünk, a tanárok és a diákok egyaránt nyitottak voltak felénk, minden egyetemi dolgozó segítőkész és megértő volt velünk, sose éreztem azt, hogy számomra nehézséget jelentene az, hogy be kell járnom az iskolában és aktívan részt kell vennem az órákon. Az egyetem épülete is szimpatikus volt számomra, modern, tiszta és nagy terek voltak, lehetőség volt arra is, hogy tanítás után benn maradjunk tanulni egy hatalmas tanulószoba, illetve egyetemi könyvtár állt lehetőségünkre.

Az Erasmus-élet fantasztikus, a hét minden napjára szerveztek nekünk programokat, szórakozóhelyekre is minden nap kínáltak ingyen jegyeket számunkra, továbbá rengeteg lehetőséget kínáltak arra, hogy jobban megismerjük a várost és a kultúrát. Ezen kívül utazásokat szerveztek minden hétvégére, mi például egy kicsiny kis szigetre, Tabarca-ra is ellátogattunk egy ilyen program keretein belül, ennek 20€ volt a költsége. A város nem csak a külföldi diákoknak kínál szuper lehetőségeket, hanem a helyieknek is, ami számomra nagyon meglepő volt, hogy vannak olyan múzeumok, kulturális központok, amelyek ingyenesen látogathatóak, ezzel is bebizonyítva azt, hogy a művészet és kultúra minden ember számára nyitott, nem szabhat határt a pénztárcánk.

Az ételek isteniek voltak, nagy kedvencem lett a paella, ami Spanyolországból, azon belül is Valenciából származik, így minden adott volt, ahhoz hogy megismerkedhessünk az igazi, tradicionális paella-t. Gyakran ebédeltünk az iskola menzáján is, ami szintén nagy kedvencemmé vált, egészséges, változatos ételeket kaptunk mindig, több féléből választhattunk és nem mellesleg mindig nagyon finom volt, mindezt 4€-ért. Ez az ár tartalmazott 2 főételt, desszertet és egy általunk választott innivalót (ez számunkra először furcsa volt, hogy a leves + főétel kombináció helyett, mindig 2főétel volt a menübe).

Valencia sosem alszik, ezt bátran állíthatom. A spanyol kultúrában ismert siestának köszönhetően az ott élők nappal többet pihennek és csak este kezdenek el igazán „élni”. Amíg itthon 9-10 óra környékén már lefekvéshez készültünk, ott akkor indul el mindenki a városba sétálni, nézelődni, sportolni, kikapcsolódni. A várost két részre osztva halad végig az egykori Túria folyó medre, ami a megmaradt hidak alatt különböző parkokkal, rengeteg rekreációs tevékenységgel fogadja az oda érkezőket. Itt rengetegen sportolnak, baráti társaságok ülnek össze beszélgetni, inni-enni piknikezni, mi is örömmel látogattunk ide el esténként, és ami a legmeglepőbb volt számunkra is, hogy minden egyes alkalommal felfedeztünk valamit amire rátudtunk csodálni, hiába jártunk heti többször arra, Valencia tárháza kifogyhatatlan. Továbbá itt található Santiago Calatrava is, a spanyol építész által tervezett City of Art and Science központ. A város rengeteg szórakozási lehetőséget biztosít, minden érdeklődő számára.

Spanyolország megélhetés szempontjából hasonló, mint Magyarország, talán minimálisan a mostani infláció mellett még olcsóbb is. Az elnyert esélyegyenlőségi pályázatnak köszönhetően nem volt gondom a megélhetést, kikapcsolódást illetően. A külföldön töltött mobilitás alatt mindenkinek ajánlom a helyi ESN-hez való csatlakozást is. A tagság igénylése pár ezer forint, de rengeteg programot, kedvezményt /például: Ryanair – 4 alkalommal 1 ingyenes 20kg-os feladott poggyászt és 10% kedvezmény a repülő jegyből/ biztosít. A valenciai ESN nagyon jól működik, minden héten több programot is szerveztek pédául beer pong versenyek, táncestek, közös vacsorák, ahol a nemzetiségek különlegességét lehetett kipróbálni, tengerparti programok, sport programok és a több napon át tartó távolabb helyekre való kirándulás.

Összességében rengeteg mindent adott számomra az Erasmus program, olyan élményeket amelyeket soha nem tapasztalhattam volna meg és olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akikkel máskülönben valószínűleg soha nem találkoztam volna. A nyelvtudásom olyan mértékben fejlődött, amelyet soha nem gondoltam volna, hogy elfogok érni és olyan magabiztosságot használatában, amelyről ezidáig álmodni se mertem. Szakmailag pedig rengeteg dolgot tanultam, egy másik ország oktatási-nevelési rendszerével megismerkedni, úgy gondolom mindig pozitívum, a kint szerzett tapasztalatokat egy egész életen át fogom tudni hasznosítani. " - Németh Karolina

"Az Erasmus-os fél évemet Spanyolországban, Valenciában töltöttem. Kihasználtuk minden rendelkezésre álló időnket, így Augusztus végétől Január végéig Spanyolországban tartózkodtunk. Már a nyár elején elkezdtük szervezni az utat; útlevél csináltatás, szállás nézegetés különböző oldalakon ( idealista, spotahome, erasmus student oldalak stb.)

Olvastam különböző fórumokon, ahol a személyes albérlet foglalást javasolták. Én magam is észrevettem, hogy a spanyol főbérlők, leginkább a személyes találkozást preferálják. Így az első pár napban egy AirBnb-ben szálltunk meg. Ez volt a legjobb megoldás, mivel így nem ért senkit meglepetés amikor a hosszú távú szállásunkat választottuk ki.

A Universidad de Valencia Facultat de Magisteri-n tanultam. Nagyon szerettem az egyetemet, sőt az egész környékét, mivel egy hatalmas sugárúton helyezkedtek el végig a különböző karok, így több lehetőségünk nyílt megismerkedni más karok hallgatóival is és az egyetemi életbe jobban részt venni. Az ottani tanáraim nagyon kedvesek, és segitőkészek voltak nagyon szerettem az órák kötetlenségét és a sok csoportmunkát. Jó volt a spanyol diákokkal az együttműködés, és külön örültem a sok külföldi diáknak különböző országokból, mert ennek köszönhetően sikerült életre szóló barátságokat kötni spanyolokkal, norvégokkal, franciákkal, olaszokkal és sok-sok egyetemistával.

Egy átlagos héten lehetőségünk volt több napot is a tengerparton tölteni, napfelkeltét, naplementét nézni, fürdeni, sőt még ESN* program keretén belül többször részt vettem windsurf programon külföldi hallgatókkal. Szabadidős tevékenység terén rengeteg lehetőségünk volt. Különféle ingyenes edzések, tánc órák, társasjáték estek, karaoke, kirándulások, és nem utolsó sorban egyetemi bulikra ingyenes erasmus jegyek :).

Ha valaki Spanyolországot választja célországnak, akkor mindenképpen javaslom, hogy az Instagramon, vagy más social média felületen keressen rá a helyi “ erasmus discount” oldalakra, mert nagyon sok programot és kedvezményt kínálnak.

Az éttermek illetve a boltokban az élelmiszerek ára arányában nem volt drága,viszont annál inkább minőségi és tápláló. Valencia híres piaca a Mercat Central volt az egyik kedvenc helyem, ahol a bőséges választék végett, mindig más-más gyümölcsöt kóstoltam meg. Valencia nemzeti étele a paella, ami sokféleképpen elkészíthető. Az én kedvencem a tenger gyümölcseivel készített változata volt az egyik kedvenc parti éttermünkből.

Gasztronómiai élményekből semmi estere sem volt hiányom, mivel a spanyol konyha mellett megkóstoltam a Marokkói ételeket is, például a Tagine-t. Volt lehetőségem részt venni több napos szervezett kiránduláson is Észak Afrikában, Marokkóban 8 mexikói és 2 norvég diákkal együtt. Voltunk Marrakesben ahol a híres bazár soron és a különleges épületekben gyönyörködhettem, tevegeltem a Merzouga sivatagban, ahol egy éjszakát is eltöltöttünk, és a vissza úton Marrakesbe az Atlasz hegységen át mentünk ahol a Gladiátor forgatási helyszínére is ellátogattunk. Spanyolországban jártam többször Barcelonában,illetve Valencia környékén is ellátogattunk több egy napos kirándulásra.

Ez idő alatt nagyon sokat fejlődött az angolom, és sikerült elsajátítanom a spanyol nyelvet társalgási szinten, aminek külön örülök, mert ez fontos célom volt a mobilitás előtt.

Összességében azt tudom elmondani, minden kisebb nehézség ellenére, hogy ha tehetném még egyszer belevágnék minden habozás nélkül, mivel egy olyan életre szóló élményt adott, amit soha nem fogok elfelejteni, és így a végén azt tudom mondani, jó- és egyben különös érzés volt egy idegen országban otthonra találni. Mivel ez volt az első alkalom, hogy teljesen magamra hagyatkozva kellett helytállnom, sokat fejlesztett a személyiségemen pozitív irányba. Biztos vagyok benne, hogy később még visszatérek valamilyen formába Valenciába, akár tanulás, munka, vagy csak nyaralás formájában.

Ha tanácsolhatnék egy valamit azoknak a diákoknak akik gondolkodnak az erasmuson, az az lenne, hogy ne féljenek bele vágni, mert annak ellenére, hogy nagy megpróbáltatásnak tűnhet, de ez egy hatalmas kaland, és a tanulmányaid alatt ismerhetsz meg más kultúrákat, köthetsz nagyszerű barátságokat, miközben fejleszted a nyelvtudásod és önmagad." - Póth Petra

Vissza az előző oldalra

Cikk nyomtatása E-mail

Erasmus+ hallgatói beszámolók - 2022/23-as tanév

1.1 Ausztria - Bécs - Szakmai Gyakorlat

1.2 Ausztria - Pädagogische Hochschule Steiermark - Tanulmányi Mobilitás

1.3 Ausztria - Private Pädagogische Hochschule der Diözese Linz - Tanulmányi Mobilitás

1.4 Ausztria - Oberschützen - Szakmai Gyakorlat

1.5 Ausztria - Patching - Szakmai Gyakorlat

1.6 Ausztria - Horitschon - Szakmai Gyakorlat

1.7 Ausztria - Nickelsdorf - Szakmai Gyakorlat

2 Lengyelország - University of Szczecin - Tanulmányi Mobilitás

3.1 Németország - Nürnberg - Szakmai Gyakorlat

3.2 Németország - Katholische Stiftungshochschule München - Tanulmányi Mobilitás

4.1 Norvégia - Queen Maud University College of Early Childhood Education - Tanulmányi Mobilitás

5.1 Purtugália - University of Azores - Tanulmányi Mobilitás

6.1 Spanyolország - University of Valencia - Tanulmányi Mobilitás

Kapcsolódó tartalmak