Állásfoglalás Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának módosítási tervezetéről

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja közel három évtizede őrzi és képviseli a hazai óvodai nevelés évszázados értékeit, a koragyermekkori nevelés legfőbb szakmai alapvetéseit, az óvodai élet megszervezésének gyermekközpontú elveit, kiemelt hangsúlyokat helyezve a játékra, mint elemi pszichikus szükségletre, a gyermekek személyiségének harmonikus kibontakoztatására, az egyéni és életkori fejlődési sajátosságokat szem előtt tartó differenciálásra, és a magas színvonalú óvodapedagógiai munkára.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar és a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar vezetősége és oktatói testülete Az óvodai nevelés országos alapprogramjának 2025. február 14-én napvilágot látott módosítási tervezetével kapcsolatban azon véleményének és szakmai javaslatainak szeretne hangot adni, amelyek a fentiekben összefoglalt értékek és gyermekközpontú szemléletmód megőrzését biztosítják, és garantálják, hogy a magyar óvodák a jövő generációi számára is „érzelmi biztonságot nyújtó, derűs, szeretetteljes légkört”[1] biztosító nevelési színterek lesznek, ahol a gyermekek „sokoldalú, harmonikus fejlődésének támogatása, az életkori és egyéni sajátosságok, valamint az eltérő fejlődési ütem figyelembevétele”[2] inkluzív módon érvényesülhet.

A tervezetben szereplő módosítások közül a legaggályosabbnak Az óvodai élet megszervezése fejezetnek 6. (és ehhez kapcsolódóan a 7. és 8.) pontját tartjuk:

„6. Az óvodai csoportokban a napirendben meghatározott időben külön gyermekközpontú, fejlesztő pedagógiai tevékenység szervezése szükséges a gyermekek számára a tanköteles korukat megelőző nevelési évben a későbbi eredményes iskolai előrehaladásához fontos képességek és készségek fejlődése érdekében. A legalább három óvodai csoporttal működő óvodákban a gyermekek – amennyiben létszámuk eléri a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 4. mellékletében meghatározott csoportlétszám minimumát – a tanköteles korukat megelőző nevelési évben az iskolai oktatásban való sikeres részvételük érdekében azonos életkorú gyermekekből álló óvodai csoportban vesznek részt az óvodai nevelésben. Ha a gyermekek létszáma nem éri el a törvényben meghatározott minimális létszámot, akkor a tanköteles korukat megelőző nevelési évet töltő gyermekek saját csoportjukon belül differenciált nevelésben vesznek részt.

7. A tanköteles korú, de az óvodában nevelkedő gyermekeket a 6. pont alkalmazása során tanköteles korukat megelőző nevelési évben járóknak kell tekinteni.

8. A gyermekek fejlődésének vizsgálata céljából a tanköteles kor betöltésekori nevelési évben diagnosztikus mérési rendszer alkalmazható.”

A tervezett módosításokkal kapcsolatos észrevételeink a következőkben foglaljuk össze:

• Az életkor tekintetében heterogén csoportokból tanköteles kort megelőző évben történő homogén 5-6 éves korú csoportba történő „kiemelés” nincs összhangban azzal a fontos elvvel, miszerint az óvodai nevelésnek gyermekközpontúnak és a gyermek szükségleteihez illeszkedőnek kell lennie. Ezeket az elveket Az óvodai nevelés országos alapprogramja is megerősíti, így a szövegben önellentmondás keletkezik.
• A gyermek alapvető érzelmi szükséglete a biztonság, melynek egyik alappillére a személyi állandóság. Az óvoda első nevelési éve alatt a gyermek szocializálódik, kialakítja kapcsolatait a felnőttekkel, kötődik gyermektársaihoz, alkalmazkodik az óvoda életrendjéhez. A módosítási tervezetben foglaltak alapján a fenti érzelmi biztonság kialakulását követően, rövid idő múlva szükségessé válik a csoportváltás, ami új közösséghez, új pedagógushoz, új óvodai életmódszervezéshez való alkalmazkodást kíván meg a gyermektől. Egy nevelési év múlva, az iskolába lépéskor ismételten új közösséghez, új pedagógushoz, új életmódhoz kell igazodni, ami - az óvodás gyermek életkori sajátosságainak ismeretében – felesleges és szükségtelen kihívást jelent. Különösen nehézzé válhat ez a folytonos váltás az érzelmi fejlődésükben nehézségekkel küzdő, pl. szorongó, hátrányos helyzetű, SNI, BTMN gyermekek esetében, hiszen a váltással az érzelmi stabilitásuk és a kötődési kapcsolataik kerülnek veszélybe.
• Az eltérő fejlődési ütem és az egyéni, életkori sajátosságok miatt a homogénnek gondolt „iskolaelőkészítő” csoportokban épp ugyanúgy szükséges lesz a differenciálás, mint a jelenlegi életkorilag heterogén (vegyes) csoportokban. A szakszerű és tervezett pedagógiai differenciálás az óvodapedagógiai munkában nem nélkülözhető.
• A heterogén csoportokban a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja is sikeresebb és gördülékenyebb lehet – többek között - a gyermekcsoport sokszínűsége, az idősebb gyermekek magasabb szintű empátiája, toleranciája miatt.
• A módosítási javaslat sajnos nem szól arról, hogy mi történne azokkal a gyermekekkel, akiket a tanköteles kort megelőző nevelési évben áttesznek az iskola előtti homogén csoportba, majd - engedély birtokában - a tanköteles kort elérve a gyermekek még egy évet az óvodai nevelésben maradhatnak.
• A módosítási javaslat az óvodák működését is jelentősen megnehezíti, hiszen az arányos csoportlétszámok kialakítása, az ún. iskolaelőkészítő csoportok megszervezése technikailag is hatalmas kihívást jelent majd az óvodákban (Mi történik, ha sok tanköteles kor előtti életkorú gyermek van? Hogy lehet limitálni a csoportlétszámokat?)

A fentiekben kifejtettek mind azt sugallják, hogy a gyermekek szükségleteit és a praktikus szervezeti szempontokat figyelembe véve az óvodavezetők, fenntartók a nagyobb óvodák esetében kénytelenek lesznek eleve homogén életkorú csoportok mellett dönteni, és fel sem merülhet a heterogén életkorú csoport mint alternatíva, szakmai döntés lehetősége.

A gyermeki tanulással és az iskolára való alkalmassággal kapcsolatban az óvodai nevelés országos alapprogramja jelen változatában és a jövőbeni szövegtervezetében is kiemeli:

„Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán és szervezett tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, az óvodapedagógus által kezdeményezett párhuzamos tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg.[3]

„A gyermek az óvodáskor végén belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben majd az iskolában, az óvodásból iskolássá szocializálódik.”[4]/p>

A rendelet módosításának legaggályosabb pontja (IV. fejezet 6. pont) a fentiekkel ellentmondásba kerülve azt sugallja, hogy az óvoda-iskola átmenet megsegítése csak a tanköteles életkor előtti évben létrehozott homogén („iskolaelőkészítő”) csoportokban lehetséges. Szintén ellentmond önmagának azzal, hogy elismeri, hogy a létszámhatárt el nem érő óvodákban a saját csoportban differenciált nevelés által is megvalósítható az iskolakészültség fejlesztése. Az utolsó mondattal elismeri, hogy inkább a pedagógus tudatos tervező munkáján, differenciálásán múlik a fejlesztés jellege és nem a csoportszervezési kereteken.

A tervezettel kapcsolatos további észrevételeink:

• Üdvözlendőnek tartjuk a tevékenységi formák közül a Játék esetében bekerült alábbi pontot: „1. Az óvodában előtérbe kell helyezni a szabadjáték érvényesülését. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában, továbbá a játékos tevékenységszervezésben is meg kell mutatkoznia.” A Verselés, mesélés esetében az élőszavas mesélés jelentőségének hangsúlyozását.
• Ugyanakkor korszerűtlen és szakszerűtlen a Verselés, mesélés tevékenységi formával kapcsolatosan a tartalom megfogalmazása. Az óvodában indítandó olvasóvá nevelésnek a kontextusait kulturális hagyomány és a kortárs kulturális és módszertani gyakorlat felől leegyszerűsíti a tervezet - a szakszerűtlenség irányában.
• A Verselés, mesélés tevékenység során megvalósítandó kognitív fejlesztés lehetőségére rendkívül pontatlan módon utal a megfogalmazás, ezzel a pedagógusok módszertani tudatosságát lehetetlenné teszi egy olyan fejlesztési relációban, ami az iskolai érettség eldöntése során meghatározó szempont (összefüggéskezelés).
• Egyetértünk a Mozgás esetében annak mindennapos jellegű fókuszba helyezésével.
• Ugyanakkor aggályosnak tartjuk az ének-zenéhez kapcsolódóan a népdal meghatározásának hiányát, a népi játékok és néptánc (a mindennapos mozgásban is) ilyen mértékű fókuszba kerülését, amely figyelmen kívül hagyja pl. az óvodáskor elején járó gyermekek képességeit, zenei és mozgásbeli szükségleteit, és ellentmondhat a korábbi, szakmailag is bizonyított, Kodály Zoltánon és Forrai Katalinon nyugvó alapoknak is.
• Az óvodai élet megszervezése fejezet 8. pontjában a diagnosztikus mérésre vonatkozó megállapítás nem egyértelmű. Pontosítása szükséges.
• A korábbi Alapprogramban és a jelen tervezetben is elavult szóhasználatnak tartjuk az „Az egészségesen fejlődő gyermek” (VI. fejezet 4. pont) kifejezést, amely a rég meghaladott orvosi szemléleten alapuló pedagógiai megközelítést és az egészséges-beteg dichotómiát sugallja. Helyette javasolt a „tipikusan fejlődő gyermek”, esetleg „átlagosan fejlődő gyermek” kifejezést használni.
• Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása című résszel kapcsolatban fogalmi pontatlanság szerepel a hivatkozott tartalmi egységben: az „Anyanyelv fejlesztése", a „kommunikáció különböző formáinak alakítása" szerkezetek fogalmilag félreérthetőek és nem világítanak rá a fejlesztendő gyermeki készségcsoportra, ezáltal fedésben hagyják az óvodapedagógus által végzendő fejlesztő munka irányát.
• Javasoljuk „az anyanyelvi tudás fejlesztése” szerkezet használatát, valamint „a (különböző) kommunikációs szereplehetőségek megteremtése az óvodai élet különféle helyzeteiben” mondat használatát.

Tisztelettel kérjük szakmai állásfoglalásunk eljuttatását az érintett döntéshozók és a döntéstámogató szervezetek részére!

Budapest – Sopron, 2025. 02. 20.

Köszönettel és üdvözlettel:

Dr. habil. Márkus Éva dékán (ELTE TÓK)
Dr. habil. Varga László dékán (SOE BPK)